Harangszó, 1937

1937-10-17 / 42. szám

334. HARANGSZÓ 1937. október 17. polgári hűség mellett is hiven ragasz­kodik Isten igéjéhez s a Krisztusban lett végső kijelentéséhez. összefoglalásképpen a következőket jegyezzük meg idevonatkozóan. Bizo­nyos, hogy a nemzeti szociálista moz­galom úgy politikailag, mint gazdasá­gilag sokat tett Németországért. Meg­állította a gazdasági lezüllést, egészsé­gesebb vagyonelosztódást, új munkaal­kalmakat teremtett, az országot meg­mentette a kommunizmustól s a népet aléltságából felrázva új reménységgel töltötte meg. Az is bizonyos, hogy Hit­ler önzetlen, jószándékú ember. A val­lásnak sem ellensége.. Bibliát olvas, Lu- ther-kép függ a falán s számtalan nyi­latkozatára is hivatkozhatunk idevonat­kozóan. 1935. október 6.-án ezrek előtt mondotta: „Ifjúságunkat az Isten adta nekünk. Hozzá könyörgünk áldásért...“ 1937. január 30.-án egy óriási összejöve­telen ezt mondotta: „Alázatosan hálát adok Istennek. Az ö kegyelme volt az, hogy én, a világháború névtelen kato­nája, visszaadhattam az én népem be­csületét.“ Aki így beszél, az vagy vallá­sos, vagy képmutató. S Hitler nem kép­mutató. Néhány hónappal ezelőtt egy gyülekezetnek oltár-bibliát, egy másik­nak arany gyertyatartót küldött. De az is bizonyos, hogy az új német állam *egves balkezes tényezőinek az egyház életébe ' való erőszakos beavat­kozása mégis veszedelmeket rejt magá­ban. Ezek: Krisztus istenségének taga­dása, a helyébe tett faj- és emberimádás vagyis egy új pogányság. Az ifjúság tel­jes kivonása az egyház kezéből. A nép­nek az egyháztól való elidegenítése. Egy azonban egészen bizonyos: Né­metországban is az fog történni, amit Isten akar. Isten pedig nem hagyja el az ö egyházát. Megpróbálja,' tisztító- tűzön vezeti át, de el nem hagyja. A német evangélikus egyház hitvalld frontja hűségesen áll az új pogányság elleni harcban. Fegyvere az ige. S „az ige kőszálként megáll.. Egy fiét alatt elfogyott a Harangszó-Naptár első kiadásá­nak 1 0,0 0 0 példánya. Akik ok­tóber 11.-ig beküldték rendelésü­ket, azok megkapták a példányo­kat. Mindenkit arra kérünk, hogy Naptár-szükségletét a lehető leg­gyorsabban szerezze be gyüleke­zete lelkészénél, vagy tanítójánál, vagy 62 fillér beküldésével a még nálunk levő néhány példányból, hogy még az első kiadásból besze­rezhesse jövő évi naptárát. Mivel még mindig tömegesen érkeznek hozzánk megrendelések, Naptárunkat második kiadásban is megjelentetjük. Azokat, akiknek rendelése október 12.-e után érke­zett hozzánk a november 15.-re megjelenő második kiadásból fog­juk kielégíteni. Addig türelmet ké­rünk. Akinek még naptárra van szüksége, sürgősen jelentse be, hogy lássuk, hány példányban je­lentessük meg a második kiadást?! Tetzel János. Dominikánus barát volt Luther ko­rában. Amellett kitűnő üzletember. Sze­mélyében a pápa jó pénzért megtalálta a* bűnbocsátó cédulák legügyesebb áru­sát. * A pápától kapott megbízólevelének ez volt a szövege: „Mi. X. Leó római pápa, Krisztus földi helytartója, Péter és Pál utóda, Tetzel János urnák, dominikánus test­vérnek, eretnek-bírónak, apostoli meg­bízottnak teljes hatalmat adtunk, hogy teljes búcsút osszon ezen a világon. Tetzel János urnák joga van feloldozni minden olyan bűn alól, amelyeknek bo­csánata az apostoli szentség joga.... s hatalmában van a pokol kapuit becsukni és a paradicsom kapuit kitárni.“ * Tetzel nagy ügyességgel árulta a bűnbocsátó cédulákat. Pedig sokszor ke­rült nehéz helyzetbe. Egyszer egy bá­nyász azt kérdezte tőle: „Igaz-e, hogy a pápa egy aranyért megszabadítja a lelket a tisztítótűzből?“ — Hogyne! — felelt Tetzel. „De irgalmatlan egy em­ber lehet az a pápa, hogy annyi lelket a purgatóriumban tart bezárva, mikor egyetlen aranyért megszabadíthatná őket!“ * Más alkalommal egy lovag azt kérte Tetzeltől, hogy adjon néki bűnbocsátó cédulát egy ezután elkövetendő bűnre. Mivel jó pénzt ígért, Tetzel teljesítette a kérést. Egy héttel később aztán, mi­kor Tetzel tovább utazott, rablóbanda támadta meg és kirabolta. Mikor Tetzel méltatlankodott a rablóbanda vezére felmutatta azt a bűnbocsátó cédulát, amelyet előző héten, mint lovag vett Tetzeltől ennek a rablásnak elköveté­sére. * Egyszer Tetzel Szent Mihály szárny- tollainak szent ereklyéjéről prédikált, amely toliakból néhány darab ím ebben a dobozban van, mondotta. Mikor azon­ban a doboz fedelét kinyitotta, látta, hogy a tollakat valaki ellopta s helyette egy darab szén van a dobozban. Tetzel azonban nem jött zavarba, hanem így szólt: „lm az Isten a Szent Mihály tol- 'ait átváltoztatta egy szén darabbá, ame- lyen Szent Lőrincet megégették.“ » Szegény Tetzel szomorú végre ju­tott. Élete alkonyán mindenki elhagyta. Mikor halálos ágyon sínylődött, Luther volt az egyetlen, aki gondolt rá. Vigasz­taló levelet írt néki és Krisztus kegyel­mére emlékeztette a bűnbocsátó cédu­lák egykori ügynökét. Nem tisztességes do­log elfogadni a lapot, de be nem Küldeni az előfizetési díjat! A HIT. Szeretem a vallásomat, Szeretem a hitemet. Magasztalom s áldom érte Az én fő Istenemet. A legdrágább ajándékát Nekem adta, a hitet, Hogy telkemet erősítse És teremtsen új szívet. I Óh, add Uram, hogy míg élek, Éljen e hit szivemben, Boldogságot csak ez adhat itt a földi életben. Ez erősít, ez bátorít S a haláltól sem félek. Óh, mert tudom, ha hitem van, Itt és örökkön élek! Erdélyi Ilona. OLVASSUEA BIBLIÁT Milyen az evangélikus ember? Október a reformáció hónapja — te­hát a mi hónapunk. Ennek a hónapnak bibliaolvasása legyen számunkra tükör- betekintés. Az Isten Igéjének tükrében lássuk meg: milyenek vagyunk és mi­lyenekké kell lennünk! Az evangélikus ember Október 17. Bizonyságtevő. Máté ev. 10. 32. Akinek hite van az nem marad­hat néma. Nem tehetjük, hogy amiket hallottunk és láttunk, azokat ne szóljuk. Jézus egyenesen kötelezi tanítványait, minden idők tanítványait a bizonyság­tevésre. Milyen felejthetetlen előttünk Luther wormsi hitvallása... a magyar gályarabok néldaadása. ma is óriási erősségünk. Egyetlen hűséges bizony­ságtévő nagyobb érték az egyház szá­mára, mint sok arany drágasága! A né­ma, gyáva, meglapuló evangélikus mel­lett a Krisztus sem tesz bizonyságot. Az ilven ember pedig elveszett... Evangé­likusok! mikor tettetek a Krisztus mel­lett bizonyságot? .. . Mivel mutattátok meg, hogy ti a Krisztus követői vagy­tok? Október 18. Bibliát olvasó. Ézsaiás 55. 10—11. Az evangélikus ember szá­mára hit és élet dolgában egyedüli zsi­nórmérték: a Biblia. Igv valljuk ezt már 400 esztendő óta. Hitünk igazságait nem emberek állapítják meg, nem zsinatok döntik el, a mi hitigazságainkat maga Isten Íratta meg örök időkre a szent Bibliában. A reánk szórt gúnyt és el­lenkezést mindig csak így verhetjük vissza: „Meg vagyon írva!...“ Azért minden evangélikusnak hallani kell az Istennek a Bibliára vonatkozó erős kö­vetelését: Vedd és olvasd!... És amit a májusi eső jelent a szomjas mező szá­mára, azt jelenti a bibliaolvasás a hivő ember számára. Eső nélkül kiég a fű — bibliaolvasás nélkül kiég a hit! Evan­gélikusok! kezetekben van-e még az egyetlen fegyver: a Biblia? Október 19. Hitvallásos. Zsidókhoz írt lev. 13.—9. A Bibliában kijelentett hitigazságainkat hitvallási irataink külön is összefoglalják tisztán és világosan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom