Harangszó, 1937

1937-02-28 / 9. szám

68. forradalmat. Ezért a legkeményebb bün­tetés járt. Mezítelenre vetkőztették őket és két sor katonaság szűk sora között kellett egyenkint elmenniök s azok kan- csukázhatták őket, ahogy akarták. Egy­másután rohantak keresztül s a sor végén úgy estek össze véresen. Ott volt egy vödör víz, amivel megmoshatták magu­kat. Stalin utoljára maradt. Levetkővött, kezébe vett egy kommunista kiáltványt s azt hangosan olvasva lépésben nyugod­tan ment a két sor katona között. Csupa vér volt teste, de egy szisszenés el nem hangzott ajkáról, meg se mosta magát, úgy öltözött fel. Az bizonyos, hogy ezeknek az embereknek fanatizmusát kétségbevonni, piszkos anyagi érdekkel azonosítani nem lehet. A keleti emberre nagyon jellemző a fanatikus rajongás és ez ütközik ki sok vezetőjükben. A titokzatos Oroszország — a leg­utóbbi perek is mutatják — titok sok­szor Oroszország mai vezetői előtt is. De nem titok Isten előtt, aki mindent lát — Oroszországban is. T. Z. Következő cikkünk címe: „Az Orosz paradicsom."' Az oxfordi csoportmozgalom* Az oxfordi csoportmozgalomra néz­ve megoszlanak a vélemények. Van, aki lelki csömörléssel utálkozik felette s van, aki a bűntől való megmentettség lelkes hálájával tette fel egész életét erre a mozgalomra. Kínában dévaj ku­lik kifütyülték a mozgalom terjesztőit, Kanadában meg polgármesterek üdvö­zölték s estélyi ruhás dámák hallgat­ták végig összejöveteleit. Van, aki meg- tévelyedett lelkek veszedelmes mételyé­nek bélyegzi a mozgalmat s van, aki új reformációt remél tőle, vagy legalább is óriási horderejű új ébredés pünkösdi szélzendülését hallja ki belőle. Nem árt, ha a Harangszó népe is megtud egyet-mást e mozgalomról. A mozgalom keletkezése felette ér­dekes. Egy harminc esztendős, tehetsé­ges, de rátarti fiatalembert Isten beirat a megpróbáltatások és keserves felsülé­sek iskolájába. Buchman Ferenc, német származású amerikai evangélikus lelkész az illető. Volt filadelfiái lelkész, kínai KIE-titkár, oxfordi egyetemi vallástanár. Nyugtalan lelke 1908-ban Keswickbe űzi. Ez a vadregényes kis falu már akkor is középpontja volt nyaranta Anglia kon- ferenciázó éiettiek. Áll most is a kon­ferencia s egy halkszavú nő a Krisztus keresztjéről beszél. Csak tizenheten hall­gatják, Buchman is közöttük. Ez a csen­des bizonyságtevés a Lélek lélekostrom- ló pergőtüze volt Buchman számára. Összerendül, megsiratja bűneit, bocsá­natkérő leveleket ír haragosainak. Az el­bizakodott emberből lesz Lélek-vezette, alázatos eszköz, a meddő munkásból '„biztoskezű léleksebész“. Égő buzgalom­mal tér be oxfordi diáktanyákra s imád­kozó diákközösségeket alakít ott, ahol azelőtt legfeljebb a tivornya jelentett közösségalkotó tényezőt. így hüllőt föld­be a mozgalom mustármagja. • E cikk felelet azoknak, akik a szerkesztőség véleményét kérdezték e mozgalomra vonatkozólag. HARANCSZÓ A mozgalom módszere felett egy­szerű. „Add át magad az Istennek, valid meg a bűneidet, közöld mással is a lel­ked tartalmát, bizd rá magad a Lélek vezetésére“: ez a hittanuk; „Szeress, légy becsületes, tiszta és önzetlen": ez az erkölcstanuk. A mozgalom sikerének titka tán ab­bén jelölhető meg. hogy rátapintott a keresztyén lélek néhány elsikkadt elemi szükségletére. Tartsunk egy kis szemlét idevonatkozólag. Az oxfordi csoportmozgalom hang­súlyozza a megosztás szükségességét és pedig annak úgy a bűnt meggyónó, mint bizonyságtevő fajtáját. Valóban: nagyon sok lelki tehetetlenség oka köztünk ab­ban van, hogy bűneinkkel árván botor­kálunk, bizonyosságainkról bizonysá­got nem teszünk. Pedig a baráti gyónás jótékony megkönnyebbülés és a bizonv- ságtevés tűzterjesztő csóva. A mozgalom kíméletlen őszinteséggel kezeli a bűnt. Az oxfordistákkal nem lehet vitatkozni, mert ha vitázni próbálsz velük, torkodra forrasztják a szót ezzel a mondattal: „Most pedig mondd el bű­neidet az Istennek!“ összejöveteleiken megrendítő bűnvallások hangzanak el. Jellemző idevonatkozólag, hogy Russel híres újságíró könyve, amely története is, kátéja is a mozgalomnak, ezzel a mondattal kezdődik: „Ezt a könyvet bű­nösökről, bűnösöknek egy nagy bűnös írta.