Harangszó, 1937
1937-03-14 / 11. szám
HARANGSZÓ 1937. március 14. 82. Égő világ. 4. Kommunizmus Magyarországon. Az ok és okozati viszony és törvényszerűség nemcsak az anyag világában, de a szellem és lélek birodalmában is minden esetben érvényesül. Az emberiség szellemének a története szerves lánc, okoknak és okozatoknak, hatások nak és visszahatásoknak természetes összefüggése. Lehet ugyan, hogy ezek a mélyre visszanyúló szálak néha annyira összekuszálódnak, hogy azokat mai tudásunk mellett képtelen kibogozni az emberi szellem, de az összefüggés megvan, mint százados ősök tulajdonságai a kései unokákban. Annak tehát, aki a szellemi életnek bármely jelenségét világosan meg akarja érteni, nem kell mást tennie, mint megkeresni azokat az okokat, egymásbafonódó szálakat, kinyomozni azt az ok és okozati sort, amelynek eredménye az előttünk álló esemény vagy jelenség. Ebből pedig az is következik, hogy a szellemi életnek minden ilyen vizsgálása bizonyos fokig prófétai tudomány, mert az előttünk álló jelenségekből, az ezidő- szerinti legvégső okozatokból holnap már újra ok lesz, amelyről előre megmondható, hogy bizonyos körülmények között milyen új esemény vagy jelenség fog kialakulni belőle. Ha tehát az előttünk álló kérdést, a magyarországi kommunizmus jelenségét nem történeti hosszmetszetben, de lélektani keresztmetszetében akarjuk vizsgálni, mindenekelőtt beszélnünk kell azokról az okokról, amelyek, mint előfeltételek a magyarországi kommunizmust lehetővé tették, sőt előkészítették, másodszor arról a világnézetről és annak módszereiről, amely ezt a kedvező pillanatot kihasználta, végül azokról a következményekről, amelyekhez a magyarországi kommunizmus feltétlenül elvezet. *** A magyar társadalom elfásulva és megkeseredett szájízzel érkezett meg a világháború befejezéséhez. A tömegek lelkében alapérzéssé vált a kiábrándultság és a kiábrándultság édes gyermeke a meghasonlás. Az elveszített világháború leleplezte és megcsúfolta azt a világot és azt a társadalmat, amelyet azelőtt, mint egyedül lehetségest ismertünk. A legkülönbözőbb társadalmi keretek között élő tömegek megdöbbenve ébredtek reá arra, hogy milyen óriási szakadék van a szó és tett, az ígéret és beteljesítés, az élet és hitvallás között. A legnagyobbaknak és szentebbeknek ismert fogalmak nem állották ki a próbát s a közvélemény, amely az eszmét mindig azonosítja annak képviselőivel, csalódva a zászlóvivőkben, magát a zászlót tagadta meg. így lett lejáratott eszmévé előtte a hazafiság. Ez a nemzedék — a maga tömegeiben — a hazaszeretetnek csak azt a hangos és tosztos hazafiságot ismerte, amely minden hangossága mellett mindig: kész volt magyar értékeket sárbataposni és eltékozolni, ha az egyéni érdekével ellentétesnek mutatkozott, mely aranykorát a hamis irredentizmusban élte ki s amelynek egyetlen programm- ja más fajok és népek gyűlöletében állott. A hazaszeretetnek egyetlen igaz formáját, a sors és hivatásközösségnek forró és elszakíthatatlan kötelékét, faji és nemzeti értékek felfedezését, értékelését kiteljesedni engedését nem ismerte. Mivel pedig a világháború borzalmas figyelmeztetés volt, hogy a féktelen gyűlölködés politikája, amelyet ő a nemzetiességgel azonosított, hova vezet, elfordult tőle s a nemzetköziség homályos de sokat Ígérő fogalmaival kezdett kacérkodni. Vallási téren ugyanez történt. A tömegek lelkében mind tudatosabbá vált az az érzés, hogy a keresztyénségből kihalt a prófétai tűz. Formaságba merevült s a megüresedett szertartások nem elégítették ki a