Harangszó, 1938
1938-04-24 / 17. szám
2§. évfolyam. ÍÜ38. április 24. 1?. szám. Alapított«’: K API BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos : Dunántúli Luther-Szövstség. Magjalenik minden vasárnap. ingy»n mtlléklat tanév alatt kéthetanként a KI8 HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla: 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Űr a mi oltalmunk! K Harangsió xierkesrtú-kiadóhivatala GYŐR II., PetóB-tér 2. Előfizetési &ra: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 I* 40 fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kodvezmóny. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Ujja kell születnünk. Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben kép mutatás nélkül való atyafiul szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek. Mint akik újonnan születtek nem romlandó magból, de romolhatatian- ból, Istennek igéje által, amely él és megmarad örökké. Péter első levele 1, 22—23. Nem azok vagytok, akik voltatok, hanem új emberek lettetek. Ez nem cselekedetekkel történt, — újjászületés kellett hozzá. Új embert mi nem tudunk csinálni, úgy kell annak teremni, — születni. Az ács sem tud fát csinálni, hanem maga nő az a földből. Mármost az apostol azt mondja, hogy mivel új teremtmény vagytok, másként kell élnetek is. Ahogy eddig gyűlöletben éltetek, úgy kell most szeretetben járnotok. Mindennek ellenkezőjére kell fordulnia. Hogyan? Ügy, hogy Isten kibocsátja evangéliomát s jó magot hint az ember szívébe. Ahol az ige gyökeret ver, ott van a Szentlélek s új embert teremt, aki egészen más, gondolatban, szóban és cselekedetben. így egészen átalakulsz. Keresed azt, amitől eddig menekültél s menekülsz attól, amit eddig kerestél. Szíved elkezd isteni szeretettől izzani s minden megváltozik benned. Amily nagyon szeretted eddig a tisz- tátalanságot, ép oly nagy kedvet kapsz most a tisztasághoz. Ugyanígy leszel minden más vágyaddal és hajlamoddal is. • Dr. Luther Márton. Szentlélek Isten Titkos erőddel Munkálkodjál bennem. Segélj, oh segélj, Uj emberré lennem. Ünnepek után. Le kell vonnunk az elmúlt nagyünnepek néhány világos tanulságát. Érdeklődésünkre az ország különböző részeiből érkezett válaszokból megállapítható, hogy nagypéntek és husvét ünnepeiben az ország evangélikusságának körülbelül a fele sereglett fel templomba és egyharmada élt az Úr szent vacsorájával. Hát a másik fele mért nem volt templomban s a másik kétharmad mért nem élt az úrvacsorával. Tisztára holt ág az egyház fáján az, akit még ezek a legnagyobb ünnepeink sem tudnak szent pezsdülésbe hozni. S előbb-utóbb holt ág lesz az egyház fáján a legjobb templom-járó is, ha nem erősödik rendszeresen az úrvacsora erejével. A nagypéntek-húsvéti ünnepkör az, amely a legtöbb embert vonz fel a templomba. Ilyenkor megjelennek olyanok is, akik csak tavaly ilyenkor voltak s majd csak jövő ilyenkor jönnek el újra. Miért? Nemcsak sátoros ünnepen van templom s igehirdetés! Nemcsak nagypénteken és husvétkor lehet és kell az Úr szent vacsorájával élni! Aminthogy a lélek is nemcsak egyszer szorul évenként táplálásra. Mi lenne velünk, ha egy évben csak egyszer ennénk? A lelkűnkkel sincs különben. Isten háza s az oltár nem ritka vendégek alkalmi látogatását várja, hanem rendszeres templomlátogatóknak a kegyelmi javakkal való gyakori élését. Sok a panasz a nagy ünnepek úrvacsorázóinak rendetlen és fegyelmezetlen viselkedésére. Sok ember elfelejti, hogy a templom Isten háza s nem népliget s az úrvacsora a Király megterített asztala s nem mozipénztár, a gyülekezet pedig nem tülekedő falka, hanem Isten népe. Nincs visszataszí- tóbb látvány^iinj, ^i'ljp u^migy( Mik riMBu ) pénteki oltárt megrohamozza az egymást taszigáló tömeg. Miért kell egyszerre mindenkinek odarohanni? Hogy először, vagy lehetőleg az elején jusson a kehelyhez? Istenkáromlás azt gondolni, hogy I éppen az úrvacsorái kehely szélén leselkedik ránk valami fertőző betegség! Százszor kezet fogunk egy nap, száz kilincset meg fogunk más ember keze után s akarva nem akarva millió bacillust lélegzünk be pillanatonként. Ha Isten jónak látja betegséggel látogatni meg, bizonnyal nem az úrvacsorái kely- hen keresztül küldi azt. — Egyházunknak pedig minden oka meg van ahhoz, hogy ragaszkodjék az egy-kehely-rendszerhez s ne méltatlan kupicákból ossza ki a Krisztus vérét. Ne akarjon hát mindenki első lenni a nagy ünnepi úrvacsoraosztásnál. A nagy ünnepek, a templom s az úrvacsora méltósága rendet s illedelmes tiszteletet követel!
