Harangszó, 1937
1937-01-10 / 2. szám
12 HARANGSZÓ 1937. január 10. imádság' szava hazugsággá válik. Ha nem tudsz megbocsátani, vond le a következményeket és ne kérd az Istent, hogy a bűneidet bocsássa meg, holott te az Istennel szemben embertársaid kicsinyke bűneit nem * vagy képes megbocsátani. Egészen természetes, hogy a sokszor hangoztatott elv: Megbocsátok, de felejteni nem tudok, a semmivel egyenlő. Kötelességünk megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Bocsáss meg a te atyádfiának, míg nem késő, hogy újra boldog alázattal mondhasd el az Úrtól tanult imádság szavát: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek. Fiilöp Dezső, Ne restelj énekelni! A templom egyik legszomorúbb látványa a néma evangélikus. Az „énekes egyház“ énekes gyermekeinek ajkán ég felé szárnyalva zeng az ének, ő pedig előkelőén hallgat. Miért? Talán nem tud énekelni? Ez nem kifogás. Énekelni mindenki tud. Isten nem kíván zengő trillákat sem operaénekesi harsogást, hanem áhítatos részvételt a gyülekezet közénekében. Talán nincs énekeskönyve? Szomorú volna, ha így volna. Minden evangélikusnak legyen énekeskönyve. Énekeskönyvünk árát eddig is többször leszállították, most pedig szó van arról, hogy egészen olcsó alakban is kiadják az énekeskönyvet. — Még szomorúbb, ha valakinek azért nincs énekeskönyve, mert nem viszi magával. Az is helytelen, ha valaki a templomi fiókban tartja az énekeskönyvét, mert hiszen az énekeskönyvre otthon is szükség van, de az is helytelen, ha valaki restellj a könyvet magával vinni. A legújabban kiadott kisalakú énekeskönyv különösen köny- nyen beletehető ridikülbe vagy zsebbe. Vannak olyanok is, akik azért nem énekelnek, mert szégyenük. Azt hiszik, árt az előkelőségüknek, ha énekelnek. Pedig fordítva van. Ha az angyalok nem szégyenük énekkel dicsérni az Urat, akkor te, nyomorult ember, ne szégyeld! Hátha egykor Isten is szégyelni fog téged. Énekes egyház gyermeke, ne restelj énekelni!! Ép testben ép lélek? Igaz-e ez a régi pogány közmondás, amelyet még ma is széliében hangoztatnak, hogy „ép testben ép lélek“? Nem igaz. Kétszeresen nem igaz. Lehet valaki hatalmas erejű izomember, talán birkozóbajnok, de a lelke rokkant. S ismerünk esztendős betegeket, testi roncsokat, akikben viszont csodálatosan szép és erős a lélek. Pál apostol gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Luthert • számtalan, súlyos betegség gyötörte. Beethoven akkor írta legszebb zenedarabjait, mikor már süket volt. Fry Erzsébet, a börtönök angyala egész életében beteg volt. Elliot Sarolta vakon írta az „Amint vagyok“ című gyönyörű énekét. Amint vagyok vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én S derüljön éjszakámra fény, Bárány Jézus, jövök! Amint vagyok, bár gyötrelem S kétség rágódik telkemen, Kívül harcok, bent félelem, Bárány Jézus, jövök! Amint vagyok, nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át, Reád bízom lelkem javát, Bárány Jézus, jövök! A háború alatt Angliában a vak katonákat arra használták, hogy a tengerparton hallgattatták velük az ellenséges repülőgépek közeledésének berregését. Mert bennük, mint vakokban a hallás különösképpen ki volt fejlődve. A süketeket pedig arra használták, hogy figyeljék a levegőben a közeledő repülőgépeket. Mert nekik meg a látásuk volt annyira kifejlődve, hogy még ködös időben is előbb meglátták a repülőgépeket, mint azok, akik távcsövet használtak. Beteg, hiányos testben is lehet ép lélek! Isten országában nincsen haszontalan élet. Még a legbetegebb is áldott szolgálatot végezhet, ha hajlandó magát Isten eszközéül adni! Január lO.-én meg- keszáöáite a Harangszó ezévi terjesztő munkája Ezúttal Dunántúl déli része kerül sorra, hogy azután jövőre — Isten kegyelméből — más kerületben folytassuk a munkát. Terjesztőink ez évben Zdmolyi Gyula segédlelkész és So horny József tanító. Bizalommal kérjük számukra a lelkész, tanító, felügyelő és gondnok urak, valamint híveink jóindulatú támogatását. NÁTHÁN: Ügy éljek, megteszi. De mi protestálunk. Isten megáldja tekintetes uram. (El.) 11. JELENET. Wittnyédy. Szabiik. SZABLIK (Náthánt szemben találja. Megütközéssel): Úgy látszik, itt nem tiszta a levegő. Szerencsés jó napot kívánok, nemzetes uram. (Kémkedve néz körül.) WITTNYÉDY (türelmetlenül): Már nem fogyok ki a nációkból. Neked is a reügióval van bajod? Mi hiten való vagy? SZABLIK: Csak tekintetes úrnak vallom be, én cseh- morva anabaptista vagyok. A torkom vitt rá, hogy újrakeresztelő legyek. Az első keresztséggel soha sem elégszik meg, újra le kell önteni. WITTNYÉDY: Ne tréfálj a szent dolgokkal. Nincsen időm, mit akarsz? SZABLIK: A kedves leányasszony lakodalmát akarnám a muzsikánkkal felvidámítani, amint az ősi szokás e városban. Hallottam, jeles vendégei lesznek nemzetes uramnak. WITTNYÉDY: Hát te már ezt is tudod? Úgy látszik nemcsak a füled muzsikális, hanem az orrod is jó. Jól szimatol. Különben jókor jössz. Azt akarom, hogy Zrinyiné asszonyomat már a város kapuja előtt is méltóképp fogadjuk. Állj oda legényeiddel, fújjatok egy szép nótát. Szovits tisztelendő uram meg dikciót mond. Adjuk meg a tiszteletet. SZABLIK: Ezer örömmel. Sietek a legényeimért, hogy el ne késsünk. (Elmenőben, magában.) A bán sógorasszonya jön a házhoz, ez a politikus asszony. És a francia tisztek is betérnek ismét. No, itt lesz mit megtudni és tovább adni jó pénzen. (El.) 12. JELENET. Wittnyédy. Utóbb Fatime. WITTNYÉDY (asztalához ül): Végre egyedül. Hallatlan ez a sok ingyenes kliens. Elütnek dolgaimtól. Legsürgősebb leveleimre sem válaszolhatok. Az idő múlik. Innen-onnan már a vendégeink is gyülekeznek. FATIME: Bocsánat, nagy uram, hogy én is zavarom. WITTNYÉDY: Mit akarsz Allah és Mohammed leánya? Vallási kongresszusra gyülekeztek hozzám? Talán téged is a hitedben bántanak? FATIME: Éppen hogy abban is. Ez a csúnya zsidó, hogy kiment, felhúzta a fátylamat, megcsípte az államat és ócsárolta Mohammedet, a mi prófétánkat. WITTNYÉDY: Ejnye gaz népe, ezért meglakol. íme ilyen ez a nép. Még fel sem szabadult és már is rontja az erkölcsöket. (Az ajtóhoz siet és kikiált): Hívjátok csak vissza azt a hálátlan frátert. Majd megadom én neki. I 13. JELENET. Előbbiek. És sietve jönnek vissza az előbbi sorrendben: Koszoczki, Szovits, Náthán, Szabiik. Fatime is hozzájuk áll félkörbe. KOSZOCZKI: Itt vagyunk, uram, parancsára. WITTNYÉDY: Oh egek, micsoda karaván! Hiszen én csak egyet, Náthánt hívtam vissza és még mind itt vagytok? NÁTHÁN: Itt vártunk és leselkedtünk mind egymásra. WITTNYÉDY: Oh micsoda Noé bárkája az én házamban. Mennyi náció és reügió egy rakáson. NÁTHÁN: Mi építjük meg a Bábel tornyát. WITTNYÉDY: íme az ország képe kicsiben. Koszoczki lengyel és jezsuita, Szovits német és lutheránus, te Náthán zsidó vagy hited és nációd szerint, te Szabiik cseh és anabaptista, te Fatime török és muzulmán. Csak éppen hogy magyar nincs közietek. NÁTHÁN: Ha tekintetes úr nem volna itt, Debrecenből kellene hozatni magyarnak egy kálvinistát.
