Harangszó, 1937

1937-11-07 / 45. szám

360. HARANGSZÓ 1937. november 7. lünk, bibliát olvasunk, imádkozunk ... Nálunk még csak a leányegylet van megszervezve, de a fiuk is itt vannak ... Mi télen helyesírást, számtant tanulunk — mondja bátran egy legény — ...Mi a Kiskátét és egyházi énekeinket tanul­tuk ... Mi az Ágostai Hitvallást olvas­gattuk ... Mi az evangélikus ifjúsághoz méltó szórakozást igyekeztünk nyújtani tagjainknak ... leányegyletünk rendsze­res szegénygondozást folytat. Mindenik beszámolóból kicsendül, hogy az ifjúság akar komoly hitépítő munkát, csak legyen, aki foglalkozzon vele. Érdemes felfigyelni a beszámolók pénzügyi oldalára: ...Pénzünket temp­lomunk alapjára adtuk... Mi a temp­lom-kerítést csináltatuk meg ... Harmó- nium alapot csináltunk ... Nekünk még nincs templomunk, de van reménysé­günk! (A lemondóknak, a lelkesedő tüzeket Ielohasztóknak álljon itt ez a pár mon­dat, akik azzal szokták elintézni az ifjú­ságunk ügyét, hogy nem érdemes.) * Örömmel hallgattuk a bizonyságtevő előadást, hogy Jézus keres!... A leá­nyok egy diakonissza nővérrel, a fiuk az ifjúsági titkárral tartottak külön meg­beszélést és tettek fogadalmat a Krisztus mellett... Találkoztak a vezetők is egy rövid időre, hogy öntudatosítsák Isten­től kapott megbízatásukat és hogy épül­jenek egymás hite által. * Megtaláltuk a Messiást! Örömszava zárta be a konferenciát. Kétszázötven fiatal ember és leány tett hitvallást a Krisztus mellett. — Akik nem jöhettek el az egyházmegyéből, azoknak levelet küldött: „... akik Isten kegyelméből együtt lehettünk a konferencián, boldog örvendezéssel fogtunk testvérkezet s tettünk vallást a mi evangéliumi hitünk­ről, s arról a meggyőződésünkről, hogy úgy a mi életünk, gondjaink, valamint e világ társadalmi és gazdasági kérdé­sei csak Isten erejével oldhatók meg, melyet Jézus Krisztus megismerése által és követelésével nyerhetünk el. Kérünk azért titeket, tartsatok ve­lünk és legyünk egyek mindnyájan a mi Megváltó Urunk szeretetében evangé­liumához és egyházához való tántorítha­tatlan ragaszkodásban... Abban a reményben, hogy jövő évi összejövetelünkön gazdag és örvendetes tevékenységről számolhatunk be megint Isten színe előtt, munkátokra és mind­nyájatokra Isten áldását kérjük. Erős vár a mi Istenünk! Tatabánya-Felsőgálla, 1937. okt. 10.“ * Krisztus keresi az ifjúságunkat. Az ifjúságunk is keres és várja a vezetőket, hogy az élére álljanak és utat untassa­nak neki. B. S. Finnország. Jeleztük már, hogy a nagytarcsai gyülekezetből Sebők István ifjú testvérünk Finnországba ment, ahol finn segítséggel az egyik népfőiskolán tanul. Sebők István most hosszú kedves levelet írt hozzánk, amelyben először is a Harangszóért mond köszönetét, azu­tán pedig lelkes szavakban számol be arról, amit eddig az istenfélő finnek kö­zött látott. Tartsatok házi áhítatot! Ezt kívánja tőletek egyházatok ér­deke. Az őskeresztyéneknek nem voltak sem templomaik, sem teológiailag kép­zett papjaik. Nem élvezték a hatalom jóindulatát, sőt a Nérók és Diokleciánu- sok alatt ezrével haltak hitükért már­tírhalált. S mindezek ellenére az evan- géliom mégis diadalmasan hódított és emberek milliói számára az életujulás ereje volt. Mi ennek a magyarázata? Egyedül az, hogy az üldözések három évszázada alatt minden családfő család­jának papja volt. Hasonló sors jutott osztályrészül két évszázadon keresztül a magyarországi protestánsoknak. Papjaikat gályákra hurcolták, templomaikat elfoglalták és a hívek legjobbjai mártírhalált haltak. S amikor 1781-ben II. József türelmi rendelete megszüntette az üldözést, pár esztendő alatt közel ezer protestáns anya- és leányegyház támadt új életre. Mi ennek a magyarázata? Egyedül az, hogy az üldözések két évszázada alatt minden protestáns családi otthon az Ige hajléka, s minden családfő családjának papja volt. Ma megint válságos időket él a ke- resztyénség. Krisztus papjait megölik és templomait lerombolják. Magyarorszá­gon is próbás időket él az evangéliom népe. Kisebbségi sorsunk és szórvány­sorsunk következményei: az egyháziat- lanság és a hűtlenség őrlik egyházun­kat. E próbás időkben vájjon meg le­het-e menteni magunkat, hitünket, egy­házunkat? Igen. De csak akkor, ha min­den evangélikus családi otthon Isten temploma és az Ige hajléka, s minden evangélikus családfő családjának papja lesz. Tartsatok házi áhítatot! Ezt kívánja tőletek családotok ér­deke. A négerek alacsony kunyhóban laknak. Az asszony sorsa rabszolgasors. A portugál gyarmatokon az apa 10 éves kislányát már áruba bocsátja a fehér „uraknak“. A gyengék és betegek sze­mét kitolják és kiűzik őket az őserdőbe, hogy elpusztuljanak. A kínai otthon tele van piszokkal. A leánygyermeket nem szeretik. Vízbefojtják, vagy kiteszik a szemétdombra. A mohammedán otthon­ban az asszony nem feleség, hanem rab­szolga. Boldog? — kérdezte egy misszio­nárius egy mohammedán asszonytól. „Hogyan lehetnék boldog — felelte •-—, mikor egész nap itt ülök ebben a szűk kis udvarban, gyermekeimet sose látom és a férjem korbáccsal jár.“ Mi hiányzik ezekből az otthonokból? Műveltség, szeretet, hűség, felelősség? Igen, mindez, de mindez azért hiányzik, mert hiányzik Krisztus, aki azt mondot­ta: Ha valahol ketten vagy hárman ösz- szejöttök az én nevemben, én ott leszek köztetek. Milyenek vagytok, magyar evangéli­kus otthonok? Szomorú szívvel írom, de leírom, hogy semmivel sem vagytok kü­lönbek a néger, kínai vagy mohamme­dán otthonnál, ha Krisztus hiányzik be­lőletek! Családfők, ha szeretitek egyházato­kat, ha családotokban a vérségi kapcso­latot az evangéliom kötelékével is erősí­teni akarjátok, ha szeretnétek, hogy csa­ládi életetek boldog és tiszta legyen, ak­kor gyüjtsétek össze házatok népét, á cselédeket is, hiszen azok is hozzátok tartoznak és a. ti gondjaitokra bízattak, a más egyházhoz tartozókat is, hiszen az evangéliom mindnyájunk közös kin­cse — és énekeljétek, imádkozzatok, ol­vassatok fel a bibliából és áldjátok meg házatok népét, egyszóval: tartsatok házi áhítatot! Kékén András. Az evangélikus család téli olvasmánya a képes Harangszó- Naptár, amely gazdag tartalmával épít, tanít és szórakoztat. Mivel a naptár első kiadásának 10,000 példánya immár elfogyott november 15-re megjelenik a második kiadás. A naptár ára 50 fillér, egyes példány rende­lésénél portóval együtt 62 fillér. — Kérjük a további megrendelést! OLVASSUK A BIBLIÁT A föld megadta gyümölcsét. Evangé­likus gyülekezeteink jórészt megtartot­ták már az aratási hálaadó ünnepet. Le­tarolva a mező — az áldás begyűjtve ... Mivé lesz a te kezedben az a vagyon, amit kegyelemből kaptál ebben az év­ben!? ... November 7. Átok? Máté ev. 27. 3—5. Jézus elárulása Judásnak 30 ezüst pénzt jövedelmezett... Nem soká örülhetett neki. Amint rádöbben árulásának követ­kezményére, kétségbeesetten szórja szét a pénzt és elmenvén felakasztja magát. Úgy is mondhatnók, hogy Judást meg­ölte a vagyona, az a 30 ezüst pénz. Ki tudja, mit akart kezdeni azZal a pénz­zel. Bizonyára élete áldásává akarta tenni -— és átokká tette... Néhány év­vel ezelőtt Anglia leggazdagabb bankár­ja feltépte a tenger felett száguldó re­pülőgépének ajtaját és a magasból a tengerbe vetette magát. .. Hamis száma­dásokat hagyott otthon ... Megölte az összeharácsolt átkos pénzhalom ... Vi­gyázz! mert a vagyonodat átokká is te­heted. Ne örülj előre neki, mert meg­ölhet és a halálba kergethet... November 8. Ostor? Prédikátor köny­ve 5. 10. Nagyon furcsa természete van a pénznek! Sohasem elég. Mindig több kellene belőle. S a pénz, a vagyon tény­leg mindig több is akar lenni. Felkelti gazdája szívében a telhetetlenséget, a mindig több után való gyötrelem keser­vét és ezzel olyan terhet rak az ember vállára, hogy sokszor idő előtt megrok­kan alatta. Jaj, annak az embernek, akit vagyona a telhetetlenség útjára csaloga­tott. Gyeplő nélküli lovak ragadják az ilyent a veszedelembe, szégyenbe, gya­lázatba. Tarpeia, a római várparancsnok leánya, megkívánja az ellenség katonái­nak arany karperecéit, s emiatt árulásra vetemedik... Az áruló leányt valóság­gal eltemette a feléje dobált karperecek aranyhalmaza .,. Vigyázz! s ne engedd, hogy a vagyon ostorral kergessen a tel­hetetlenség útján!

Next

/
Oldalképek
Tartalom