Harangszó, 1937

1937-09-12 / 37. szám

296. HARANGSZÓ 1937. szeptember 12. lapjaiból és olvasmányaiból állapítottam meg. Nemcsak a városi, de a falusi egy­házi viszonyok is szorongó érzést válta­nak ki az emberből. Az örökös Heil Hit­ler miatt elfelejtették a szép Grüss Gott köszöntést és az örökös politizálásban és diszfelvonulásokban teljesen elvonat­koztak az egyháztól. Melborn, mint min­den Eisenach körüli község és város, tiszta evangélikus. És az ifjú lelkész be­mondása szerint az elmúlt vasárnapon mindössze tizenketten voltak a temp­lomban. Milyen jó is volt, hogy jelen és múlt szinte filmszerű gyorsasággal váltakoz­tak és a sivár jelenből minduntalan a múlt áldott emlékeihez menekülhettünk. Szántó Róbert. 1 — Vége következik. — Latínák Rudolf emléke. 1822-1907. Átélte, a legújabb gyászos trianonit kivéve, magyar hazánk összes újabb nagy korszakait: az 1848/49,-i szabad­ságharcot, a Bachféle habsburgi elnyo­más korszakát s a 67.-i kiegyezés haladó és fejlődő idejét. Mindegyikben nagy hazafinak és áldozatos evangélikus egy­házvezérnek bizonyult. Örökösének, Mihalik Dezső rima­szombati ügyvédnek birtokában lévő gyönyörű kézíráséi önéletrajzának fon­tosabb tanúlságos mozzanatait összefog­laljuk a következőkben: Született 1822. ápr. 16.-án a gömör- vármegyei Ploszkón, Pál atyjától és Tóth Karolina anyjától, a Deák Ferenc- el rokon előkelő családból. Atyja tu­lajdonosa volt az 1792-ben alakult plosz- kói vasgyárnak. A magánúton végzett elemi iskolázás után gimnáziumi tanul­mányait a rozsnyói, akkoriban u. n. „ke­rületi nemzeti iskolában“ végezte, ahol a kiváló Farkas A., majd Pelech J. vol­tak ismertebb nevű tanárai. Itt ismer­kedett és barátkozott meg a gömöri ne­mes ifjakkal (Drasköczy Gy., Szontágh .1. P. és Bertalan „a nagy viczispán“, Mariássy, Hevessy, stb.), akikkel később nagy szerepet vitt a vármegyei és egy­házi életben. Pákk Albert, a nagy író is közel állott hozzá. A jogot az 1839/40. években az eperjesi kollégium jogaka­démiáján végezte. Eperjesi diákoskodását, amikor an­nak nagyhírű kollégiuma volt a nemzeti eszmének és műveltségnek a szószólója és ápolója, maga Latinák is igen nagy jelentőségűnek tartotta. Akkoriban va­lamint előbb is itt tanúit Kossuth L., az aradi vértanú Dessewffy A., Irányi D., s mások. Jogi vizsgái után már 1841-ben pat- varistája lett Ratkó J. rimaszombati ügyvéd keresett irodájának, aki őt mél­tán „a patvaristák gyöngyének“ nevez­te. Majd ügyvédi oklevelének megszer­zése után Gróf Andrássy Gy. ajánló le­velével gróf Majláth A. akkori kanczei- lárhoz kellett volna szolgálattételre Becsbe mennie. De szándékát a Gond­viselés megmásította. Atyjának betegsé­ge, majd 18416. ápr. 1.-én bekövetkezett halála, mint nagy családi csapás folytán kénytelen volt a már akkor nagy üzemü ploszkói vasgyár birtokainak kezelését és 7 testvérének gondozását és nevelé­sét átvenni. így tervezett politikai pá­lyája egyelőre Félbe maradt. Majd /848-ban, mint , a nemzetőrség ratkói szá/adának kapitánya a Schwechát alá vonuló nemzetőrökhöz csatlakozott. A szabadságharcban, neki mint megvá­lasztott főszolgabírónak és kapitány­nak János és Frigyes testvéreivel együtt döntő szerepe volt. így amidőn az akko­riban gyakranScW/c/: tábornok által tel­jesen elzárt Gömörben Windischgrätz- nek Pestre történt bevonulásáról és en­nek folytán a magyar kormánynak Deb- reczenbe való átköltözéséről értesült, sók veszély között az „Eisler vaskeres­kedő,, nevére kiállított útlevelével ko­csin Miskolcion át oda sietett, hogy f Latinák Rudolr. Kossuthot személyesen tájékoztassa a gömöri állapotok felől. (Később is meg­látogatta Londonban.) 1849-ben pedig fényes hadi tette volt, hogy az ő vezér­lete alatt a magyar nemzetőr csapatok Muránynál szétverték, sőt megsemmisí­tették a Murányra és Rőczére igyekvő császári hadakat és Húrban 600 főből álló tót martalóczait. A világosi fegyverletétel után sok bujdosó kereste föl a vadregényes fek­vésű Ploszkót. Többi között a nagy ha­zafi Irányi D. Még ma is látható a pad­lásszoba, ahol a bujdosók meghúzódtak. Mint későbbi képviselőtársa a függet­lenségi pártban köszönte meg Irányi La­tinák nagylelkűségét. 1869—72-ben kép­viselő volt. Később a vadregényes Plosz- kóra tért vissza, ahol további éveit töl­tötte, egészen 1907. aug. 20.-án bekö­vetkezett haláláig. Gömör vármegye, a gömöri evang. esperesség, amelynek tagja volt s a tiszai egyházkerület anya­gi és szellem-erkölcsi ügyéjnek hűséges szolgálatában állott. Kúriája valóságos búcsújáróhelye volt a gömöri nemesség világi és egyházi főbb képviselőinek. A gömöri vasgróf: Andrássy Manó is gya­kori vendégé volt. Mint esperességi felügyelő nagyon buzgólkodott Eötvös J. népnevelési tör­vénye mellett. Résztvett a protestáns ön- kormányzatot megsemmisítő 1859,-i pá­tens elleni küzdelemben, valamint a ti--, szai egyházkerületnek .Miskolczon tar­tott azon a gyűlésén, amely a pátens két vértanúját tisztelte meg legnagyobb bi­zalmával azzal, hogy Mádayt püspökké, Zsedényit pedig kerületi felügyelőnek választotta. Végül végrendeletében va­gyona jelentékeny részét jótékony cél­ra: a Gömör vármegyei magyar köz- művelődési egyesületre, a tiszai egyház- kerületre, az eperjessi kollégium theo- lógiájára és jogakadémiájára és. több országos, megyei és evangélikus egyhá­zi intézményre hagyta. Áldásokban gazdag életének emlékét vidéke és ploszkói alpesi. fenyvesi park­jában lévő sírja őrzi, ahol 7 testvérével együtt alussza siri álmait. Dr. Szlávik Mátyás. Dunánínnení egyházkerület közgyűlése. A dunáninneni egyházkerület ezévi közgyűlését szeptember 2.-án Tóvároson tartotta. Első alkalom volt ez, hogy közegvházunknak ilyen nagy köziilete, a kerület emissziói egyházában ülésezett, fin azért nagy örömmel és reményke­déssel készültek az egyház hívei a szá­mukra e nagy napra, mert érezték, hogy értékes hatásai a hitéletre s az egyház további fejlődésére is hatást jelenthet­nek. Maga az ünnepség az egyház kere­teit átlépve ünnepévé vált a két község szinte összes lakósságának, társadalmi és felekezeti különbség nélkül. A megérkezés. Kz egyházkerület el­nöksége dr. Sztranyavszky Sándor kép­viselőházi elnök, egyházkerületi felügye­lő és D. Kovács Sándor egyházkerületi püspök, dr. Zelenka Frigyes egyházke­rületi világi főjegyző, kormányfőtaná­csos, Kardos Gyula e. főjegyző, kor­mányfőtanácsos, Laszkári Gyula nógrádi egvházfelügyelő, kormányfőtanácsos, Mihalovics Samu nógrádi főesperes, Kirchner Rezső püspöki titkár, stb. tár­saságában már augusztus 31-én Tóvá­rosra érkeztek, ahol a község és egyház küldöttsége üdvözölte őket. Délután az egyházkerületi lelkész­egyesület tartotta meg ülését Mihalovics Samu főesperes elnökletével. Elnök imája után Szűcs Sándor magyaróvári lelkész tartott irásmagyarázatot. Majd a különböző egyházmegyék elnökei szá­moltak be az évi munka eredményéről s tárgyalták a „Meie“ ez évben kiadott kérdéseire az egyes egyházmegyékben letárgyalt felterjesztéseket. Elnök hálá­val emlékezett meg a nógrádi egyház­megye kiadásában megjelent Kiss Samu által szerkesztett „Posztillákról“ s fel­hívta a tagokat annak egyházaikban való terjesztésére. Az egyházkerület a közgyűlést fel­használta arra, hogy kegyelettel áldoz­zon Tata nagy fiának a dunántúli re­formátusok kiváló püspöke s egyházunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom