Harangszó, 1937
1937-10-17 / 42. szám
28. évfolyam. 1937. október 17. 42. szám. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonoa: Dunántúli Luther-Szövatség. Megjelenik minden vasárnap. Ingván mallanl.i tanév alatt véth.tanként a KIS HARANQ8ZÚ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacaekkazámla 30.53a ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunkl A Hu&ngBiö Mcrkesztó kiadóhivaUU GYŐR n., Petófi-tér a. Előfizetési áxa: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 °/o*os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P (0 fillér Csodálatos Krisztus. És hívják nevét: csodálatosnak. Ésaiás 9, 6. Krisztusnak azért csodálatos a neve, mert csodálatos Ö maga. Hiszen mindazt, amit a keresztyén egyházban művel, eltakarja a szemünk-eszünk elől és azt az Ő igéjébe rejti bele. Megigazulás, szentség, erő, élet, üdvösség s minden, amit az egyház Krisztusban bír, megfoghatatlan az ész számára és el van rejtve a világ elől. Éppen ezért elhibázott dolog az egyházat az értelem törvényei, vagy a külső látszat szerint ítélni meg. Ha ezt teszed, nem látsz egyebet bűnös, fogyatékos, gyenge, megkeseredett, nyomorult, hajszolt s üldözött embereknél. Akkor ítéled meg helyesen a keresztyéneket, ha arra nézel, hogy meg vannak keresztelve, Krisztusban hisznek, hitüket igazi gyümölcsök igazolják, keresztjüket türelemmel és reménységben hordozzák. Ez a keresztyén egyház igazi ismertető jele. A keresztyén egyház igaz és szent. A látszat azonban mást mutat. Az ember csupa bűnt lát és halált s alig hall egyebet e világ ördögének káromlásainál. Ennek pedig az az oka, hogy az igazság nem bem nünk van, hanem Krisztusnál és a belé vetett hitben. Hogy a keresztyén egyház és minden keresztyén bűnvalló szóval szüntelenül ezt mondja: tudom, hogy bűnös vagyok és tisztátalan; — ülök nehéz rabságban, halálban és gyalázatban; nem is érzek magamban mást, csak merő bűnt. Mégis megigazult vagyok és szent; nem önmagámban, hanem Krisztus Jézusban, „ki lön nékünk Istentől bölcseségül, igazságul, szentségül és váltságul.“ Dr. Luther Márton. Mily csodálatos a te neved nekünk; Oh felséges Ur, mi kegyes Istenünk, Dicsőséged felhat a nagy égre S teljes vele a föld kereksége. Neveink. 2. Lutheránus. Ez a név már csak reánk evangélikusokra vonatkozik. Mondanunk sem kell, hogy ez az elnevezés Luther nevéből veszi a maga eredetét. Ez a név is még Luther életében jelentkezett. És pedig kétféle használatban. Egyrészt mint ön-elnevezés, amellyel a reformáció hívei magukat a „pápistákétól megkülönböztették, másrészt pedig, mint csúfnév, amellyel Róma hívei az evangélikusokat illették. Luther maga tiltakozott az ellen, hogy az evangéliom népe magát róla „lutheránusának nevezze. Szinte ingerülten írja egy helyen: „Kívánom, hogy az emberek az én nevemről hallgassanak és ne nevezzék magukat lutheránusoknak, hanem keresztyéneknek. Kicsoda az a Luther?! Hiszen ez a tanítás nem az enyém! Engem senkiért sem feszítettek keresztre. Hogy jövök én, nyomorult kukacfészek ahhoz, hogy Krisztus gyermekeit az én szerencsétlen nevemmel nevezzék el?! Én nem akarok senki mestere lenni.Én az Isten egyházával együtt a Krisztus egyetlen közös tanát vallom, aki egyetlen Mesterünk nékünk.“ És mi mégsem szégyeneljük ezt a nevet. Sőt emelt fővel viseljük. De sohasem felejtünk el három dolgot. Lutheránusok vagyunk, de ez nem azt jelenti, mintha egyházunkat Luther alapította volna. Mert a mi egyházunkat nem Luther, hanem Krisztus alapította. Éppen ezért a mi egyházunk nem 400 esztendős, hanem 2000 esztendős. Még maga a reformáció se Luther egyéni műve volt. Távol állott tőle, hogy új vallást alapítson, vagy egyéni elgondolásai alapján bizonyos reparációt vigyen véghez az egyházon. A reformáció Isten műve volt. Isten tisztította vissza az ő egyházát az eredeti tiszta alakra. Luther ebben a nagy munkában csupán eszköze volt az Isten kezének. Lutheránusok vagyunk, de ez nem azt jelenti, mintha Luthert va•
