Harangszó, 1937
1937-03-14 / 11. szám
28. évfolyartl. 1937. március 14. 11. szám. Alapította: KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunintúli Luther-Szflvetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyin malléklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANGSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? az Ur a mi oltalmunkl A Harangszö fierkeiztő-kiadóhívataU OYŐR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési Ara: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér Itt az Idő, most vagy soha! Miért hágjátok át ilyen módon az Ur akaratát, holott nem sikerülhet az néktek. 4. Mózes 14, 41. Nem lehet hát veszteg állnom, Mert az álom Elnyomhatja telkemet. A szövőinek lánggal égjen, Legyünk ébren, Az Ur még ma itt lehet. Azt tartom, hogy hazánk sohasem hallott még annyit Isten igéjéből, mint manapság. A történelemben legalább is nincs nyoma. Ha mi ezt hála és megbecsülés nélkül elszalasztjuk, félő, hogy még borzasztóbb sötétséget és csapást szenvedünk. Édes honfitársak! Vegyetek, míg ajtótok előtt áll a vásár. Takarjatok, míg süt a nap és jó idő van. Éljetek Isten kegyelmével és igéjével, míg lehet. Mert tudjátok meg, hogy Isten igéje és kegyelme olyan, mint a futó zápor: nem tér oda vissza, ahol egyszer volt már. Lám a zsidóknál is járt, de eltűnt s most semmijük sincsen. Pál áthozta Görögországba, ám onnét is to- vaszállt s most nyakukon a török. Róma és a latin föld is birta egyszer, de vége van s most övék a pápa. Ti se gondoljátok, hogy örökké módotok lesz benne, mert a hálátlanság és megvetés továbbkergeti. Lásson tehát hozzá minden épkézláb ember, mert lomha népre szűk esztendő jár! D. Luther Márton. Az ébredésről. 4- Az ébredés nem öncél. Az ébredés csak kezdet, amely után folytatásnak kell következnie. Nem azért ébredünk fel, hogy elmondhassuk: íme ébren vagyok. Hanem azért ébredünk fel, hogy történjék valami. Minden felébredést két dolognak kell követnie. Egy nagy elszakadásnak és egy nagy elindulásnak. Mikor reggel felébredünk, akkor nemcsak a szemünket nyutjuk ki, hanem elszakadunk az ágytól. Akár mennyire vissza akar tartani lomha ölelésével a párna, kibontakozunk a karjaiból. Ez az egyik, a másik pedig az, hogy elindulunk a dolgunkra. Itt a reggel, munkára fel! Szakasztott így a lelki életben is. Isten nem azért ébreszt fel, hogy pusztán fent legyünk. Hogy emlegessük ébrenlétünket és dicsekedjünk vele. Hanem azért, hogy elszakadjunk és elinduljunk. Mitől szakadjunk el s mire induljunk el? Szakadjunk el attól a bűnnel bélelt ágytól, amelyben olyan sokáig, olyan édesdeden aludtunk s amelyik most is maradásra akar csábítani. Mindenkinek van mitől elsza- ' leadnia. Bűnük, amelyeket nem elég megismerni és megbánni, hanem amelyektől el kell szakadni. Hányán és hányszor vagyunk úgy, hogy Világosan látjuk bűneinket, olykor-olykor szánjuk-bánjuk is azokat, csak éppen elszakadni nem akarunk tőlük, mert voltaképpen kedveljük őket s jól érezzük magunkat bennük. Azután el kell indulnunk. Akit Isten felébreszt, annak teendőt is ad. A dolog azon múlik, hogy engedelmesek vagyunk-e, vagy sem. A munkatér nagy, a tennivaló rengeteg, Isten munkálkodik, csak engedelmes eszközök kellenek az ő kezébe. Bizony, ideje az álomból fölserkenni. Imádkozzunk és dolgozzunk evangélikus egyházunk felébredéséért! ÚRVACSORA UTÁN. Kínálhattok ma tenger kinccsel, Káprázatuk le nem bilincsel: Dicsőségük — homály, Testük — hideg halom. 1 Tálcár, táncolhat — készre válva — /N V h / ' Kezembe villanó agyamnak Ezer merészen lángolt álma: Terpesztett ujjaim között Kihullatom. Ma nem tudtok már gazdagabbá tenni. Bár nincsen tegnap óta többem, Melyen szemek futása döbben. Csak könnyebb lettem: elvesztettem Szorító ólom-köntösöm, Mit jártas ördög-ötvösöm Kovácsolt rám hetek során; S tudom, már uj tervet csihol. Mégis! Most porba kínom, terhem! Valaki nem engedte, Hogy földre húzzon, leteperjen. Ki tud ma ennél gazdagabbá tenni? A gazdagság nem ez, nem ez: Gyűjteni, nyerni, örökölni. A gazdagságnak titka ez: Lemosni, vinni, eltörölni! Annak, ki ezt megizlelhette —: Csepü a kincs, a gyöngy, a márvány. Fakó a tüzivii Szivárvány. Az álom olcsó,' — dőre szándék, Csak kóc és rongy Hír és ajándék, A gondolat bicegő törpe; Vélt nagyságára úgy tekint, Mint tört tükörbe; Kevés és sár és semmi annak, Miért a koldus-gazdagok Rohannak —: Aranyhegyek csodálata ... S ez mindennél több — A Krisztus kelyhe —: Bűnök bocsánata! Solt László,
