Harangszó, 1937

1937-09-05 / 36. szám

2$. évfoíyattl. ͧ31. szeptember í>. 36. szAm. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-8z0vetság. Megjelenik minden vasírnap. Ingyan millóklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÚ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzám. Postacsekkszámla 30.526 ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha ő velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunkl A Harangiad ■aerkeaztö-kiadóhivatala GYŐR 0., Petőfi tér 1. Előfizetési kia: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10°/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 f M fillér Csodálatos Isten! Jó nékem, hogy megaláztál, azért hogy megtanuljam a te rendeléseidet. 119. zsoltár 71. Csakúgy énekel ez igéből a nagy gyönyörűség! Hát nem csodálatos és áldott Isten vagy te, ki ilyen csoda-szeretettel uralkodói rajtunk?! Felmagasztalsz, mikor megalázol. Megigazítasz, mikor a pokolba ta­szítasz. Diadalmat adsz, mikor összetörsz. Megeleve­nítesz, mikor megölsz. Megvigasztalsz, mikor jajgatni engedsz. Éneket adsz ajkunkra, mikor megríkatsz. Szenvedéseinkben teszel erőssé és balgaságunkban bölccsé. Meggazdagítasz, mikor szegénységet küldesz ránk. Úrrá teszel, mikor szolgáltatsz. Nem is lehet el­számlálni sok hasonló csodáját, amelyeket mind egy­bemarkol ez a vers s a keresztyénség dicsekedve ösz- szehalmoz e rövid igével: „Jó nékem, hogy megaláz­tál, azért, hogy megtanuljam a te rendeléseidet.“ Dr. Luther Márton. Mind jó, amit Isten tészen, Dorgálása nem tesz kárt, Nem célja, hogy megemésszen, Bár nyu/t keserű pohárt; Hát eltűröm, Mert az üröm Kezéből Istenemnek Orvosság lesz lelkemnek. Isién kilencedik parancsolata. Ne kívánd a te felebarátodnak házát! (II. Mózes 20, 17.) Mit je­lent ez? Felelet: Istent féljük és szeressük: felebarátunk házára, vagy örökségére álnokul ne töre­kedjünk, se az igazság színe alatt azokat el ne tulajdonítsuk, hanem inkább segítségére és szolgálatára legyünk, hogy azokat megtarthas­sa. (Luther. Kiskáté.) * * * A 9. parancsolat az irigységtől, kapzsiságtól és telhetetlenségtől óv. Isten itt egy olyan új követel­ményt állít elénk, amely az előző parancsolatokból hiányzott: „Ne kívánd!“ Ez a parancsolat valóság­gal újtestamentomi magasságba akar fölemelni bennünket, midőn nemcsak a cselekedetbeli bűnt tilt­ja, hanem már a gonosz kívánsá­got is kárhoztatja. Ez a parancso­lat a bűn gyökeréig megy vissza s a vétkes cselekedetet már csirá­jában el akarja fojtani, amikor azt mondja: Ne kívánd! Amint ugyanis a csirából lesz a növény, épúgy a gonosz kívánságból lesz a gonosz tett. Aki sokat gondol valami rosszra, az azt a rosszat meg is te­szi, Azért mondja az írás: „Öldö­köljétek meg a gonosz kívánsá­got!“ (Kol. 3, 5.) Földi bíró csak a szó és cselekedetbeli bűnt bün­teti, de a mennyei Bíró a gonosz kívánságot és gondolatot is. Amint az Írás mondja: „Mindenek mezte­lenek és leplezetlenek Annak sze­mei előtt, akiről mi beszélünk.“ (Zsid. 4, 13.) Éva legelőször csak reágondolt, hogy milyen „kívánatos“ a tiltott fa gyümölcse, azután megnézte, majd megszagolta, végül megfog­ta és ugyanabban a pillanatban el­lenállhatatlan vágyat érezve lesza­kította. Kísértés — kívánság — bűn — halál! Ezek az emberek kárhozatba vivő útjának főállomá­sai, amint az írás mondja: „Min­denki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Az­után a kívánság megfoganván, bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván, halált nemz.“ (Jak.4,14-15). Amikor a kívánságot irigység, kapzsiság és telhetetlenség sar- kantyúzzák, akkor válik legvesze­delmesebbé. Absolon szíve irigységgel telik meg, mikor Dávid királyi dicsősé­gét látja és eltökéli magában, A , hogy ő foglalja el atyja trónját és palotáját. Megérdemelt sorsáról a 4. parancsolattal kapcsolatban hal­lottunk. Itt is beteljesedett az írás szava: „A maga álnokságai fogják meg az istentelent és a saját bű­nének köteleivel kötöztetik meg.“ (Péld. 5, 22.) A bálványimádó Akháb, Izrael királya kapzsi szemekkel néz a Ná- bot szőlőjére. De a tulajdonos ra­gaszkodik az „atyáitól maradt örökséghez.“ Mikor Akháb szép szerével nem boldogul, szabad ke­zet enged pogány feleségének Jé- zabelnek. Ez azután eltéteti „láb alól“ a szőlőtulajdonost. A jezre- elbeli vének, hamis tanúvallomások alapján agyonkövezik Nábotot, a „megkívánt“ szőlőt pedig Akháb foglalja el. (I. Kir. 21.) E történetben nemcsak a 9., ha­nem az 5. és a 8. parancsolat dur­va megsértését is látjuk. Figyeljük meg, hogy a parancsolatok lánc­szemek módjára függnek össze. Aki egyet áthág, könnyen áthágja a többit is. De az írás ítéletet mond felettök: „Jajj azoknak, akik hamisságot gondolnak és ... vég­rehajtják azt.., Megkívánják a

Next

/
Oldalképek
Tartalom