Harangszó, 1938
1938-04-17 / 16. szám
Í938 április 17. HARANGSZÓ 123 zunkat. Lelkiébredésre igen is szükség van, de kerüljük a felszínes érzelgős dolgokat, amelyeknek megízlelése meg- utáltatja velünk az igazi mélységes evangéliumi kegyességet. A felületes amerikai és angol vallások a maguk fülbemászó könnyed énekeivel más országokba is betörnek. Sokan elkápráznak ezektől és többre becsülik őket a mi régi, mélységes egyházi énekeinknél, melyeket pedig a hívők tapasztalata szült Ezek a dolgok, ha figyelmen kívül hagyjuk őket, szektás képmutatást, önigazságra való törekvést, Isten és az ember közti ellenségeskedést lopnak be egyházi életünkbe. Ezek az érzelmi vallások ellentétben vannak az evangélikus tannal és hittel. Húsz év alatt szerte a világon megtanultam, hogy ez eféle könnyed egyházi zene és vallás hogyan teszi tönkre az igazi, őszinte kegyességet és hogy hozza vissza a „rosszaság és gonoszság“ régi kovászát. Az apostol arra buzdít, hogy tisztítsuk el az ilyen régi kovászt... KEDVES MAGYARORSZÁG! A/ egyetemes evangélikus egyház nagy szolgálatot tesz a magyar, nemzetnek. Az evangéliomi hit sok nemzetnek jelentett s adott már erőt. Hadd hozzon Magyarországra is erőt, megbecsülést, szabadságot s egységet. Amikor Magyarország térképét nézem, a régit is, hegyeivel és erdeivel egy szép kis sündisznót juttat eszembe. A testét körülrabolták csak a csontváz maradt meg a jelenlegi országban. De a lelke nem halott s meggyötört szívéből hangzik a: nem, nem, soha. De ameddig ennek az országnak lelki élete idegen hierarchia alatt van s vagyona olyanok kezén, akik nem igazi gyermekei e földnek. Magyarország a mélyben marad. Mihelyst megszabadultok ettől a két régi kovásztól, Magyarország egyszerre nagy ország lesz. De ameddig a köznép megelégszik egy kis kenyérrel s egy kis borral s többet nem igényel, addig a: nem, nem, soha csupán temetési éneK lesz. Magyarország feltámadása együtt jön Kelet feltámadásával. Az ilyen feltámadást azonban sok küzdelemnek, fáradságos, önzetlen munkának kell megelőznie. Ez minden nép életében igaznak bizonyult. Erkölcsi erőben van az ilyen feltámadásnak lelke. Az erkölcstelen és vallástalan elemek azonban, akik nem is magyarok, aláássák a nemzet jólétét. Ha majd a ti nagy fővárosotok magyar város lesz, ha majd a belső széthullottság, féltékenység és erkölcstelenség régi kovásza eltűnik, akkor Magyarország újra nagy nemzet lesz. Ha majd a mi evangélikus ifjúságunk ilyen elhatározásokkal övezi fel magát, akkor nagy szolgálatot teljesít Istennek. Mondják, hogy a már- i cius 27.-i földrengés Jugoszláviából jött Az 1914-ben kitört földrengés is onnét jött. Lehet, hogy Magyarországot még- ' egyszer megrázza külföldi földrengés, i de a ti egységtekben s erkölcsi erőtök- I ben békét s erőt találtok. Fel hát evan- l gélikus férfiak s nők a szolgálatra s i nehéz időben se szűnjetek meg küz- > deni az igazságért. Az istenellenes ha- I talmak ellen küzdeni azt jelenti, hogy legyőzzük a „rosszaságot és gonoszságot tisztasággal és igazsággal.“ Küzdeni az igazságért, békéért, felemelni az elesetteket, dolgozni a jobb jövendőért és győzni a Krisztus erejével: ez legyen az egyetemes magyar evangélikus egyház nagy célja. Üdv az Ür Krisztusnak, a mi szívünk Eucharisz- tiájának. Ámen. Feltámadásodnak ereje kell nekünk, Hogy e zajgó világ ne bírhasson velünk; Sátán minden hada hiába ellenünk: Mert Veled bizonyos a mi győzedelmünk Oh Krisztus, húsvéti Bárány! Dr, Christananda Nelson János. WA názáreti Jézust keresitek!? . . . Feltámadott, nincsen itt!“ VISZEM A KERESZTET. Égbenyúlhatnak büszke ormok Felhőkarcolók, Eif fel-tornyok ... Fölmoroghatnak gépek, hegyek, Zengő szólamok, édes kegyek ... Fölfelé vághat szélvész, orkán, Fölsikonghat milliók torkán; Pénzsóvárgás, bűn avagy átok ... Én nem zúgok, én nem kiáltok!... Én csak könyörgök kérve, esdve, Bün-súlyok alatt térdre esve ... Tusázok, küzdők gyatra szókkal. Nem érek semmit tarka bókkal. Hangom remeg, ajakam reszket!: Tovább keil vinnem a keresztet! Viszem, viszem a súlyos terhet. A világ szeme gúnnyal verhet; Nem állok meg — bár omló vállam Megpihenhetne a halálban!... De én megyek! Világ caak kacagj! Ne is kísérj! Csak maradj, maradj! Én a keresztet tovább viszem!; Ezt parancsolja szikla-hitem! Én tudom a világ múló, véges!... De a keresztből új élet lesz!!! Szirti János. Nacrppéntsn rag? húsvétikor az evangélikus ember az £{r asztala* hoz járul. J{a a templomban nem tu3, ahhor otthonában ! Asszonyok nem voltak Jézus ellenségei között. A szentírás legalább is nem mondja, hogy Krisztus Urunknak női ellenségei is lettek volna. Az asszonyok között az Úr Jézusnak csak követői voltak. Az Ür Jézust férfiak ítélték el és férfiak feszítették meg. Jeruzsálem leányai akkor is megsiratták, mikor a Gol- gothára-menet mindenki csak szidalmazta. A kereszten is mellette maradtak, akkor is, mikor férfitanítványai mind szétfutottak. Asszonyok vesznek hírt a feltámadásról is legelőször. S asszonynak, Máriának jelent meg először a feltámadott Ür. Mennyi hűség és bátorság kellett ahhoz, hogy Mária Magdaléna, meg a többiek husvét reggelén elindulnak Krisztus sírjához. A város alszik még, az ellenség győzelmi babérain pihen, a tanítványok szanaszéjjel, az asszonyok pedig hitvalló bátorsággal indulnak, hogy „megkenjék“ őt. Mai asszonyok! Van-e a szívetekben ennyi hűség Krisztushoz? Bibliai szótár. 15. Dicsőség. Az újtestámentomi szóhasználatban a dicsőség (görögül: doxa) sugárzó, földöntúli ragyogást, átvitt értelemben pedig fenséget, hatalmat és győzelmet jelent. Néhány helyen mindezekre együttvéve is történik utalás. A dicsőség fényességet, ragyogást jelent I. Kor. 15, 40—41. szerint, ahol Pál apostol arról beszél, hogy amint a nap sokkal fényesebben ragyog, mint a csillagok, úgy a feltámadt „test“ is ösz- szehasonlíthatatlanul dicsőségesebb (ragyogóbb) lesz, mint az ember földi teste. A Jézus születését (evangéliumot) hirdető angyal megjelenésekor fényesség, „az Urnák dicsősége“ áradt a pásztorokra. (Lk. 2, 9.) Jézus megdicsőülésekor a vele lévő tanítványok látták azt a fényességet, amely őt teljesen beragyogta. (Lk. 9, 28—31.) A dicsőség másik értelemben fenséget, hatalmat jelent. Ján. 1, 14-ben azt olvassuk: „ ... és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét...“ Mt. 16, 27. szerint maga Jézus beszél arról, hogy az itélettartáskor az Atya dicsőségében jő el az ő angyalaival. Ismét más helyen a dicsőség alatt isteni rendelkezés jogot kell értenünk.
