Harangszó, 1937
1937-12-12 / 50. szám
400. HARANGSZÓ 1937. december 12. ŐSZ UTÓJÁN. Ősz utóián a határ Temetővé válik. Tavasz színes köntöse Szakadozik, mállik. Sir zokog az őszi szél, Temetésre készül. Sárga levél halódva Hideg földre szédül. Virágszirom, falevél Kebelére roskad. őszi szelek serényen Föl ravataloznak. Büszke rózsa, kis fűszál Mindegy, nincs kímélet. Itt e földön minden csak Tiszavirág élet. Mihátsi Dénes. £I Harangsszó nyomdájaDecember 4.-én történelmi pillanat szintere volt D. Kapi Béla püspök dolgozó-szobája. Ekkor nyert aláírást az az okmány, amelynek értelmében az ország egyik legjobb nyomdája, a győri Baross-nyomda a Harangszó tulajdona lett. A nyomda áll egy vadonatúj és egy alig használt legújabb rendszerű Linotype szedőgépből, öt nyomógépből, fűző, öntő, vágógépből és vagy húsz mázsa kézibetűből. pódat akkor adjam oda, mikor bevégezted a munkádat. De friss vizet most is adhatok, Jakab. — Jó a friss víz is a cipóra, mézeskenyérre, de az is igaz, hogy a munkához erő kell, az erőt pedig a táplálék adja, éhesgyomorral nem lehet dolgozni. A kisleány gondolkodott pár másodpercig. — Igazad van, Jakab. Azért, ha úgy akarod, a félcipót odaadom most, a másik felét pedig akkor, mikor megőrlöd majd a gabonát. Várj, mindjárt hozom. Hazaérkezett Jekulia, nagy üres kosarával. Sibia elébe szaladt. — Nini, édesanyám! Eladta megint a sok cipót? Ha tízszer annyi lett volna is, mind megvették volna édes leányom. Sok nép özönlik most városunkba. A hatalmas Augusztus császár megparancsolta, hogy számlálják meg az összes népét s mindenki menjen oda, ahonnét származott, összeírásra. Azért jön a sok nép, s mind éhesek. — Sok pénzt keresett akkor, édesanyám. — Kerestem, leányom. Nem adtam olcsón a cipót. — Nem drágálották? Örömmel adunk hírt e tényről nemcsak azért, hogy a Harangszó immár a saját műhelyében készül, hanem azért is, hogy a sajtót most- már még fokozottabb mértékben állíthatjuk országos közegyházunk szolgálatába. Nyomdánkat bizalommal ajánljuk fel mindennémü sajtómunkára. f Dr. Szlávík Mátyás. Keresztelőlevelére nézve öreg ember volt: 77 éves, de szikár, magas alakja, friss mozgása, élénk beszédmodora legalább két évtizeddel fiatalabbnak mutatta őt. Az eperjesi teológiai akadémia dékánja volt s mint ilyen több évtizedes munkásságával egyike azoknak a tényezőknek, amelyek leginkább formálták a mai lelkésznemzedék lelkét. Nyugalomba vonulása után sem állott félre az egyházi élet sodrából. Ott láttuk őt minden nagyobb megmozduláskor, szorgalmasan hirdette Isten igéjét is és halála napjáig szorgalmasan Írogatott cikkeket. Szerelmese volt a Felvidéknek. Hegyeit sokszor bebarangolta s nem is olyan nagyon rég járta végig kedvenc helyeit, mintha csak érezte volna, hogy el kell búcsúznia azoktól. Nagy családja volt. Hét leánya van. De még nagyobb az a család, amelyet régi tanítványai alkotnak, akik tanári katedrája alól indultak el a lelkészi szolgálat mezejére. Utolsó cikkét a Harangszónak irta. Utolsó előadását a sopron- megyei Nagygeresden tartotta e címen: Nehéz evangélikusnak lenni. Tudományos érdemeiért a halle-wit— Nem is mondták, galambom, leányom, 'hogy olcsó. De mit törődöm én azzal, csak sok pénzem legyen. Egy különös esetem Volt ugyan, ami nyugtalanít egy kicsit. Azt sem tudom, hogy miért? Különben az is csak olyan volt, mint a többi. Egy komoly férfi jött be a nagykapun, szép, fiatal nővel. Csodálatos fehér volt az arca, aranyszőke a haja, égszínkék szeme. A férfi is vett cipót. Mikor megmondtam az árát, csóválta szomorúan a fejét. — Kár volt, édesanyám, drágán adni nekik. — Kár, nem kár, most már mindegy, leányom. Kell a pénz, jó a pénz. Gyere, rakjuk ismét tele a kosarat cipóval s kimegyek a nagykapuhoz ismét árusítani. Hazaérkezett végre Gibeon, a kapuőr, keservesen sántikálva, botorkálva. Jakab rémülten rohant elébe. — Édesapám, mi történt magával? Mi baja? — Oh, fiam, magam sem tudom, mi történt velem?! — roskadt le Gibeon a padra. — C ij, mi n nnilTl i m hogy az egyik há^ jsett a fejemre s én «a^méietlenül a íőMre buktam. Nem tucfcwi, medöffAfeküdffili a földön. S mikor^szméletre térteriymindjárt a tenbergi egyetem aranydiplomás doktori címmel tüntette ki. Dec. 5.én temették el Rákosszent- mihályon, hol nyugalma éveiben lakott. Koporsója felett régi tanítványa, Kemény Lajos esperes szólaltatta meg Isten igéjét s a tanítványok fájó szívét. Élete áldás volt. Legyen emléke is az. Áldja meg az Ür az ő kimenetelét és bemenetelét! Számok beszéde. Megjelent az új Magyar Statisztikai Évkönyv, amely a magyar élet számos területének számbeli képét adja az 1936. esztendőről. Ezek a számok beszélnek. íme néhány adat: hazánk természetes népszaporodása 5.9 ezrelékről 6.1 ezrelékre emelkedett. A csecsemőhalálozás 13.9 ezrelék volt, tehát minden 1000 újszülött közül meghalt az első életévben majdnem 14. Ugyanez a szám Angliában 6.2, Svájcban 4.7, Csehszlovákiában 12.4, Jugoszláviában 15, Romániában 17.5 ezrelék volt. Száz öngyilkos közül 65.2 volt római katolikus 20.9 volt református és 5.3 volt evangélikus. Tudnivaló, hogy a római katolikusok országos arányszáma 64.9, a reformátusoké 20.9, az evangélikusoké 6.1%. A római katolikusok tehát arányszámukon felül, a reformátusok arányszámukkal, az evangélikusok pedig arányszámukon alul szerepelnek az öngyilkosok között. Ugyanez a helyzet a börtönökben is, ahol az evangélikusok csak 4.1%-ban szerepelnek, a római katolikusok pedig 67.1%-ban. 1936-ban 48-cal több volt az egyházunkba betértek, mint a kitértek száma. A reverzálisnál azonban 152-őt veszítettünk. pénzemet kerestem. De hiába, ellopták. Nem tudok most semmi élelmet venni számotokra. De ez még a kisebb baj, a nagyobbik az, hogy nem tudok elmenni kaput őrizni, úgy fáj és szédül a fejem. Nincs, édesapám más baj, mint az, hogy fáj a feje. Kenyerünk, azaz cipónk van. A nagykapu őrének pedig elmegyek én, édesapám helyett — mondta Jakab lelkesülten. —- Nem mehetsz el, édes fiam, kicsi vagy, gyerek vagy még. Hiszen el sem birod a nagy bárdot. — Ágaskodók, hogy nagyobbnak lássanak. S van egy kecskeszakállam, azt felragasztom az államra, hogy édesapámnak nézzenek. S a nagy bárdot elbírom. Erős ám a karom. Két véka búzáját megtörtem Jekulia néninek. — Az már valami, édes fiam. Én sem tudtam volna többet lisztté törni. Menj hát, Isten nevében. Ne felejtsd, hogy éji zárás után nem szabad senkit sem a kapun beereszteni, csupán a király futárját. Jakab felkészült. Kecskeszakállal az álián, a nagy bárddal kezében, kifeszi- tett mellel, ágaskodva, kemény léptekkel ment a betlehemi nagykapúhoz őrt állani. (Folytatjuk.)
