Harangszó, 1937

1937-10-17 / 42. szám

332. HARANGSZÓ 1937. október l7. lami emberfeletti lénynek tarta­nánk. Gyarló, bűnös ember volt ő is, mint valamennyiünk. Ezt maga tudta s vallotta legjobban. Ha em­bernél lehet egyáltalán „nagyság“- ról beszélni, Luther nagysága ép­pen abban volt, hogy világosan meglátta a maga kicsiségét és ön­magától semmit sem várva teljesen az Istenre tudott hagyatkozni. Lutheránusok vagyunk, de ez nem azt jelenti, mintha Luther volna számunkra a végső tekin­tély. ő is tévedhetett s tévedett is, hiszen ember volt. Éppen ezért tartjuk magunkat ahhoz, amit ő mondott: „Aki az én személyem kedvéért hisz, annak nem én, hanem az ördög mond köszönetét. Csak azok hisznek igazán, akik akkor is hinnének, ha azt hallanák rólam, hogy áruló lettem és eltántorodtam attól, amit hirdettem. Mert az ilyenek nem Lutherban hisznek, hanem magában a Krisztusban. Az Isten igéje az övék s ők is az igéé. Luthert futni engedik, akár csaló, akár szent! Isten szólhat akár Bileám, akár Ézsai- ás, akár Kajafás, akár Péter, vagy akár egy szamár által is!“ — Számunkra tehát az a végső tekintély, ami Luther számára is végső tekintély volt: az Isten igéje! Mikor mi magunkat lutherá­nusoknak nevezzük, ez nem azt jelenti, hogy őt imádjuk, benne hiszünk és az ő követői va­gyunk, hanem, hogy vele együtt akarjuk hívő szívvel imádni, kö­vetni azt, akit ő is imádott és követett: az Úr Jézus Krisz­tust! Krisztus neve. Krisztus Urunkat a szentírás 134 féle névvel jelöli. Ezek között a legszokot- tabb: Jézus Krisztus. E kettős név első tagja arra utal, hogy Jézus valóságos ember volt, a második pedig arra, hogy valóságos Isten volt. A „Jézus“ nevét földi szülei adták (Máté 1, 21.), a „Krisz­tus“ nevet Isten adta a mi Üdvözítőnk­nek (Csel 2, 36.). A két név összefogla­lása az őskeresztyének nyelvhasználatá­ban egy egész mondat volt s mint ilyen a legrövidebb hitvallás: Jézus = Krisz­tus. (Márk 1, 1; I. János 2, 22.) Tehát az a Jézus, aki Máriától született, nem más mint az Isten Fia: Krisztus. Krisztus nevében hatalom van. Aki­nek tudom a nevét, azt megszólíthatom és kérhetem. Hogy Isten az ő Fia nevét kijelentette, az felhatalmazást jelent ar­ra, hogy imádkozhatunk hozzá. Mikor pedig a Krisztus nevében imádkozunk, ez azt jelenti, hogy Krisztusra hivatkozva könyörgünk. Isten pedig kegyelméből úgy veszi, mintha nem is mi kérnénk, hanem Krisztus, a mi egyetlen közben­járónk. Krisztus nevében üdvösség van. Ön­magunkban elkárhoznánk. Saját érde­münkkel és nevünkben nem jelentkezhe tünk Isten előtt. Csak a Krisztus nevé­ben üdvözülhetünk, úgy, hogy az ő ér­demére hivatkozunk. „Nincsen senkiben másban üdvösség: mert nem is adatott az emberek között az ég alatt más név, ragyog s ha van valami fény, az mind ebből a névből sugárzik. A könyv tartalma is ez: bizonyság­tevő mutató-újj, amely alázatos, hálás, boldog csodálkozásban mutat arra, aki a középen van, aki a világ világossága, a csodálatos Krisztusra. Sz. A bányai egyházkerület közgyűlése. Egyházi életünknek mindig nagy eseménye egyházkerületeink évi köz­gyűlése. Sáfári számadás egy mun­kában eltöltött esztendőről és sok kérdésben iránymutatás a jövendőre. Közgyűlés előtt néhány nappal kezdik meg a külön­böző bizottságok és egyesületek a maguk külön tárgyalásait, hogy mun­kájukról a kerületi gyűlésen jelentést tegyenek. Külön is megemlítjük a ke­rületi Luther Szövetség gyűlését, amelyen jelentették, hogy eddig a ke­rület ötven gyülekezetében szervez­ték meg a Luther Szövetséget, majd a tisztújítás során újból megválasz­tották a régi vezetőséget. Okt. 6.-án a kerületi lelkészegyesület tartotta évi közgyűlését, amelyen a MELE ál­tal kiadott pontokra beérkezett egy­házmegyei javaslatok kerültek meg­beszélésre. A stóla kérdés, a lelkészi becsületszék kérdéseiben igen határo­zott és életre való javaslatok érkez­tek be és küldettek fel az egyetemes lelkészegyesület közgyűléséhez. Okt. 7.-én megnyitó istentisztelet után kezdődött meg a tulajdonképp peni kerületi gyűlés. Az egyházkerületi felügyelőnek, Dr. Pesthy Pál ny. igazságügymi­niszternek a megnyitó beszéde az egyházak általános világhelyzetével foglalkozott. Rámutatott a bolseviz- mus nagy világhatalmára és arra a vi­lágveszedelemre, amely benne az egy­házakat fenyegeti. E veszedelemmel szemben reméli és sürgeti az egy­házak összefogását. Majd foglalko­zott a zsinat által megállapított új törvények jelentőségével. Az évi jelentés, melyet Raffay Sándor püspök úr ter­jesztett elő mindenre kiterjedő hatalmas szempontjaival két órán át feszült fi­gyelemre késztette a kerületi közgyűlés közönségét. Idézzünk néhány gondolatot a püs­pöki évi jelentésből. Az egyház világnézetek harcának közepette ált, de az egyház az uralomra törekvő világnézetek hullámtörő gátja volt mindig. Az egyház ma sokat szen­ved ebben a harcban, mert igen sokáig tétlenül nézte az ellenséges eszmeáram­latok terjedését. Irodalomban, színpa­don, egyetemi katedrán, újságokban már légen folyik az őrlő harc, amelyet a világháború még inkább megerősített, kiölve az emberek leikéből jóformán minden emberi érzést. Az egyházak pedig nemcsak, hogy nem voltak elég éberek a bajok felis­Krisztus fénylő monogrammja. Túróczy Zoltún: és hívják nevét: csodálatosnak című uj prédikációs könyve borítólapjának kicsinyített mása. mely által kellene nékünk megtartat­nunk.“ Ezért keresztelünk a Krisztús nevére. Ezért Írták fel az üldözött keresztyének a katakombák falára lépten-nyomon a Krisztus nevét. Mivel pedig a Krisztus nevéért akkor üldözés járt, rövidítve, monogrammban írták fel a nevét. Hogy az ellenség rá ne ismerjen a névre, ne­kik viszont azért jelenthessen erőt, vi­gasztalást. Mert bizony csodálatos az ö neve! Krisztus nevét görögül így írták: Xl’irro; Krisztus monogrammja tehát rövidítve ez: XI’. * Most már értjük mai képünket, amely Túróczy Zoltán egy héten belül megje­lenő új predikációs kötete gyönyörű borítólapjának kicsinyített mása. A könyv címe Esaiás 9, 6. után ez: „... és hívják nevét: csodálatosnak .. “ Ezt érzékelteti a kép. Középen van a Krisztus neve. Minden mellékes, csak ez a név fontos. Minden sötét, de ez a név

Next

/
Oldalképek
Tartalom