Harangszó, 1937
1937-08-22 / 34. szám
28. évfolyartt. 1037. augusztus 22. 34. szám. Alapított»: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonol: Dunántúli Luther-8zivatság. Megjelenik minden visármp. Ingyin malliklat tanét alatt héthttanként a KIS HARANQSZÓ. íysó-bon beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacaekkszámla 30.526 országos evangélikus néplap Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk. Ha 6 velünk, ki ellenünk? Az Ur a mi oltalmunk! A Harangiad ■aerkeutft-kiadóbíTatala GYŐR n., Petöfi-tér i. Előfizetési áia: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10"/o-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; áz utódállamokba negyedévre 1 P U fillér Legyen gondod az olvasásra, az intésre és a tanításra I. Timoteus 4 ,13. Magam is elégszer tapasztaltam kísértést s még manapság is alig tudok eléggé őrizkedni tőle. Nyíltan bevallhatom ezt, ha valaki kívánja. Én, aki már mégis csak elég öreg doktor és igehirdető vagyok s tudok annyit, vagy legalább is tudnom kellene annyit, mint a sok oktondi együttvéve, — mégis -újra meg újra gyermekké kell válnom s naponként korareggel fennhangon elszámlálnom a miatyánkot, a tíz- parancsolatot, meg a hitágazatot s amit kedvenc zsoltáraimból, meg a példabeszédekből tudni akarok; valósággal úgy, ahogy a gyerekeket tanítja és szoktatja az ember. Mivel örökös harcban állok az ördöggél, azért kell naponként magammal hordoznom az igét és sohase mondhatom: Ó a miatyánk régi ismerős, tudom jól a tízparancsolatot, meg a hitvallást is, hanem napról-napra tovább kell tanulnom s a káté gyermekének maradnom. De segít is rajtam észrevehetően s úgy tapasztalom, hogy Isten igéjét nem lehet kitanulni, hanem szóról-szóra igaz a 147. zsoltár igéje: „Bölcseségének nincs határa.“ Dr. Luther Márton. Tarts meg minket, Uram, ez igaz hitben, Nevelj végig te szent ismeretedben. Hogy lehessünk mindenkor jó kedvedben S végre veled örvendhessünk lélekben. Isten hetedik parancsolata. Ne lopj! (II. Mózes 20, 15.) Mit jelent ez? Felelet: Istent féljük és szeressük: felebarátunk pénzét, vagy vagyonát el ne vegyük, se hamis áruval vagy csalással el ne tulajdonítsuk, hanem inkább támogassuk, hogy vagyonát megőrizhesse és megélhetését javíthassa. (Luther Kiskáté.) *** A 7. parancsolat a lopás bűnétől óv. Csonkahazánkban 1934-ben 35.886 egyént ítéltek el a bíróságok: lopás, rablás, csalás, uzsora és orgazdaság címén. Nagyszámmal élnek közöttünk „csókatermészetű“, „enyveskezű“ és „hosz- szúujjú“ emberek. A csókáról azt állítják, hogy minden fényes tárgyat: gyöngyöt, pénzdarabot, gyűrűt stb. elhurcol és a fészkében gyűjt össze. Vannak csókatermészetű emberek, akik szeretnek minden tetszetős dolgot összeharácsolni. Jó volna, ha megszívlelnék az intelmet: Ami tiéd, tedd el, a másét ne vedd el! Sok embernek olyan a keze, mintha enyves volna: minden hozzáragad. De pórul jár, aki nem veszi komolyan a tanácsot: „Tüzes vas a másé, megsüti a kezed!“ Azokban az emeletes, komor épületekben, amelyeknek neve: „Törvényszéki fogház“, százával ülnek olyan emberek, akiknek a lopott holmi „megsütötte“ a kezét. Némelyik fiúnak és leánynak olyan „hosszú ujja“ van, hogy mindenhova elér: az asztalfiókba, szekrénybe, láda fenekére, tejfölös fazékba stb. Ezek elfelejtik, hogy Isten szeme mindent lát. Emberek szeme előtt is sok jel elárulja a tolvajt, mint a szemlesütés, elpirulás, szívdobogás, elrejtőzés, stb. Legtöbb ember azt képzeli, hogy a lopás csak olyan kisebb fajta bűn. Isten szemében azonban a lopás nagy bűn, mert ez az ő örök törvényének az áthágása. A legelső bűn, amit földi ember elkövetett; lopás bűne volt. Ádám és Éva lopásbűne miatt vesztik el a paradicsomot, vele az örök életet s zúdítnak halált és átkot a saját fejökre és az egész emberi nemzetségre. Lehet e a te szemedben olyan kicsi bűn a lopás, ha Isten szemében olyan szörnyű nagy-»''C"’" É A P 4 / BCCAB1IÍTI1C Cfl ICV bűn?! Egyéb megrendítő példák is a lopás bűnének súlyosságát bizonyítják: Ákánt családjával együtt agyonkövezik és megégetik lopás bűne miatt (Józs. 7. r.). Géházira reászáll Naamán bélpoklossága, mivel hazugsággal idegen javakat csikart ki (II. Kir. 5. r.) Anániást és Safirát pedig vagyoneltitkolás és hazúgság bűnéért halállal sújtja az Úr. (Csel. 5, 1—11.) Igaz az a mondás, hogy aki hazudik, az lop is. A lopás legközönségesebb fajtája az, mikor valaki kézzel, tettlegesen megfogja a más tulajdonát és hazaviszi magának. Némelyek azt képzelik, hogy a közvagyonból: egyháztól, községtől államtól szabad lopni. „Az a miénk“ szokták mondogatni. Azonban különbség van a „miénk“ és az „enyém“ között. Mások úgy vélik, hogy a gazdagtól lehet lopni, annak úgyis marad elég. Azonban a lopás lopás marad, akárkitől lopsz is. Jól mondja Luther, hogy a lopás a legelterjedtebb foglalkozási ág a világon (Nagykáté VII. par.). Olyan nehéz kiirtani a lopást egy /X Ne tágíts az tőétől !
