Harangszó, 1937
1937-09-19 / 38. szám
304 HARANGSZÓ 1937. szeptember 19, ző mondott imát; majd Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő az egyházközség tanácstermében megnyitotta a díszközgyűlést, amelyen dr. Streicher Andor egyházmegyei felügyelő tett jelentést a püspökválasztás eredményéről. A küldöttség tagjai között érkező új püspököt lelkes éljenzéssel fogadta a közgyűlés, s miután kijelentette, hogy a püspöki tisztet elfogadja, a közgyűlési tagok a templomba vonultak át, ahol D. Raffay Sándor Bányakerületi püspök I. Kir. 19:7—8. versei alapján tartott megkapó püspökszentelő beszédet. Az úrvacsora vétele után a felszentelő püspök, Duszik Lajos és Papp László esperesek, valamint Paulik János és Marcsek János lelkészek megáldották az új püspököt. Az eskü letétele és a testvéri csók után a felszentelt püspök imádkozott és megáldotta a gyülekezetei. Ezután a vármegyeháza dísztermébe vonult az egész közönség, ahol a díszközgyűlés folytatódott. Itt Lichtenstein László egyházkerületi felügyelő üdvözölte a beiktatott püspököt és a megjelent előkelőségeket, akiknek sorában ott volt a kormány képviseletében Tas- nády Nagy András vallás- és közoktatás- ügyi államtitkár, br. Radvánszky Albert egyetemes egyházi felügyelő, D. Kovács Sándor püspök, Ziermann Lajos Egyet. Gyámint. elnök, a református testvéregyház népes küldöttsége dr. Balogh Jenő egyetemes konventi elnök vezetésével, ott voltak továbbá a róm. kath., görög kath. és unitárius egyházak képviselői, valamint a különböző hivatalok, egyetemek és iskolák kiküldöttei. Zsedényi Béla dr. egyházkerületi főjegyző köszöntötte ezután az egyházkerület tisztikara, intézményei és közönsége nevében a püspököt, aki megtartotta székfoglaló beszédét, melyben Isten országáért, az Anyaszentegyházért és a nemzet fejlődéséért való lelkes munkára kötelezte el magát. Majd 29 küldöttség hozta el üdvözletét. Végül a felügyelő zárószavaival és az új püspök imádságával ért véget a díszközgyűlés. Még aznap délután a különböző bizottságok, valamint az egyházkerületi Gyámintézet tartották ülésüket. A következő napon, szerdán, tárgyalta le a közgyűlés a rendes évi tárgy- sorozatot. Az egyházkerületi felügyelő megnyitó beszédében részletesen kitért az egyházunkat érdeklő kérdésekre, majd javaslatára a közgyűlés lelkes hangú táviratban köszöntötte Darányi Kálmán miniszterelnököt s nemzetépítő programújának végrehajtásában támogatásáról biztosította. Táviratilag köszönte meg a közgyűlés D. Raffay Sán- dr püspöknek az előző napi püspökszentelő szolgálat elvégzését. Dr. Dómján Elek püspöki jelentésében egyetemes egyházunk és egyházkerületünk munkájáról adott képet, s rámutatott az előttünk álló feladatokra. Ezután a különböző tárgyakat adták elő az egyes előadók. Az Országos Luther-Szövetség munkájába behatóan kíván a kerület belekapcsolódni s ennek a munkának megszervezését minden egyházközségben szorgalmazza. Az iskolai ügyekről szóló jelentések iskoláink fejlődésérői adnak számot. Ugyancsak biztató az a kép is, amely a missziói jelentésekből tárult a közgyűlés elé. Fontos az egyházkerületi közgyűlésnek az a határozata is. hogy a belmissziói munkát egységes irányítás mellett kivánja minden egyházközségben hathatósan előmozdítani és ezért megszervezi az egyházkerületi belmisz- sziói előadói tisztséget. A szép egyhangúságban lefolyt közgyűlés az egyházkerületi felügyelő záró- szavaival és a püspök imádságával ért véget. M. J. Báró Prónay Róza emlékezete. Az acsai kastély ormán lengő gyászlobogó augusztus 21.-én gyászt hirdetett az ősnemes báró Prónai család felett. Hosszú és nehéz heteken át tartó szenvedés után elhunyt a család egyik áldott életű nőtagja, Báró Prónay Róza, aki a múló időn átcsillogó aranybetük- kel írta be nevét evangélikus egyházunk történetébe. Egyházunk mai történetében egyedülálló áldozat gyanánt magaslik ki igazi emlékfája: a balassagyarmati Szeretet- ház, amely nem kevesebb mint 230.000 pengős alapítványként őrzi és hirdeti emlékét annak, hogy mi volt e főúri asz- szony számára az evangélikus egyház és annak Ura, a Krisztus. Bár nagy műveltsége, művészi készsége, világlátottsága érdeklődésének ezernyi tágas ajtót nyitott, mégis mindvégig híven megőrizte lelkében Megváltójához való szent ragaszkodását és az ö ügyének szolgálatára való készségét. Ez nyilatkozott meg abban is, hogy maua is beállt az egyház munkásának, amikor egyik ősi birtokán, Karamcsságon saját szemeivel látta a szórványban élő, templomtól, lelkésztől messzeszakadt maradék evangélikus nép sorsát, elha- evatottságát, gyermekeink hitbeli vezetés nélkül való nevekedését s távolságbeli akadályok leküzdhetetlenségét maga vette kezébe a nép lelki vezetését. Megnyitotta kastélyát az evangélium előtt, annak egyik termét evangélikus kápolnává alakítván át. Ide gyűjtögette maga köré a gyermekeket hitoktatásra, mit hosszabb időn át maga végzett s magánáhítatra a híveket, kiknek a bibliából maga olvasgaHiába volt Jóskának a rendíthetetlen bizalma, minden biztatása, az özvegyet lázas reszketés fogta el a félelemtől. — Jaj, jaj! Inkább tudták volna már az öreg Varga Jancsitól elvinni a gyilkos pénzit... Úgy kellett Jóskának kivezetni az estén a pajtába. Dehogy tudott volna lefeküdni, csak ült gubbadtan a puha illatos szénán s lélekzetvisszafojtva figyelt, hallgatózott, mikor hall gyanús zajt az udvar felől. Jóska pedig készült a vendégek fogadására.Másfél arasznyival a padló fölött vastag spárgát húzogatott végig a szobán, kötésekkel az ágyhoz és asztallábhoz erősítve, azután az ajtó záráról lehúzta a kulcsot s az ajtót pedig kilincsre betéve, kis faékkel beszorította, hogy könnvedén ne nyíljon ki. Kis baltát szorítva kezébe, a félszer sarkához lapult, onnét merengett a sötét éjszakába. Majd a csillagokat vizsgálgatta, hogy el ne álmosodiék. S a tündöklő égi csillagok eszébe juttattak egy másik pár ragyogó csillagot, amik előbb oly édes mosolygással csillogtak mindig ő reá, csak azon a bolond kérői estén fénylettek oly sötét komoran. Node azért nincs olyan sötét éjszaka, hogy hajnal ne következne utána, a hajnal után pedig az éltető, fénylő napsugaras nappal. Elj,ön az ő ragyogó boldog napja is... Már Pereces Bindi bakter, vontatott, éjféli mondókája is behallatszott az utcáról, majd a fölszeg felé baktató kopogását elnyelte az éj csendje. — Ej! — gondolta'Jóska magában. — Tán nem is virrasztók itt tovább. Behívom édesanyámat s lefekszünk a szobában. Úgy látszik, mégsem jönnek,... A kert alja felől hirtelen száraz ágroppanás, majd lassú léptek zaja ütötte meg Jóska fülét. Most még jobban a félszerhez lapult, lábhoz tett baltája nyelét erősen jobbjában szorította. Három, fejszével felfegyverkezett, sötét férfi alak surrant el lábujjhegyen oly közel mellette, hogy baltájával mindegyiket fejbekólinthatta volna. Mentek egyenest a kis zsellérhajlék első. azaz Bencéék szobáidig. Az ajtó előtt pár szót súgtak egymásnak. Maid az egyik a másfél arasznyi udvari ablakon lesett be s intett társainak, mire kilincshez nyúlt az egyik, nagy lökéssel felnyitotta .az ajtót. Ketten bementek, a harmadik az ajtóban állt meg, társai után lesve. Amint bement a két rabló a szobába, nagy zuhanás és vad szitkok zaja hallatszott ki. A kint őrt álló harmadik a küszöbre állva nézett be utánuk, de nem sokáig, Jóska állt már a hátamegett s olyant taszított rajta, hogy berepült a szoba közepére, megakadt a lába a kifeszitett spárgában, mint a társaié, közibük zuhant a padlóra. Még fel sem tápászkod- tak, az a)tó bezárult mögöttük ... * * * Alig kezdődött a reggeli szürkület, Nani, az özvegy íe- kászálódott a szénanadlásoM. Nem aludt egész éjszakán. Imádkozva hallgatózott folyton, de az aránylag elég csendben történő rabló fogásról nem tudott tudomást szerezni. Baktatot* egyenest a hajlék felé s megrökönyödve állt meg az udvaron. — Fiam, te itt?! — kiáltott a szobaajtó előtt baltája nyelére támaszkodva őrt álló Jóskára. — Pszt, édesanyám! — szólt félig súgva. — Jó, hogy jön. Legyen szives, menjen rögtön a biró úrhoz. Kéretem jöjjön ide, lehetőleg egyik esküdttel. Három nagy rókát fogtam, neki adom mind. — Rókát fogtál fiam?! — Igen, rókákat, olyas kétlábuakat. Siessen édesanyám! Nem telt el öt perc, jött Pipás Kiss Mihály biró ur, reggeli pongyolában, bő, fehér vászongatyában. De már a pipa szájában lógott. Utána rohant Zsoldos Istók, esküdt, kigombolt mellényben, azaz sietségében kifordítva vette magára s nem tudta begombolni. — Mi a, Jóska! Eleven rókákat fogtál? (Folytatjuk).
