Harangszó, 1938
1938-01-02 / 1. szám
2. HARANGSZÓ 1938. január 2. követe és felszólította e föld lakosait: Emberek csatlakozzatok a mennyek országához! Vessétek alá magatokat Isten királyi uralmának. Legyen úgy a földön, mint a mennyben! Keresztyének milliói imádkozzék naponta a Miatyánk harmadik kérését: Legyen meg a Te akaratod! De mily kevesen hajlandók arra, hogy Isten akaratának érvényt szerezzenek az életükben! Még Isten gyermekei is legtöbbször csak részben engedik úrrá lenni életükben az Isten akaratát. Hajlandók dolgozni az Isten országáért, anyagi áldozatokat hoznak érte, de az akaratukat nem szolgáltatják ki fenntartás nélkül az Istennek. Nem merik odatenni a tiszta iv papírost az Isten elé, hogy azt az Ür az Ö akaratával és utasításaival írja teli, hanem ők Írják teli a papírost a saját emberi gondolataikkal, ezt azután Isten elé viszik és így szólnak: Uram, írd ezt alá és üsd rá a jóváhagyás pecsétjét! ' Sok kudarc és összetörettetés kell ahhoz, mire a keresztyén eljut az átadottság állapotába és végre így kiált fel: Uram, nincs már nekem tervem, nincs már akaratom, hanem legyen meg mindenben a Te akaratod! Olyan könnyelműen szoktad ajkadra venni ezt a kérést: Legyen meg a Te akaratod! De vájjon el tudod e ezt mondani minden helyzetben? Hitves! Amikor hitvestársad betegágya mellett virrasztasz és az Ür azt mondja lelkednek: Elveszem tőled hitvestársadat! — Fel tudod e emelni ilyenkor könnytől fátyolos szemedet az égre és el tudod e re- begni: Legyen meg a Te akaratod! Szülő! Amikor magzatod koporsójára borulsz, könnyeiddel áztatod azt és a nyitott sir mellett tőrszúráshoz hasonló fájdalmat érzesz — fel tudsz e nézni az égre és el tudod e imádkozni: Legyen meg a Te akaratod! Vagy amikor az orvos tudtodra adja, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy s életed mostantól kezdve egy lassú sorvadás. El tudod e mondani: Legyen meg a Te akaratod?! Vagy ha legyőztek az ellenségeid s te megszégyenítve ott fekszel a porban, ha vagyonodat veszted, tudsz e akkor is igy sóhajtani: Legyen meg a Te akaratod! És ha a felsorolt bajok, mint megsemmisítő pörölycsapások egymásután sújtanak le reád és te Jób- nak a sorsára jutsz, — reményeid romjai felett is el tudod e diadalmas hittel imádkozni: Igen, Atyám, így volt kedves Teelőtted (Mt. 11, 26.), legyen meg mindenben a Te szent akaratod!!! Ez a kérés a legfőbb keresztyén erényhez: az engedelmességhez szoktat hozzá. A jó katona gondolkodás nélkül végrehajtja fellebbvalói parancsát. Bízik bennök. Pedig azok emberek, tehát tévedhetnek. Mennyivel inkább bízhat a keresztyén az ő parancsadójában, aki sohasem tévéd! Isten nem egyszer kénytelen meghiúsítani terveinket. Máskor elzárja előlünk az utat és visszaparancsol bennünket. Gondoljunk csak Bálám szamarára (IV. Mózes 22, 32.) és Jónás próféta hajó törésére (Jónás 1. r.). Pál apostol Bithiniában szeretné hirdetni az Igét, de az Ür visszaparancsolja. Az isteni előrelátás Ázsia helyett Európa földjét jelöli ki számára további missziói területül. Isten nemcsak a jelent látja, hanem a jövőt is. Azért fájdalmas az Ö atyai szívének, ha gyermekei minduntalan ellenszegülnek akaratának és okosabbak akarnak lenni, mint