Harangszó, 1937
1937-11-07 / 45. szám
358. HARANGSZÓ 1937. november 7. Luther a családi életről. Hála Istennek, jól sikerült a házasságom, mert istenfélő, hűséges feleségem van, akire nyugodtan rábízhatom a szívemet. * A házasság nem csupán természetes dolog, hanem Isten legédesebb és legkedvesebb adománya. Ha a házasságban megvan ez a három dolog: a hűség, a gyermekáldás, ha az ember szent dolognak és Istentől rendelt életformának tartja, akkor a legboldogabb élet. * Isten jól gondoskodott rólam: olyan asszonyt adott, aki a háztartásnak gondját viseli s így nincs szükség arra, hogy még ezt is magamra vegyem. * Katámot nem adnám oda sem Franciaországért, sem Velencéért. * Oh milyen gazdag áldása Istennek a házas élet! Milyen nagy örömöt kap az ember utódaiban! Hiszen ez a szülők legnagyobb öröme. * Mennyire elromlik a gyermek, ha ráhagyják, amit akar és nem büntetik meg! Inkább legyen a gyermekem halott, mint neveletlen! * Kedves Gyermekeim és kedves Katám! Nem hagyok hátra nektek vagyont, de az én Istenem gazdag, ö az árvák és özvegyek atyja. Öt hagyom nektek. Ö majd gondoskodik rólatok. Családvédelmi adatok. 1898—1912-ig 1,546.247 magyar vándorolt ki hazánkból. Micsoda szörnyű vércsapolás! * Hazánkban 3 millió mezőgazdasági nincstelen van. Közülük nem egynek napi 14 fillérből kell megélnie. Ezt nem toroltak. A kis gyermek fölött azonban az isteni gondviselés őrködött. Az elvetemült méregkeverőnek nem sikerült gálád tervét keresztül vinni; megakadályozták még mielőtt munkáját elvégezte volna Sajnos, ez a szomorú eset nem áll magában. Majdnem ugyanazon időben egy másik hasonló esetről is olvashattunk. Egy újabb ok arra, hogy szótlanul ne hagyjuk a gaz merényletet. Az említett esetek fölött érdemes elgondolkodni. Amikor ezek fölött elgondolkodom s azoknak förtelmességét megbélyegezni óhajtom, a fájdalom és keserűség érzete vegyül szavaimba. Bár elismerem, hogy a keresztyén egyházak nagy erőfeszítéssel küzdenek a társadalmi életnek krisztusi szellemben való munkálásán, meg kell vallanunk, hogy még nem érték el azt a célt, amelyet fenkölt tanításukkal elérni óhajtanak. Az egyházak szolgálják az eszmét, de munkásságuk eredménye nem áll arányban a reáfordított tevékenységgel. A társadalmi viszonyok egészségtelen fejlődése is bénitólag hat az egyházak munkásságára: Bármerre tekintünk azt látjuk, hogy társadalmi életünkben nincs meg az igazi keresztyéni közszellem, amely élesztő kovásza lenne az evangéliom maradéktalan megvalósulásának. Megváltozott világban élünk s ebben a megváltozott világban elváltóelég tudni, vagy letagadni, ezen segíteni kell! * Hazánkban évenként 5—6000 házasság bomlik fel. Tehát 5—6000 otthon kövei hullanak szét. * Hazánkban 1000 újszülött közül törvénytelen evangélikus 178, református 211, római katolikus 215. * Egyik városunkban azért bocsátottak el egy házmestert, mert sok gyermeke volt. * Sokszor olvasunk eféle hirdetést: „Házmester kerestetik. Gyermektelen házaspár előnyben." * A régi zsidóknál szégyen volt a gyer- mektelenség és dicsőség volt a sok gyermek. A régi magyar nyelv „istenáldás“-nak nevezte a gyermeket. „Kenyérből és gyerekből sohasem sok a háznál“ — vallotta a régi közmondás. * Hazánkban a házasságok termékenysége 50 év alatt 40 százalékkal esett. * Olaszországban az állam családalapítási kölcsönt ad az új házasoknak. Ugyancsak Olaszországban be * * hozták az agglegényadót. * Az új zsinati alkotzott lélekkel jár a mai nemzedék, a serdülők úgy, mint a felnőttek. A tiszta gyermekszívek, a felnőttek gondolkodásmódját megtépázta a korszellem. Ha mi öregebbek, visszagondolunk gyermekkorunk idejére, sírnunk kell az új nemzedék romlása felett. Az eldurvulás és elvadulás szomorú tünetei mutatkoznak mindenütt társadalmi életünkben. Példák igazolják, hogy mily sok nemes eszme és eszmény semmisül meg az örök ember gonoszsága miatt. Itt vannak elrettentő rútságukban a sjzóban forgó mérgezési esetek. A föntebbiekben említett bűntényekről szólva, toliam hegyére kívánkozik olyan gaztetteknek felemlítése is, amelyek szintén ártatlan gyermekéletek kioltására irányulnak, vagy kioltásával járhatnak. Utalok azokra az u. n. leány- asszony anyákra, akik törvénytelenül született gyermekük életét, hogy szégyenük elől meneküljenek, vadállati módon kioltják. Valamivel enyhébb a bűnük azoknak, akik szégyenük elől úgy akarnak menekülni, hogy törvénytelen gyermeküket kiteszik — szokásuk szerint — a kapu-szin alá, vagy a lépcsőházba, arra számítva, hogy valamelyik irgalmas lélek megkönyörül az ártatlan csecsemőn és megmenti az életnek. De bűnnek ez is nagy bűn, amelyet Isten kifogyhatatlan irgalma bocsáthat meg Házi áhítat Lutheréknál. Elvetemült lelkek. Ijesztő kórtünetek társadalmunk erkölcsi életében. Az utóbbi időkben többször olvastunk arzénmérgezésekről, melyek leginkább az alföldi községekben fordultak elő sűrű egymásutánban. Az éplelkű és erkölcsű emberben meghűlt a lélek, amikor pl. a tiszazugi mérgezési esetekről olvasott. Hihetetlennek tartja az épeszű ember, hogy a teremtés koronája annyira sülyedhessen, hogy élettársától, akivel egy egész életre esküjével szent szövetségre lépett, anyagias vagy érzékies okból mérgezéssel szabaduljon meg. A minősíthetetlen bűn tárgyalása folyamán napfényre került ördögi kigondolások még hajmeresztőbb színben tárták föl a mérgezési esetek részleteit. Mostanában olvastam az alábbiakban foglalt megdöbbentő mérgezésről is, amely annál iszonyatosabb, mivel elkövetője fiatalkorú dajkaleány, akit egészen más természetű rugók késztettek, hogy gálád cselekedetét elkövesse. Méreggel akart megetetni bosszúból egy szegény, ártatlan kis gyermeket. Valami helytelenségért megdorgálta az asszonya: hát igy akart bosszút állni a feddésért; kegyetlenebből és alábbvaló módon, mint ahogyan valaha hántást meg