“ A mozgalom hangsúlyozza a csendes órát, ahol vezettetést kapunk. Bizonyos is, hogy eltűnnék életünkből sok tanács­talanság, ha az elmélyedő csendes óra parancskiosztó rapportján nap-nap után oda tudnánk hallgatni a Lélek üzenetére. A mozgalom hangsúlyozza az egysze­rűséget. Ez bizonyságtételük családias­ságában is megnyilatkozik, összejöve­teleiken felállnak s egyszerű szavakkal mondják el azt, hogy mit tett életükben a Krisztus. Ha arra gondolunk, hogy a keresztyén életetamerev méltóság hány­szor teszi jégveremmé, amelyben a lélek csak dideregni tud, hogy az evangéliom üzenetét hányszor ölik meg a szólamok, akkor belátjuk, hogy milyen fontos ér­dekünk nekünk a sallang-elhányó le­egyszerűsödés. A mozgalom hangsúlyozza a vállve­tett munkát. „Lélekmentő utódra sohase egyedül, hanem munkatársakkal indulj.“ Krisztus is kettesével küldte ki tanítvá­nyait. A mozgalom ezért nevezi magát „csoportmozgalomnak“. Az említettek között egy sincs, ami új volna s egyházunk lelkihajlékán belül megvalósítható, sőt kezdettől fogva gya­korlatban levő ne lett volna. A mozgalom óriási eredményekkel dicsekedhetik. Buchman világütazásai ed­dig Angliában, Skóciában, Hollandiában, Skandináviában, Németországban, Török­országban, Indiában, Délafrikában, Kíná­ban, Egyiptomban, Svájcban, Észak- és Délamerikában, Japánban gyökcreztették meg a mozgalmat. Lump főiskolások, italcsempészek, boxbajnokok és kommu­nisták szakítottak bűneikkel. Egy jól ke­reső ügyvéd, válóperek szakértője és sa­ját zsebére kamatoztatója, mióta kap­csolatba került a mozgalommal, bomlö házaséletek megmentésében látja hiva­tását. Egy lelkész bevallja, hogy bizo­nyítványát annakidején svindlivel szerez­te.. Egy munkás 250 fontot térített visz­1937. február 28 sza egykori alkalmazójának, akit lazsá­lásával ez összeg erejéig valamikor meg­károsított. Stb., stb. Immár kötetekre megy a viharos megtérések leírása. Két­ségtelen, hogy az. Űr, kinél semmi sem lehetetlen, az oxfordi mozgalmat is ta- vaszpezsdítő erővé tudja tenni s tette is immár sok esetben, a lelkek szikkadt mezőségén. Ha valaki az oxfordi mozgalom felől jogosan táplált aggodalmak iránt kér­dezne meg, a következőkre utalnék. Az oxfordi mozgalom, bármily külö­nösen hangzik is, nem hangsúlyozza elég­gé a Krisztus váltságát. Annyira a bűn- vallást helyezi mindenek fölé, hogy ez­zel szinte már az önmegváltás veszedel­méhez jut közel. Pedig mi tudjuk, hogy minket még a bűnvallás se tud megvál­tani, hanem csak a kegyelem egyedül. Az oxfordi mozgalom könnyen szek- tárius irányba tolódhatik. Igaz, hogy ma még nemcsak távol áll ettől, de 'tudato­san védekezik is ellene. Szervezete nincs s minden vonalon keresztülviszi a teljes felekezetköziséget. Ám a quäkerek is igy kezdték s a metodizmus is csak a mél­tatlan utódok kezén lett szekta. Az ozfprdi mozgalom itt-ott képmu­tatássá, vagy egyéb beteges tünetté tor­zult. Bizonyos oxfordisták pl. soha el nem követett gyilkosságokat vallottak be. Igaz viszont, hogy ez a veszedelem minden lelki megmozdulás körül ott ólálkodik. Az oxfordi mozgalom nyilvános bűn­vallása igen könnyen kártékony botrán- koztatássá válik. Amilyen áldott dolog lehet az, ha valaki a Lélek indítására a lelkipásztora vagy bizalmas lelki test­vére előtt megvallja bűneit, éppen olyan veszedelmes dolog az, amikor valaki nyilvánosság előtt turkál bűnei szemét­dombjában, mert talán éppen ezzel bűn­re csábit másokat. Némelyek szerint az oxfordi mozga­lom ítélet a keresztyénség felett. Én azt hiszem, inkább csak a keresztyének felett. Az egyház kitárja előttem a bibliát, magasra emeli előttem a keresztet, bűn- bánatra szólít, kegyelmet hirdet, csen­des órára buzdít, közösségbe hív, szol­gálatra küld. A régi hajlékban minde­nünk megvagyon. Csak meg kell látni. És használni. Ez számunkra az oxfordi mozgalom üzenete. . Sz. J. Én nem vagyok e v. sem ev a n g. még ág. h. e v. sem, legkevésbbé pedig ág. er. Én nem vagyok prof. de még protestáns sem. Én nem vagyok I u t y i én evan­gélikus Keresztyén vagyok szó­ban is, Írásban is és ami a fő: valóság­ban is! Hogyan vallat a szovjet. Az ameri­kai újságok közük, hogy a szovjet a vádlottakból kínzás és fenyegetés mel­lett úgy csikar ki beismerő vallomást, hogy olyan vegyiszert ad be az illető­nek, amely a vádlottat a legmélyebb ön- utálatra viszi és önvádolásra kényszeríti. Ilyen vallató porokat használtak a leg­utóbbi kivégzések alkalmával is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom