Harangszó, 1937

1937-07-18 / 29. szám

HAfc ANGSZÓ „rúnán»uH Prot.Up* «* » - } f • j . . , , • ^ /»íaiiöíjivatala 1&37. július l8, „Gyógyíts meg engem. Uram” cimü imádsdgos könyv darabonként 20 fillérért kapható. Portó 4 f. Diszkötésben 1 P. Az ár beküldhető bélyegben is. Táplálékok — vitaminok. Nap-nap mellett olvassuk az újság­ban, folyóiratban, halljuk a rádióban, hogy ez a gyümölcs, vagy élelmiszer, esetleg gyógyszer ilyen vagy olyan vi­tamint tartalmaz. Ismerkedjünk meg kö­zelebbről ezzel az uj névvel, mi is ez, hol fordul elő, minő szerepe van éle­tünkben. Hogy megérthessük a vitamin szerepét elsősorban a táplálkozással, szervezetünk felépítésével és karbantar­tásával kell tisztában lenni. Egy évtized előtt még úgy tanultuk, hogy a táplál­kozáshoz három dolog szükséges: 1. fe­hérje, 2. cukor, 3. zsir. A kutató elme századunk utolsó évtizedében sok olyan dolgot fedezett fel, aminek létezéséről régebben nem tudtunk. így nem tud­tunk a vitaminok létezéséről, a jelentő­ségéről, szerepéről és előfordulási he­lyéről. A fehérje a nevét a tojás fehérjétől nyerte. Tojás, tej, sajt és hús alkotják az állati fehérjét, a különböző táplál­kozásra felhasznált növényekből nyer­jük a növényi fehérjét. A növekedő szervezetnek lényegesen több és főleg állati eredetű fehérjére van szüksége, hogy felépüljön; a felnőtt szervezetnek, csak az elhasznált fehérjét kell pótol­nia. Ez azt jelenti, hogy a növésben lé­vő gyermeket tejjel, tojással, majd hús- -;.il tápláljuk, hogy minél erősebb, szeb­ben tejlett, a betegséggel szemben el- lentállóbb ember váljék belőle. Az ál­latvilágból nyert fehérjét szervezetünk könnyebben és hamarabb tudja feldol­gozni és a maga hasznára fordítani, mint a növényi fehérjét. Az egészséges ember napi fehérje szükséglete 3 dkg, ha ennél kevesebet veszünk magunkhoz hosszabb időn át, úgy megbetegszünk, sőt meghalunk. A hús 19—21% fehérjét tartalmaz, addig pl. a káposztának 2% a fehérje tartalma; mint láthatjuk lé­nyegesen kisebb a káposztáé, tehát hogyha a napi, feltétlenül szükséges, 3 dkg fehérjét káposztából akarjuk nyer­ni, úgy igen nagy mennyiséget kell be­lőle fogyasztani. Látjuk, hogy hússal lényegesen könnyebben tudjuk a hiányt pótolni, másrészt szervezetünk köny- nyebben dolgozza fel a hozzánk köze­lebb álló állati eredetű fehérjét, mint a tőlünk távol eső növényit. A cukrot a növényvilág szolgáltatja számunkra. Ennek legegyszerűbb for­mája a méz, de a méz nem elegendő, mert lényegesen több szükséges belőle az emberek számára. Ezen úgy segíte­nek, hogy a különböző növényekből gyári utón állítják elő a cukrot. A szer­vezetünk ugyanezt teszi, kenyeret, bur­gonyát, hüvelyeseket stb-t feldolgozza és nyeri belőle a cukrot. Miért kell, mi­re használja szervezetünk a cukrot? Minden munka elvégzéséhez cukor fel- használása szükséges; tehát akár já­runk, dolgozunk, akár testi vagy szel­lemi munkát végzünk, ezen munka el­végzését a szervezetünk cukor felhasz­nálásával eszközli. Ha pedig több cuk­rot tartalmazó táplálékot veszünk ma­gunkhoz, mint amennyire pillanatnyi­lag szükségünk van, azt szervezetünk nem pazarolja el, hanem elraktározza a májban. Ha később sincs szükség erre az elraktározott cukorra, úgy a szerve­zetünk ezt a feleslegesnek mutatkozó cukrot átalakítja zsírrá és mint tartalék tápláló anyagot elraktározza, hogy szükség esetén felhasználhassa. Hogy ez tényleg igy van láthatjuk abból, hagy a leölésre szánt állatainkat, burgonyával, gabonanemüvel bőségesen etetjük s ezáltal azok felhíznak. Áll ennek a fordítottja is, a felhízott állat hosszabb időn át bírja a koplalást, éhezést, közben lesoványodik; ilyenkor az elraktározott zsir vissza alakul cu­korrá. A most elmondottakból megtud­tuk a zsir keletkezését is a szerveze­tünkben; de mint kész zsírt is vehetünk magunkhoz, amit a különböző állatok­ból és a növények olajos magvaiból nyerünk sajtolás utján. A legutolsó ideig az volt a felfogás, hogy a fenti 3 anyag elegendő az élet tentartásához, de az utolsó tíz évben de­rült ki, hogy még kell valami, ami nél­kül az élet fent nem tartható, bár nem ismerték, elő