lelkét. Ugyanekkor az anyagiasság, mint világnézet sohasem volt olyan erőszakos és öntudatos, mint ebben az időben. Bástyáit magasra építette minden vonalon s bölcseletén, természettudományon és társadalom- tudományon keresztül közvéleménnyé kiáltotta, hogy csak a látható világ a valóság, a vér és az arany az, ami hódít s minden, ami ezen túl van csak hitvány álom, vagy merő kitalálás. Megüresedett keresztyénség és az öntudatos anyagiasság között, csoda-e, hogy a tömegek a középosztállyal az élükön az utóbbi felé sodródtak el?... A család is puszta jogi keretté vált. A vallások száma még nem érte el ugyan a legmagasabb fokot, de a külsőleg ép formák között több volt a beteg család, mint bármikor. Már nem megbélyegzett kivétel, hanem megszokott jelenség volt az a családapa és családanya, aki a családon kívül keresi boldogságát s csak arra ügyelt, hogy a látszatnak elég tétessék s bizonyos formák betartassanak. A családi intézmény kétségtelenül a bomlás jeleit mutatta s csak egy hangos jelszót kellett bedobni a közvéleménybe, hogy annak tekintélyes része már is elavult formának lássa csak a családot Így alakult ki egy eszményeiből annak képviselői miatt, vagy azok félreismerése miatt kiábrándult társadalom, amelyik mindezek fölött lelke mélyén azzal a keserűséggel járt, szerte szét az országban, hogy vele igazságtalanság történt, őt megcsalták és kizsákmányolták. Mindenik társadalmi osztály a másikra gyanakodott, de a szíve egyaránt mindeniknek üres, keserű és új világot váró volt. A kommunizmus ebben a lélektanilag előkészített pillanatban jött azzal az igénnyel és ígérettel, hogy ő az, aki a megváltást hozza. Az a világkép és társadalomszemlélet, amelyet a kommunizmus magáénak vallott, Marx Károlyhoz nyúlik vissza. Aki Marx hatását a XIX. és XX. század szociális mozgalmaira meg akarja érteni, képzeljen el egy gyűjtő medencét, amelybe a világ minden tájáról ömlenek folyók és patakok. Marxban és a marxizmusban összehalmozódik mindaz, ami a szocialisztikus mozgalmak történetében eladdig, mint ábránd, vagy javaslat elhangzott. Marx Károlynak és társainak a szerepe azonban szociális mozgalmak történetében, nemcsak a gyűjtő medencéé. Ez a gyüjtőme- dence szűrő is, amely a beleáradó vizekből kicsap egy csomó értéktelen és még több értékes anyagot, hogy a maga új rendszerének egységét legalább látszólag biztosítsa. Azon az alapon, hogy a nemzet csak arra való, hogy a proletár osztályok természetes uralomrajutását a kiváltságos rend érdekében megakadályozza, kivet minden nemzeti színt. Ugyanebből az okból kifolyólag elveti a keresz- tyénséget is, mint amely egyfelől szintén a kiváltságos rend érdekeit szolgálja, másfelől, amely úgy sem nyugszik valóságos alapon, mert a világszemlélet alapja nem szellemi, hanem anyagi. A társadalmi mozgalmaknak elindul egy uj folyama, amely nemzetközi, vallás nélküli — gyakorlatilag inkább vallás ellenes — a magántulajdont elveti, a tökét szocializálja, az egyént, hivatkozva annak kinövéseire, a tömeggel cseréli fel. Ennek a világnézetnek leggyökeresebb és legkövetkezetesebb viselője a kommunizmus. Ezt az állam- és társadalomformát akarta megvalósítani Magyarországon egy nemzeti Szempontból gyökértelen vakbúzgó társaság. Természetes, hogy a marxizmus — mint gyakorlati politika, kommunizmus — elsősorban azok közül hódított magának híveket Magyarországon, akik a magyarsággal nem éreztek szorosabb Aki tönkretette Magyarországot: Kun Béla főkommunista. A cigireltdzó alak Pogány József, akkori hadügyi népbiztos.