Teremtőjük! Isten gyermeke vagy? Akkor vakon hígyj az" Istennek!! Ő jól vezet. Akaratodat, ezt a szilaj csikót törd hámba, kantárt tegyél a fejére és zabolát a szájába, mert minden kudarcodnak, nyomorúságodnak és békétlenségednek az az oka, hogy nem teszed az Isten akaratát. ''v A bűn zsoldja en halál. Irta: Szende Ernő. Várkonyi Dénes az íróasztala előtt ült és az érkezett postáját rakta szét. A nyomtatványokat hamar elintézte. A borítékba ép csak hogy belenézett s már is a papírkosárba dobta. A lapokat már átolvasta. Végül a levelekre került a sor. Volt vagy nyolc darab. Felvágta a borítékokat, egymás mellé rakta az asztalra és végig nézett rajtuk. A szeme megakadt az egyiken. A rendesnél valamivel nagyobb volt. Olyan hivatalos formájú, de egészen még sem az. A kezébe vette s tekintete mereven tapadt a boríték felső balsarkán feketéid nyomtatott betűkre. A szoba forogni kezdett vele. Úgy érezte, hogy minden csepp vére a lábába szorult. Mintha ólomsúlyok húznák, oly nehezek lettek. Meg sem bírt moccanni. Csak fogta görcsösen a karosszéket s nézte, nézte kidülledt szemekkel, tátott szájjal azt a kísérteties borítékot. Pár perc is eltelt, míg annyira magához tért, hogy karját meg bírta mozdítani. Gépiesen nyúlt a boríték után. Remegő ujjakal húzta ki a levelet s nagy nehezen szétterítette. Aztán olvasni kezdte. De nem bírta végig olvani a kétsoros levelet. A szeme előtt összefolytak a betűk, ökölbe szorult a keze s megdörzsölte mindkét szemét. Aztán újból rámeredt a szeme a sorokra. S most már végig futotta őket. A bank arról értesítette, hogy a váltót a pénzpiac bizonytalansága miatt megújítani nem fogja. Ezt azért tudatjá[ vele is, mert annak idején ő mutatta be a váltót. A levél kihullott a kezéből és zizegve esett a padló Nem nyúlt utána. Tehetetlenül összeroskadva görnyedt a széken. A feje lekonyult s nehéz verejték lepte el a homlokát. J Csak ült s nézte a leesett végzetes papírdarabot. M Egyszerre csak felkapta a fejét. Valami jó gondolata támadhatott, mert hirtelen felugrott, H a levelet felkapta, zsebrevágta. Aztán megnyomta az iróasz- talán levő egyik gombot, s türelmetlen várakozással fordult az ajtó felé. A szolga belépett. H Gonosz képű, sunyi tekintetű ember volt. Várkonyi Dénes odalépett egészen’elébe. A szemét bele-^H vágta az arcába. Majd a szemébe fúródott a tekintete, mintha^H csak olvasni akart volna azokban. A szolga szemrebbenés nélkül állta a kutató tekintetet. Dénes megszólalt: — Te Péter! Emberem vagy igazán? Mondd, az én em-^H berem? Péter bólintott. — Jól tudja a nagyságos úr, hogy az vagyok. Dénes megfogta az ember karját. — Én most teljes bizonyságot akarok. Azt akarom tudni^H bízhatom-e benned teljesen? Érted? Teljesen! Péter hunyorított egyet a szemével. — Bízhat bennem teljesen. Ügy hiszem, bebizonyította^^! ezt eddig is. Avagy nem én adogatom be az öreg nagyságc^^M úrnak az orvosságokat? Azokat a fehér porokat, amiket nagyságos úr ad ki nekem naponta vacsora előtt... Dénes türelmetlen mozdulatot tett. — Erről halgass! Ebben már megegyeztünk! Ezt ne eir^^H legesd! — De jó lesz emlékeztetnem rá a nagyságos urat, me^H azok a bizonyos részletek nem oly pontosak, mint a napi fehc^H ?k.