nem tudták állítani, csak létezését elismerték s elnevezték vita- min-nak. (Vita latin szó, magyarul: élet). A vitaminnal úgy voltunk, mint az egészséggel; ha meg van nem tudunk róla, ha megbetegszünk akkor vesszük észre, hogy hiányzik. Régi időben, amikor még vitorlás ha­jókkal közlekedtek a tengeren, kedve zőtlen szél idején hónapokig tartott egy-egy tengeri út, ezen idő alatt a hajósok csak a magukkal hozott kon zerv ételeket fogyasztották; hetek múl­va megbetegedtek, bőrkiütést kaptak, szájukon vérzés lépett fel, járni nem tudtak, idegbénulás jelei között meghal­tak; de ha a hajó még idejében partot ért, a betegek friss gyümölcsöt, tejet,, zöld főzeléket kaptak, úgy megmene­kültek a biztos haláltól. Egy hollandi orvos az egyik gyarmaton megfigyelte, hogy ha a galambokat csak hántolt ri­zsen tartották és kizárólag ezzel etették őket, úgy 1 hét múlva megbetegedtek, tollúkat felborzolták, repülni, majd sem járni, sem állni nem tudtak, majd el­pusztultak; de ha közvetlenül az elpusz­tulás előtt levő galambokat hántolatlan rizzsel etették napokon át, úgy azok helyre jöttek, meggyógyultak. Mint or­vos kutatta ennek okát s rájött, hogy a rizs héjában kell valamilyen anyagnak lenni, aminek hiánya, hántolás, kopta­tás esetén hozza létre az előbb leirt megbetegedést. Ezen a megfigyelésen indultak el az orvosok és fedezték fel a különböző vi­taminokat; ebben a nagy kutató mun­kában hazánkfiának Szent-Györgyi Al­bert szegedi egyetemi tanárnak van oroszlánrésze, aki is a magyar papriká­ból állította elő és fedezte fel elsőnek a vitamint. A vitaminok lehetnek állati és nö­vényi eredetűek, legnagyobb mennyi­ségben fordulnak elő a csukamájolaj­ban, tejben, vajban, gabona-csirában, korpában, dióban, paprikában, saláta-, répa-, spenótban; alma-, körte-, citrom- és narancsban. Mint látjuk ezen vitami­nok hazánkban bőven fordulnak elő. A vitaminokat az abc betűi után ne­vezték el; igy van „a“ vitamin, ami a növekedést mozdítja elő és a fertőzés ellen véd; a „b“ vitamin a csecsemők vérszegénységét, emésztési zavarait gyógyítja; a „c“ vitamin a süly (idegen néven scorbut) gyógyszere; a „d“ vita­min a csecsemők angol kórját gyógyít­ja stb. A gyógyszergyárak ezen szereket or­vosok és vegyészek segítségével gyári­lag is előállítják, a gyakorló orvosok pedig igen szép eredménnyel használják fel egyes betegségek gyógykezelésében. A legtöbb vitamin, ha tartósan 50 fok fölé felmelegítjük, elveszti hatását, te­hát főtt ételekben, konzervekben nin­csen már meg s igy érthetjük meg a régi hajósok szörnyű kínjait és halá­lukat. A leírtak alapján látjuk, hogy a ré­gebben hitt tanok nem bizonyultak ki­elégítőnek; a tudomány újabb és újabb dolgokat fedez fel és állítja az egész­ség szolgálatába. Másrészt látjuk, hogy mennyire fontos a tej, vaj, zöld főzelék és gyümölcs fogyasztása; itt kell meg­említenem azt is, hogy a vitamin tarta­lom a gyümölcs héjában van a legna­gyobb mennyiségben. A történelem folyamán hazánkban is előfordult ilyen vitamin hiánya folytán fellépő, kínos halált okozó betegség, er­re enged következtetni a „süly“ (Tápió- süly) nevű községek neve; másrészt a bún-magyar monda világában a Csaba ire című monda, amikor is Csaba vezér, hogy a ragály folytán pusztuló népét úgy mentette meg, hogy az ég felé nyi- lazott vessző földre estében egy fűvet szúrt át, ezzel a fűvel gyógyította meg a népét; azóta is orvosi süly-fűnek, másképen gyermekláncfűnek hívják s ha tudjuk azt, hogy ezen növény fiatal hajtása a legkorábban jelenik meg ta­vasszal és vitamin tartalma nem kétsé­ges, úgy a monda valószínűleg a való­sággal határos. Dr. Malasits Gyula. VIRÁGOT, KOSZORÚT legolcsóbban iTIXKÉ-iél csak GYŐR, DEÁK-UTCA 6. Telefon 9-46. Aki a „ Harangszó *-ra hivatkozik, 10% engedményt kapl Szerkesztő-bizottság: IRÁNYI KAMILL, Dr. ITTZES ZSIGMOND, MARCSEK JANOS, NEMETH KAROLY, Dr. SCHUTT GYULA, SZENDE ERNŐ, SZUCHOVSZKY GYULA, TŰRÓCZY ZOLTÁN. Felelős szerkesztő és kiadó: SZAIO JÓZSEF. Kéziratokat nem adunk vissza. •sroii-ayomda, Uzaaiy és Koacz T..; 7-44

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom