Harangszó, 1937
1937-02-28 / 9. szám
1937. február 28. Harangszó 67. imádsággal“ — imádság kisérte az örök hazába vezető útján. Imádság szállt fel az Anyaszentegy- ház örök Urához, hogy kisérje áldásával magyarországi evangélikus egyházunkat és annak gyászbaborult szomorú sorsot hordozó egyházkerületét. A sok virág közé oda helyez egy örökzöld levelet a mi lapunk is az eltávozott sirhalmára, aki az egyházi sajtónak is ékes tollú munkatársa volt. Az Ige magvait hintegette legyen ennek virágzása, áldott gyümölcstermése. Ez lesz az elköltözött életének legmaradandóbb emléke, mert örökkévaló az Isten beszéde. Marcsek János. Égő világ. 2. Az ismeretlen Oroszország;. Nehéz az oroszországi kommunizmusról beszélni. Nehéz, mert megbízhatatlanok a forrásaink. Oroszország elzárt ország. Magam is állottam az ország határán, féllépésnyire attól a vonaltól, mely a vörös határt jelentette s láttam menynyire igaz az a német közmondás: „rote Grenze, — tote Grenze.“ A sűrűbben lakott területeken drótsövények háborúra emlékeztető sürii gátja vonul végig, hatalmas őrtornyokkal, honnan elrejtett géppuskák leselkednek arra, aki meg akarja kerülni a határátlépési tilalmat, Csak nagyon ritka helyen van átjáró. Pl. Finnország és Oroszország közti 1.600 km. hosszú határvonalon csak egyetlenegy átjáró van, ott ahol a vonat is keresztül megy.. Ott egy hatalmas vörös kapu emelkedik ezzel a felírással: „Világ proletárjai egyesüljetek!“ És a sorompó mindig el van zárva. Csak akkor nyitják ki, ha a vonat megy át rajta. Vannak ugyan emberek, akik meglátogatták Oroszországot s ajtiknek véleményére adni lehet, akik nemcsak benyomásokat akartak gyűjteni és könyveikkel sikereket elérni. Gondolok itt két emberre. Egyik Stanley Jones, akinek egyik könyve magyarul is megjelent, ő is járt nemrég Oroszországban. Irt róla egy könyvet, mely majdnem dicsérete a kommunizmusnak. Legalább is azt állítja,. .hogy ő olyan szociális alkotásokat látott Oroszországban, melyhez hasonlót a keresztyén világban sehol nem látott. És ha akeresztyén világ, — mondja Jones — nem fog hasonló dolgokat létrehozni, akkor sorsa meg van pecsételve. A másik ember egy angol lord Pars- field, volt miniszter. Oroszországi tapasztalatairól könyvet irt s abban úgy írja le Oroszországot, mint a szabadság és jólét paradicsomát. Mikor az ember ilyen komoly férfiak ilyen kijelentéseivel találkozik, megdöbbenve kérdezi: ez á valóság Oroszországban? Azonban különbséget kell tenni a valóság és hivatalos Oroszország között. Aki oda belép, zárt vagonokba kerül, detektívek őrzik, csak azokkal sza- ban beszélni, akikkel megengedik, csak azt szabad nekik megnézni, amit megmutatnak. így viszik mindenfelé kirándulásokra. Hogy itt milyen beállításban mutatják be az idegeneknek a dolgokat, arra jellemző pl. az az eset, hogy mikor egy ilyen alkalommal egy hosszú sor rongyos ruhás embert láttak ácsorogni és megkérdezték, hogy micsoda sor ez? azt a választ kapták, hogy ezek az állam- kölcsönre akarnak jegyezni, azért olyan nagy a tolongás és kénytelenek sorba állítani őket. A valóság pedig az volt, hogy kenyérjeggyel ácsorogtak. Ha az ember így hátamögé tud látni azoknak, miket tesznek, akkor kénytelen meglátni a hivatalos Oroszország Potepikin-faldi mögött a valóságos Oroszországot. Van egy másik forrásunk is a mai Oroszországról: az emigránsok naplója és szépirodalma. Azonban nem lehet azon csodálkozni, hogy az emigránsokkal szemben is bizonyos bizalmatlanság van. Mi tudjuk jól, hogy akik nálunk a kommunizmus után akár kényszerülve, akár önként jónak látták áttenni székhelyüket az ország határán túlra, menynyi sarat dobáltak onnan hazájukra és milyen gyalázatos híreket terjesztettek az itthoni dolgokról. Nem mondom, hogy minden emigráns így néz Oroszországra, azonban bizonyos, hogy nem nézhetnek tárgyilagos szemmel hazájukra, ahol vagyonukat, békességüket, otthonukat, szeretteiket vesztették el. Nem csoda, ha túlozva látják az ottani dolgokat. Hogy a hivatalos orosz beállítás mit ér, azt eléggé megmutattam előbb, mikor a kenyérjeggyel ácsorgókról beszéltem, amiket államkölcsön jegyzőknek tüntetnek föl. Ezek miatt a nehézségek miatt tehát nagyon óvatosan kell ezt a kérdést kezelni. Van egy másik nehézsége is ennek a kérdésnek. Ez földrajzi nehézség. Orosz- oi szag óriási terület. 211/3 millió km! az ázsiai és európai Oroszország. Kétszer akkora, mint egész Európa. Ebben az óriási birodalomban olyan nagy távolságok vannak, hogy pl. a leghíresebb vasútvonala a Moszkva—Wladivosztok között közlekedő vasút 7.000 km. Ebben az óriási birodalomban átlag nagyon szétszórva él a lakosság. Európai Oroszországban 102 millió, ázsiai Oroszországban 32 millió a lakós. Ha meggondoljuk, hogy Európának 460 millió lakosa van,látjuk, hogy Oroszországban kétszer akkora területen három és félszer kevesebb ember él. Szibériában van olyan terület, ahol 1 km2-re egy ember sem jut. Hogy ez az óriási terület milyen kevéssé van kultúra alá véve, azt mutatja az, hogy mig Belgiumban 100 knP-en 28, Magyarországon 6 km vasútvonal esik, addig Oroszországban egy km. sem egészen. Ezt a szétszórtságot betetőzi azután a tartományi rendszer. Oroszország hivatalos neve: „Orosz tanácsköztársaságok szövetsége“. Az állam tehát több önkormányzati joggal felruházott szovjet államra oszlik, így érti meg az ember, hogy egészen más az európai, mint az ázsiai kommunizmus. így meg tudjuk érteni, hogy pl. mikor 1926-ban jött haza egy ismerős ázsiai Oroszországból, azt mondta, hogy 1925-lg halvány fogalmuk sem volt kommunizmusról. És meg tudjuk érteni, amit az egyházi lapokban olvastunk, hogy egv misszionárius, aki egész fenn északon munkálkodott, mikor hazajött, azt se tudta, hogy világháború volt. Ilyen óriási területen tehát nem lehet egységes kommunizmusról beszélni. Van Oroszország megismerésének történeti nehézsége is. 1917. nov. 7.-től számítja életét az orosz kommunizmus. Idén lesz 20 éves. Ez alatt maga a kommunizmus is óriási változáson ment keresztül. Egész más volt a Lenin kommunizmusa és egész más Staliné. Abban több az elvhflség, ebben több a megalkuvás. Abban több a tömeges vérengzés, ebben az agyafúrt kegyetlenkedés. Abban 'a tömeg- uralom, ebben az egyeduralom. De nehéz a tárgyilagos igazságot megrajzolni lelki nehézségek miatt is. Nem szabad általánosítani semmi tekintetben sem. Abban sem, hogy a kommunisták mind gazemberek s hogy azok, akik ott vezető szerepre jutottak, mind a maguk piszkos érdekeit tartották szem előtt. Gondolok különösen arra az emberre, aki ma a legfélelmesebb és legnagyobb hatalom — Stalinra. Ez az ember tulajdonképen ma államfő, korlátlan hatalom, élet és halál szabados ura. Ez az ember azonban nem akkor lett kommunistává, mikor a kommunistaság- gal előnyök jártak. Már akkor is az volt, mikor börtön és kancsuka járt érte. Egy barátom mondotta el, hogy még a cári uralom alatt elfogták és akkor olt a börtönben megszervezett egy házi A vörös polcol lcapufa Észtország felöl. Felírása: Világ proletárjai egyesüljetek.
