Harangszó, 1937
1937-11-07 / 45. szám
1937. november 7. HARANGSZÓ 359. mány egyházi adókedvezményt biztosit a többgyermekes családoknak. * Családjaink házi áhítatának tartására ajánljuk Kiss Samu nemrégen megjelent Postilla-könyvét, amelynek címe: „Én és az én házam az Urnák szolgálunk.“ Szülői felelősség ! Körlevél a Csanád-Csongrádi Evang. Egyházmegye Esperes! Hivatalától. .Tanítsd gyermekedet az ő utjának módja szerint “ Példabeszédek 22, 6. Kedves Szülök! Amikor egyházmegyénk nevében hozzátok szólok, lelki szemeim előtt megjelenik az a rozsdás kés, amelyet a borostyánkői várban a kapu fölött láttam. Története a következő: egy gyermek iskolás korában apró-cseprő dolgokat lopott és hazavitte édesanyjának. Édesanyja megdicsérte, hogy máskor is hozzon haza ilyesmit. A gyermek igyekezett édesanyja kedvében járni: ahol lehetett lopott és szállította édesanyjának. A gyermekből később rabló- vezér lett. Egyszer meglátogatta édesanyját, valami miatt összeszólalkoztak és a fiú kését édesanyja torkába döfte. Édesanya meghalt, fiút elfogták, kivégezték, az édesanyai vértől megrozsdásodott kés pedig ma is ott van a borostyánkői várban elrettentő figyelmeztető gyanánt! Az Ur azt mondja Ezé kiel próféta által: „Amilyen az anya, olyan a lánya (gyermeke) is!" Ez. XVI. 44. Kedves Szülő teljesen tőled függ, hogy mit adsz gyermeked kezébe: ha a bűn kését adod oda, — ne feledd el — az a kés öregségedre a te torkodat fogja átjárni. Ha istenfélelmet, példás élecsak a bűneit megbánó megtévelyedett- nek. Ilyen szomorú, embert-pusztító esetek történnek napjainkban, amikor korunk jelszavává lett: mentsük meg gyermekeinket. Hogy ilyen esetek előfordulhatnak, annak mélyenfekvő lélektani oka is van, A viszony pl. a cseléd és a család között nagyon megromlott, különösen az utóbbi időben lezajlott gyászos események folyamányaképpen. Már most, hogy ebben a megromlott viszonyban melyik a hibás, vagy hibásabb, erről nagyon sokat lehetne vitatkozni. De minden hibának kétségtelen és biztos forrása: a családi élet régi egyszerű formáinak el- züllése s tegyük hozzá: a vallástalanság. Ki merné tagadni, hogy az otthon fogalmának tartalma az utóbbi esztendők folyamán valósággal kiüresedett. Mindaz, ami e fogalmat gazdaggá, melegséggel, szeretettel, összetartással, erkölccsel teljessé tette, ijesztő gyorsasággal tünedezik belőle. Az otthon bomladozóban van: ez egy borzalmas, de el nem tagadható jelenség. Megfogyatkozott erkölcsi tartalmából, szelídítő erkölcséből kevesebb jut ma, mint amennyi jutott régen, minden közelebbi és távolabbi tartozékának, magának a családnak is, a cselédnek is. A hidegebb otthonban hidegebbek egymáshoz ez emberek. Mikor azok is egyre idegenebbek lesznek egymás iránt, tét nyújtasz gyermekednek, akkor a te gyermeked növekedni fog bölcsességben, korban, Isten s ember előtt való kedvességben — mint Jézus is növekedett bibliánk tanulsága szerint. Emlékezzél vissza Kedves Szülő, hogy mit láttál te a te szülői házadnál: esténként a te szüleid összegyűjtöttek benneteket a családi asztal körül a családapa elővette az énekeskönyvét énekelt az egész család. Majd előkerült a biblia, olvasott a család számára egy- egy fejezetet és csak az imádkozás után tértetek nyugalomra. Vájjon megvan-e ez a szokás Kedves Szülő a te hajlékodban? — Ha nincsen meg, hát hogy akarsz te olyan gyermeket vagy gyermekeket nevelni, akik téged öreg korodra megbecsüljenek s ne taszítsanak ki az utcára? Hogyan akarsz te olyan gyermekeket nevelni, akik ne káromkodjanak, ne veszekedjenek, ne váljanak korhellyé s ne zülljenek le, ha az Isten szavát, úgy amint azt a bibliában megírva találjuk, nem olvasod fel naponként gyermekeid előtt! — Szeretettel kérlek Kedves Szülő a gyermekeid kedvéért is vedd elő minden este az énekes könyvet, énekeljetek együtt, vedd elő a bibliát, olvassatok bibliát együtt, vedd elő az imakönyvet és imádkozzatok együtt gyermekeitekkel, — hogy istenfélő gyermekeid legyenek s öregkorodra ne találkozzál gyermekeid részéről a borostyánkői rozsdás késsel! Kedves Szülő — ne vedd rossz néven — kérdezek tőled valamit: szoktál az Isten házába járni? — Nem?