Harangszó, 1938

1938-07-31 / 31. szám

246. HARANGSZÓ 1938. július ál. olvassuk, hogy megtér. A másik eltaszítja magától a kegyelmet. Éppen az idősebb, a rendes életű és ren­dezett viszonyok közt élő fiúról nem gondolnék, hogy elkárhozik. Míg az elveszett, tékozló fiú rátalál az Atya szívére, addig az idősebb fiú, ki nem kevere­dett világi társaságba, saját elhatározásából marad kívül az atyai házon. Sok olyan nagy bűnös megtér, akiről soha senki sem tételezte volna fel s viszont sok olyan derék em­ber elbukik s bűnbe keveredik, akiről senki sem gon­dolta volna. Az ítélet nagy napján majd nagyon el­csodálkozunk ezen. Az életben sok olyan út van, melynek kiinduló pontja közös, de egyszerre szétágaznak s mindegyik máshol végződik. A két latort egy és ugyanazon he­lyen feszítették keresztre, egy helyen is temették el őket. Ugyanazok a katonák törték össze csontjaikat és egyidőben haltak meg. Mégis az volt a különbség köztük, hogy az egyik a kárhozatban, a másik a pa­radicsomban ébredt fel. Tény, hogy mindnyájan elvesztünk. A kérdés ez: bűnbánóan hazatértünk-e az Atyához? Megtértünk-e? Jézus a maga visszatéréséről beszélve azt mondja: „Akkor két mezei munkás közül az egyiket felveszik, a másikat otthagyják. Két őrlő asszony közül az egyiket felveszik, a másikat otthagyják.“ Hogyan üdvözülhetek? Ezt a kérdést kell, hogy mindenki önmagához intézze, mert az üdvösség kér­dése személyes ügy, nem a tömegnek ügye. Ki mint veti ágyát, úgy alszik majd. Egy embernek két fia volt. Mindkettő elveszett. Az egyik megtaláltatott, a másik nem. Az egyik meg­tért, a másik nem. A kettő közül te melyik vagy? Ford.: W. J. Apróságok Bodelschwingh életéből. Közli: Wallrabenstein Jakab. Harminc éve annak, hogy a jó Isten kegyelme, Bodelschwingh Frigyes lei­késznek epileptikusok és egyéb testi és szellemi fogyatékosok részére létesített intézetébe vezetett. Ott mint kandidá­tus felvettem a beteg­ápoló diakónusok kék kötényét s nehéz, de örömmel végzett testi munka révén megismer­tem a Krisztus által hir­detett és gyakorolt „gya­korlati keresztyénséget.“ A „gyakorlati keresz- tyénség“ megszemélyesí­tőjénél, Bodelschwingh lelkésznél egész életemre szóló útravalót kaptam. Bodelschwingh bibliai egyénisége, Krisztus irán­ti szeretetéről tanúskodó életműve, mely Isten or­szágában, a belmisszió töiténetében, szinte pá­ratlanul áll, megérdemli, hogy ismertessük életé­ből azokat az apró tör­téneteket, melyek bár csekélyeknek látszanak, de mégis döntő befolyás­sal voltak reá. Ezek az apró történetek fényesen szemlélte­tik, hogy Isten hogyan készíti elő mun­katársait, már akkor, mikor nekik ma­guknak még sejtelmük sincsen róla. Pál apostol életét, munkáját, gyüle­kezet alapítását szemlélve, azt kell mon­danunk, nem Pál apostol végezte ezt az óriási munkát, az ő beteges testével, hanem Pál apostolon keresztül, maga a feltámadott Krisztus. Bodelschwingh életművéről is azt kell mondanunk, hogy nem Bodelschwingh építette az „irgalom városát,“ hanem általa az Ür. Háromszáz háznál többet épített, háromezernél több beteget, szerencsétlent, hajléktalant tar­tott el. Erre halandó ember csak úgy képes, ha vele van az Ür! Ismerkedjünk meg a nagy belmisz­szionárius életéből vett egyes apró tör­ténetekkel s e történetek révén magá­val Bodelschwingh apóval. *** A kis Frigyes fitestvéreinek apró já­tékaiban, csintevéseiben mindig részt vett. Kedvenc szórakozásuk volt a há­zuktól nem messze fekvő bekerített gyümölcsösbe menni s ott nemcsak Ízes gyümölcsöt enni, hanem bujósdit s egyéb játékot játszani. A kerítés nem képezett számukra akadályt. Ha a kertajtó be volt is zárva s elfelejtettek kulcsot vinni, átmásztak a kerítésen. Persze hogy az ilyen mászó gyakorlatokat a ruha síny­lette meg. Ezért édesapjuk megtiltotta a kerítés mászást. Egyszer megint ott voltak mindnyájan a gyümölcsösben cseresznyét szedni. A kis Frigyes jól­lakván, megunta a játékot is, azért le­feküdt egy padra pihenni. Elaludt. Test­vérei a játék hevében ott felejtették a kis Frigyest. Otthon a szülők már vár­ták gyerekeiket s nagy volt a ijedelem, mikor a kis Frigyes nem jött meg a többiekkel. Keresték mindenfelé. De nem találták. Ha a kertben maradt volna is, gondolták testvérei, csak nem marad ott, ha rá zárták is az ajtót, hisz gye­rekjáték magát átvetni a kerítésen. Hosszas hiábavaló keresés után mégis kiment az apa a gyümölcsösbe is utána nézni s íme kis fia ott kuksolt a bezárt ajtó mellett s várta a szabadulást. Apja szinte szemrehányólag mondotta neki, hogy mért nem mászott át a kerítésen s jött volna haza, mint ezt máskor is nem egyszer megtette. Erre a kis Fri­gyes azt válaszolta: „Hisz édesapám megtiltotta a kerítés mászást.“ Édesapja parancsa számára szent volt. Ezt áthágni nem szabad. Ahogy mint gyermek édesapja parancsának szótfogadott, úgy fogadott szót később mennyei atyjának is. Az Isten Igéjében kijelentett isteni akarat, számára szent volt, amit áthágni nem szabad. Egész életét Isten aka­rata alá helyezte s általa vezettette magát. *** Édesapja nagyon sze ■ tette a természetet. Ki­rándulásaira magával vitte fiait is. így kedvel- tette meg velük a ter­mészetet, a nagy Isten csodaszép templomát. Nem a rendes, ismert, kényelmes utakon men­tek, hanem árkon, boK- ron, hegyen, völgyön, erdőn, mezőn, szakadé­kon keresztül, a nap, vagy a torony irányában, minden akadályon ke­resztül egyenesen a cél felé! így izgalmasabb, ér­dekesebb, tanulságosabb és szebb volt az út. Több testi erő kellett hozzá s nagyobb él­ményt nyújtott. „Uj utakat keresni. Minden akadá­lyon keresztül a kitűzött cél felé“, ez volt férfi korában Bodelschwingh apó­nak jelszava és munkamódszere az em­bermentés és felebaráti szeretet gyakor­lás terén. Ha Isten lelkének indítását érezte egyik tervének megvalósítására, akkor nem ismert akadályt. Addig imád­kozott, verbuvált, utazott, tartott elő­adásokat és koldult, míg egy száz főt befogadó épület nem állt a teutoburgi erdőben, Bielefeld mellett. Embereket menteni, szegényeknek hajlékot, kenyeret adni, ez a cél lelkesítette. Ez a lelke­sedés hozta létre egymás után a külön­féle épületeket, hol eleinte száz, később ezer meg ezer számra találtak meleg otthont az élet számkivetettjei, nyomo* Bodelschwing bieleíeldi telepének bejárati háza, a tudakozódó iroda.

Next

/
Oldalképek
Tartalom