Harangszó, 1937
1937-10-17 / 42. szám
1937. október 17. HARANGSZÓ 335 Nincs tehát alapja annak a csúfolódásnak, mely azt akarja ránk fogni, hogy az evangélikus keresztyén csak azt hiszi, amit éppen akar... Előttünk bizony szent és ámen az ágostai hitvallás tanítása, mely a Biblia nyomán bizton vezeti a mi hitünket, hogy „különböző és idegen tudományok“ félre ne vezessenek bennünket. Jobbkezünkkel a szívünkre szorítjuk a Bibliánkat, balkezünkkel meg szívünkre szorítjuk hitvallási iratainkat, s a mi számunkra ezeken kívül nincsen élet, nincsen üdvösség. Evangélikusok! meg léhet-e találni nálatok az ágostai hitvallást? Október 20. Templomos. Zsoltár 65.— 5. A templombajárás nem valami kegyeskedő szokás, hanem a hívő ember számára a legszentebb kötelesség. A templomba nem embereknek szava, hanem a Szentlélek hívogatja az evangélikusokat. Jézus kijelentése szerint, minden bűn megbocsáttatik, de aki a Szentlélek hívásának áll ellen, annak sem az égen, sem a földön soha meg nem bo- csáttatik! Azt mondják, hogy a róni. katholikusok mindig jobb temnlomba- járók, mint az evangélikusok. Tényleg így van ez?... Jaj, nekünk, ha ellene állunk a Szentléleknek! Mi nem hivalkodásnak építjük templomainkat, hanem azért, hogy eljárjunk azokba. Evangélikusok! valliátok-e még a régi Igét: „Boldog az, akit Te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornácaidban!“ Október 21. (Innepet tartó. Zsidókhoz írt lev. 4.—9. Az áldásos templombajárás maga után vonja az ünnepnapok komoly megszentelését is. Maga az Ur rendelte, hogy legyen az ő népének „szombatja“ testet megpihentető, lelket meggazdagító ünnepe. Az ünnepnapok munkaszünetét semmiféle miniszteri rendelkezéssel nem lehet felfüggeszteni, mert Isten törvényét ember meg nem másíthatja. De ugyanilyen botrán- kozás az is, ha az ünnepnap csendjét korcsmái rikoltozás, vagy a templomot elkerülő kirándulás rontja meg. Amelyik ünnepet nem szenteljük az Istennek lelkünk épülésére, az vádolónk lesz az ítélet napján az Ur színe előtt. Evangélikusok! az ünnepnapok komoly megszentelésére nekünk kell példát adni minden felebarátnak! Október 22. Hadakozó. Efezusi lev. 6—11. Ez az Ige minden bizonnyal harcra hív. S ezt a harcot vállalni kell. Evangélikus egyházunk mindig ostromlott egyház volt. Ma is se szeri, se száma az ellenségnek falakon kívül és falakon belül egyaránt. Az ostromlott várban pedig mindenkinek katonának kell lenni. Védekezni kell!... Gondoljunk most hirtelen csak arra, hogy mennyi hitvány tréfát gyártanak és terjesztenek ma is arról, mintha az evangélikus ember hitvány megalkuvó, gyáva, szint nem valló, elvtelen se hideg, se meleg ember lenne. Nem lehet felmérni, mennyit ártottak és mennyit ártanak ezek a rossz viccek a mi egyházunknak. Ki mer velük szembeszállni? Evangélikusok! az Isten fegyvereivel tudtok-e még, mertek-e még hadakozni az evangéliom egyházáért? Október 23. Egymás terhét hordozó. Galata lev. 6.—2. Az evangélikus ember sohasem él egyedül. Még akkor sem, ha magányosan, szórványban lakik is. Nekünk mindig éreznünk kell, hogy egy nagy család tagjai vagyunk, a Krisztus testének a tagjai vagyunk és egymásért felelősséggel tartozunk. Közös a múltnak minden szenvedése és dicsősége, közös a jelennek minden terhe, csalódása és sikere. Ez az igazság a Krisztus törvénye. 0 akarja így! A sátán sok közbe- vettetést dobhat evangélikus és evangélikus közé. de nekünk sohsem szabad felejteni a Krisztus törvényét. Ez a törvény megtart — ha megtartjuk. Elveszít — ha elveszítjük. Evangélikusok! hordozzátok-e egymás terhét?... Betölti tek-e a Krisztus törvényét? ... Nagy Miklós. KARCOLATOK „Gyöngyeiteket tie hányjátok a disznók elé!“ A nagybritanniai anglikán egyház nemrégiben felemelte tiltakozó szavát az ellen a szokás ellen, hogy bizonyos világi tárgyakat, például hajót, vagy autót pezsgős-üvegge! ,,megkeresztel jenek." Hát vaj ion mi mit szóljunk az alábbi esethez? Jómódú szőlősgazda új borospincét épített. A múlt vasárnapok egyikén aztán meghívta barátait az új épület „keresztelőjére." Lefolyt pedig a szertartás így: egyik résztvevő mindenféle hókuszpókusz kíséretében egy borral telt üveget vágott az épület sarkához mondván: „Megkeresztellek téged az Atya, Fiú, Szentlélek nevében! Legyen a neved: „Becsali!" Vad röhej után förtelmes dorbézolás következett állati jelenetekkel. Mit érdemelne az az elvetemültség, amely a keresztségnek Krisztus halálával kapcsolatos szentségét így meggyalázta?! HETI KRÓNIKA Budapesten nagv ünnepségek között avatták fel az új Horthy Miklós duna- hidat. A hidon emlékművet állítottak a háború tengerész hősi halottainak is. — Október 6.-án országszerte kegyeletes ünnepségeket rendeztek. Az egyetemi if- t iúság budapesti ünnepségét nyilaskeresztes tüntetők zavarták meg. — Komáromi János író meghalt. — Október 13.-án éjjel nagyszabású légvédelmi gyakorlatot tartottak Budapesten. A gyakorlatot országszerte megismétlik. — „Az egységes, gazdag és boldog Magyar- ország valósággal létérdeke a modern Európának“, mondotta Jean Lépine, a világhírű francia egyetemi tanár. — A románok nagyszabású erődítményekkel övezik a trianoni határt. — Sanghai lakossága állandóan borzalmas bombázás alatt áll. — Roosevelt az amerikai egyesült államok elnöke nagy beszédet mondott, melyben kijelentette, hogy Japán a támadó fél, őt terheli a háborús borzalmakért a felelősség. „A rémuralom és ököljog fenyegeti a világot“, mondotta. Az angol kormány teljesen azonosítja magát Roosevelttel. Chamberlain miniszterelnök szerint a spanyol helyzet egyre súlyosabb: Anglia mindenre felkészülve verhetetlen repülőflottát épít. — Olaszország visszautasította az Anglia és Franciaország által ajánlott békés megbeszélést a spanyol ügyekre vonatkozólag. — Szibériában borzalmas vasúti szerencsétlenség történt, eddig 60 halott és 100 sebesült. Október 31.~e az evangélikus egyház egyetlen felekezeti ünnepe. Készüljünk reá! Az idén még hozzá vasárnapra esik. Hogyan készülök rá? Ezekben a napokban foglalkozom a reformáció történetével. S foglalkozom kétszeres buz- gósággal a reformáció legnagyobb, — egyetlen igazi kincsével, az Isten igéjével. S közben önvizsgálatot tartok, hogy az én egyéni életemben néni ment-e veszendőbe a reformáció szent öröksége?! Az egyházi esztendő Szentháromság u. 21. vasárnap. A Krisztusban megújult élet ereje. Efez. 6. 10-17. János ev. 4. 47-51. A Krisztusban megújult élet harc olyan hatalmakkal, amelyeket mi sem nem ismerünk, sem legyőzni nem tudunk. Vakmerőség azt gondolni, hogy nekünk olyan hatalmakkal van dolgunk, amelyeket át tudunk tekinteni és amelyek arányban vannak a mi erőinkkel. Lelki hatalmasságok ezek, amelyeknek erős fegyvereket adott Isten. Ezért nekünk lelki fegyverekre van szükségünk. De ezek a lelki fegyverek csak akkor le hetnek erősek, ha nem tőlünk származnak, hanem Istentől. Legerősebb fegyverünk az Isten igéje Ahol az Igét prédikálják és alkalmazzák, ott sokkal több történik, mint amennyit emberi szemmel megláthatnánk. Akinek számára az Isten Igében van, az részesül isten erejének kegyelmi ajándékában, azon nem vesznek győzelmet azok az erők, amelyek e világ sötétségében betegség és bűn által uralkodnak. Asmussen—Molitórisz.