— Hát hogyan kívánod, hogy gyermekeid templomba járjanak, ha te magad nem adsz erre példát? Hogyan gondolod, hogy az Isten megsegít téged gyermekeidben, ha sem magad nem jársz az Isten házába rendszeresen, sem gyermekeidnek nem mutatsz példát az Isten háakiket a legerősebb törvény: az egy vér szava parancsolna egy elválaszthatatlan összeforrottságba, — honnan fakadjon az erő, amely az idegen tagban is meg tudná teremteni a vonzódás, a ragaszkodás érzését. Amely úgy hatna, hogy aki idegenül jött a családba: az is átmelegedjék. gondolkozásával és vonzalmával a ház leikéhez hozzásímuljon, beleolvadjon, amint az a régi jó időkben oly sokszor megtörtént. — Megtörténik-e ma is?... Fájdalom, hogy ami valamikor szokott dolog volt, az ma már — megható kivétel. Sokszor sűrűbb jelenség a fizetett ellenség aki még gyilkolni is tud, ha indulata úgy fordul. A család csak oly mértékben hathat erkölcsileg, amily mértékben meg van benne is az erkölcsiség. Hogy a változott idők-szülte feslett közerkölcsök megjavulását remélhessük, szükséges, hogy a családban ma uralkodó züllesztő szellem megváltozzék s helyébe kerüljön az a régi szellem, amely új erkölcsöket szül s amelyet manapság oly sóvárogva emlegetünk. A mai ifjúságnak is újjá kell születnie, hogy meg tudjon felelni azoknak a követelményeknek, amelyeket tőle az erkölcsvilág megkövetel. Akkor nem fordulnak elő olyan vérfagyasztó büntettek, mint amilyenek az elmélkedés megírására indító okul szolgáltak. Benedek Vince. zába való járásra? Mert hiába beszél gyermeked tanítója, lelkésze, hogy a templomba kell járni, ha szülőjétől az ellenkezőjét látja: a templom elkerülést! Ha gyermeked nem szokja meg az Isten házába való járást, nem szoktatod meg őket saját példáddal, majd rászoktatják később a pajtások a korcsmákba, mulatóhelyekre való járásra. Öreg korodra aztán ne csodálkozz, ha gyermekedet részegen szállítják haza egy-egy tivornya után s ne csodálkozz, ha gyermeked gorombáskodik veled, még talán meg is ver! Ne csodálkozz — mondom — mert az Isten nem ver bottal! Az 1935/36. esztendőben egyházmegyei hitoktatási látogatásaim során val- latóra fogtam az iskolás gyermekeket, hogy szoktak-e odahaza imádkozni? A gyermekek valottak és az eredmény siralmas volt: száz gyermek közül alig húsz gyermek szokott odahaza rendszeresen este, reggel, étel előtt és étel után imádkozni — a többiek nem szoktak. Pedig a tanítók, lelkészek megtanítják a gyermekeket imádkozni és a gyermekek mégsem imádkoznak odahaza? Ugyan ki felelős ezért Isten és ember előtt? A választ reád bízom! — Szeretettel kérlek Kedves Szülő imádkoztasd gyermekeidet és te is imádkozzál velük! A bibliát olvasó, Isten házát látogató, imádkozó gyermek nem fogja utcára lökni öregkorára szülőjét, sem meg nem veri, de még csak gorombáskodni sem fog szülőiével. Ez pedig elsősorban is a te érdeked Kedves Szülő!!! Most pedig Isten áldását kérve ebben az új iskolai évben is az iskolába járó gyermekeitekre s a szülői otthonra is, maradok a legőszintébb szeretettel Battonya, 1937 őszén Benkóczi Dániel esperes. Krisztust kereső ifjúság... Reggel 3 órakor indult el hazulról az első csoport. Három órai kocsiút állt előttük. Már az indulásnál támadtak nehézségek. Kevesebb kocsi jött. De senki sem akart otthon maradni. „ ... hiszen a Nagytiszteletű Asszony visz bennünket ... megígértük, hogy megyünk. Nem hagyjuk el.“ — S a túlzsúfolt kocsikon fiuk és lányok boldogan utaznak a hosz- szú, rázós úton, hogy ott lehessenek a konferencián, amely nekik szólt, s amelynek a meghívója igy kezdődött: „Jézus keres!“ * Egy népes csapat az út legnagyobb részét gyalog teszi meg, lelkészeik, tanítóik vezetésével, hogy útközben megnézhessék az épülő bánhidai templomát. * Felsőgalla leányegylete és vidám cserkészcsapata várta az egyházmegye ifjúságát. A bányászlakásokból átalakított imaház kicsinynek bizonyult, amikor mindenhonnan megérkeztek a csapatok és megkezdődött az istentisztelet. * Seregszemle. Egymás után állnak fel az egyesületek megbízottai, hogy beszámoljanak egy évnek a munkájáról. — Hetenként többször összejövünk. Éneke
