Harangszó, 1937
1937-09-12 / 37. szám
1937. szeptember 12. HARANGSZÓ 297. melegszívű barátja néh. dr. Antal Géza dunántúli református püspök emlékének. A kitűzött időpontra az egyházkerületi gyűlés tagjai teljes számban élen az elnökséggel s rajtuk kívül a helyi egyház hivei, Valamint a dunántúli ref. egyház- kerület népes küldöttsége Lőke Károly esperes, püspöki megbízott vezetésével, a tatatóvárosi népes ref. testvéregyház hivei nagyszámban jelentek meg, a tatai szülőházra elhelyezett emléktábla előtt. Az „Erős várunk“ elhangzása után D. Kovács Sándor mély meghatódottságtól áthatott beszéddel emlékezett meg a nagy püspöknek egyháza szolgálatában, s nemzete érdekében különösen nemzetünk elesettségének időszakában végzett szolgálatairól. Az emléktábla megkoszorúzásánál megjelent nagy közönség, a közeli ref. templomba vonult, ahol csakhamar kezdetét vette az egyházkerület gyámintézeti istentisztelete, s közgyűlése. Az ige hirdetését Limbacher Zoltán kisternyei lelkész végezte Marty Zoltánná, Beth- lendy Sándor komáromi kántor orgonakíséretével szólót énekelt. Az istentisztelet után gyámintézeti közgyűlést tartottak Podraczky János és Laszkáry Gyula kerületi gyámintézeti elnökök vezetésével. Megbeszélték egyházunk e samaritánus-intézményének évi végzett munkáját, s jövő programmját, valamint megállapították a különböző segélyezések mértékét. A kerületi közgyűlés szeptember 2 -án reggel a tóvárosi községháza gyűléstermében vette kezdetét. E gyűlésen a kerület képviselőin kívül az egyházkerület világi s egyházi tisztségeket viselő nagyszámú érdeklődőin kívül megjelentek a a dunántúli református egyházkerület, a helyi ref. egyház, valamint a járás s a községek kiküldöttei, s a helyi egyház hivei nagy számban. A közgyűlést D. Kovács Sándor imája után dr. Sztranyavszky Sándor felügyelő nyitotta meg. Beszédében megemlékezett nemzetünket s egyházunkat az elmúlt évben ért nagy veszteségekről, elsősorban Magyarország volt miniszterelnökének jákfai vitéz Gömbös Gyulának elhunytéról, aki mint sziráki egyházfelügyelő egyházkerületünk életében is munkás tag volt. Majd szólott a gyászról, mely hazai evang. egyházunkat érte dr. Ge- duly Henrik, titkos tanácsos, tiszai kerületi püspök, egyet egyházi püspökelnök elhunytával. Szólott az immár elkészült s kormányzói jóváhagyás előtt álló új zsinati törvényről, hálával emlékezve meg az egyházunk jövő életére oly nagy fontosságú munkának előkészítő önzetlen munkásairól. Köszöntötte dr. Kapi Bélát dunántúl püspökét, az egyet, egyház új püspökelnökét, új méltósága s a titkos tanácsosi kitüntetése alkalmából. — A résztvevők által sok tetszéssel hallgatott elnöki megnyitó után az egyházkerületi közgyűlést a vendéglátó Tóváros közsé'g nevében Halmos Antal s a helyi egyház részéről pedig Fadgyas Aladár lelkész köszöntötték. Az üdvözlések után D. Kovács Sándor püspök terjesztette be az egyházkerület életeseményeit részletesen magában foglaló jelentését. Megemlékezett a Schmalkaldeni cikkek és az eperjesi vértanuk évfordulójáról s indítványára a gyűlés elrendelte az egyes egyházakban ünnepségek tartását az évfordulókkal kapcsolatban. Szólott a zsinati munkálatokról, melynek egyházunk életébe való bevezetése céljából a kerületi gyűlés hattagú bizottságot küldött ki. Megemlékezett a felszínen levő reverzális harcról, bevezetett liturgikus istentiszteleti rendről, amelyeknek áldásai máris érezhető. Az uj magyar Tranoszciusz énekeskönyvről, a közös protestáns megmozdulásról, melyek között különösen kiemelkedik az egyházzenei konferencia. Szólott a finn-ugor lelkészkonferenciáról. Az új templomok építéséről. Kerületünkben az elmúlt évben három evangélikus és közös protestáns templomot avatott fel. A püspöki jelentés letárgyalása után az egyes bizottságok elnökei és előterjesztői tették meg előterjesztéseiket az egyházkerület lelki és anyagi életét átfogó munkásságáról. A pénzügyi bizottság jelentése kapcsán kimondották, hogy a jövőben az egyes egyházak kerületi járulékaikat nem lélekszám, hanem a hívek adóalapján fogják fizetni. Részletesen foglalkozott a gyűlés a tanügyi ügyekkel, majd a missziók helyzetével. Fadgyas Aladár. LÁBNYOMOK... Mögöttünk sorra elmaradnak. Akárhova, bármerre lépünk, Vissza rájuk csak ritkán nézünk. Nyomuk látszik a nyár porában. Belefagynak a tél havába, Bélyegződnek a föld sarába. Eltiport és újabb lábnyomok. Mind az összes egy felé szalad: Mindnek vége a sirdomb alatt! Szirti János. Mit kívánnak az eljövendő evangélikus egyházfelügyelők! ? Dr. Bruckner Győző, a miskolci evangélikus jogakadémia dékánja és egyházjogi szemináriumának vezetője, érdekes kísérletet végzett. A jogakadémia hallgatóiból egy jelképes egyházkerületi és egyetemes egyházi közgyűlést szervezett s azt 1936. május 2.-án és 1937. május 1.-én közgyűlésre hívta össze. A két közgyűlés a rendes egyházkerületi, illetve egyetemes egyházi közgyűlésnek jogi formái között folyt le s a jegyzőkönyvét most könyvalakban is kiadta Dr. Bruckner Győző. A két jegyzőkönyv nemcsak arról tesz tanúságot, hogy a miskolci jogászifjuság mennyire tisztában van a formai egyházjog kérdéseivel, hanem arról is, hogy mennyire tisztán látja a magyar evangélikus egyház életének időszerű kérdéseit. Aki tudja, hogy ebből a jogászifjúságból nő majd ki az eljövendő magyar evangélikus egyházfelügyelők gárdája, az örömmel lapozgatja végig a két jegyzőkönyvet. Határozataikból ideiktatok párat: Kívánják a lelkésztovábbképző, sze minárium s egyházközségi könyvtárának felállítását, külön szórványgondozó lelkészi állások szervezését, a névma- gyarosítási mozgalomnak a lelkészekre és egyházi tisztviselőkre való kiterjesztését, a választási harcok megszüntetését, az egyetemes püspökség felállítását, a reverzális törvény eltörlését, a lelki- pásztorok lelki munkájának ellenőrzését. az egyházi törvényekben az egyház lelki arcának megnyilatkozását, az ISIS. évi XX. te. végrehajtását, az állam iskolai felügyeleti túlkapásainak megszüntetését, evangélikus egyetem felállítását, nagynépességű s több egyházközségből álló városi egyházközségek külön egyházmegyévé való szervezését, a ref. és ev. egyház közötti jogviszony szabályozását, a röm. kát. részre fizetendő oár- bérek megszüntetését, az egyházközségek évi adója 1%-ának kulturadó címén való beszolgáltatását s ebből főiskolai ösztöndíjak létesítését, a névtár öt évenkénti pontos kiadását, eevházi statisztikai zsebkönyv megjelentetését. Csak két pont van, ahol az idő meghaladta az álláspontjukat: a lelkészi becsületszéket ellenzik s a püspöki jogkör kiterjesztését is. A zsinat azóta mindkettőt megcsinálta, őszintén kivániuk azonban, hogy a többi váltsa majd valóra az ifjúság, mikor munkába lép az egyházi közélet porondján. Érdekes volna a soproni teológiai egyházjogi szemináriumában is hasonló kísérletet tenni. Ott kitűnnék, hogy mit kívánnak az eljövendő magyar evangélikus lelkészek. Még érdekesebb lenne azonban a soproni teológiai és a miskolci jogakadémia hallgatóival egyszer közösen is megcsinálni ezt a kísérletet. Ha úgy csinálják, mint Miskolcon, nem egy- házkormányzásdi játék ez, hanem komoly, tudományos, egyházépítő munka. T. 1. OLVASSUK A BIBLIÁT Mert Szeptember 12. Isten beszéde. János 17, 8. Rengeteg könyv van a világon. Nyomdagépek ezrei ontják a nyomtatványok millióit. De csak egy könyv van, ainelv Isten beszédét tartalmazza: a biblia. Benne nem ember, hanem Isten szól hozzád. Szeptember 13. Élet beszéde. János 6, 67—69. Mennyi üres, szalma-beszéd hangzik bele percenként a világba! Szószátyár beszéd, ami üres, mint a polvva és nem lesz belőle semmi. Isten igéje élet beszéde. Ahol megszólal, ott halottak támadnak fel és élet kezdődik. Szeptember 14. Kenyér. János 6, 35. A regényolvasás szórakoztathat, a versolvasás gyönyörködtethet, de Isten igéjének olvasása táplál. Olyan, mint a kenyér. Nem az a főértéke, hogy csinos vagy érdekes, hanem az, hogy táplál. Mindenkit, aki él vele. Szeptember 15. Világosság. 119. zsoltár 105. Nagy a homály körülöttünk, Bizonytalan a lépés, ködbe vesznek az utak. Merre menjünk, hogy el ne tévedjünk? Jó akinek szövétneke van. Aki az igével jár, világosságban jár' s nem téved el.
