Harangszó, 1937

1937-01-10 / 2. szám

1837. január 10. HARANÓSZÓ 13. Terjesztőink munkamódszere ez évben is az, hogy este vallásos ün­nepélyt tartanak, amelyen a helyi műsorszámok mellett iqeh rdetéssel és szavalattal szolgálnak, másnap pedig békességet köszöntenek minden evangélikus hajlék küszöbén. Előfi­zetésre kínálják a Harangszót s egyházi kiadványokat árusítanak. Nem ügynökök, hanem szolgái ők, a magyar evangélikus megújhodást igyekeznek munkálni a sajtó eszkö­zeivel. Útjukban, munkájukban legyen rajtuk az Isten áldásai! OLVASSUK A BIBLIÁT Az Úrra bízom magamat . . Jan. 10. Oltalmam. 32. zsolt. 6—7. Elindultam immár az új-esztendő útján. Körültem titokzatossága, bizonytalan­sága, mint nagy vizek áradása. Rejt magában nyomorúságot, szomorúságot, fájdalmat, stb. Ámde mi ez a bűn szeny- nyes áradata mellett, amely elnyeléssel fenyeget. Ki lesz az oltalom? Egyedül az Ur! Ő meg tud oltalmazni, ha Hozzá folyamodom. Körülvesz. Mint ahogy az édesanya átkarolja gyermekét, úgy ka­rol át engem az Ur! Jan. 11. Bizodalmám. 31. zs. 5 -9. Az Ur kész oltalmába venni életemet egész évre. Kész vagyok-e ajánlatát elfogad­ni? Dávid bizonyságot tesz az Urba ve­tett bizodalmáról: Megkereste és meg­de hittek a szabadítóban s annak eljöt­tében. Külső jelek ma is vannak! De sok lélekben teljes sötétség uralkodik. — Hiányzik a hit. — Uram, légy vezérem Szentlelkeddel, hogy hitemmel én is megtalálhassam az én szabadító Jézu­som! Jan. 16. Atyám. Máté 2:19—23. A mennyei Atya Fiának földi nevelkedé­sére a csendes galileai Názáretet vá­lasztotta. A bűnös ember megváltását és üdvözítését általa elvégezte. Tervét mind véghez vitte. Királyok változása, néoek háborgása, külső körülmények különböző alakulása csak eszköz volt atyai kezében. — Ma is így van. Semmi sem történik tudta nélkül. — Istenem, légy Atyám, hogy velem $e történhes­sen semmi szent akaratod és tudtod nélkül. Cséry Lajos. KARCOLATOK Ne kisértsd az Istent! Szilveszter éjszaka volt. A kocs­mában dörgött a muzsika, folyt a bor és hömpölygőit a dinom-dá- nom. Valaki a cigány előtt járta széles jókedvében. Kezében telt üveg, szemében lobogó mámor, aj­kán duhaj nóta: ,,Sej, haj, soh’se halunk meg!“ Abban a pillanatban a szívéhez kapott és holtan gurult a cimbalom alá. A kocsma népe dermedt rémü­lettel távozott. Leckét kapott ar­ról, hogy az Isten milyen megren­WITTNYÉDY: Szegény hazám! Oh boldog Szent István királyunk a te dicsőséges jobb kezed balul cselekedett, hogy ennyi nációt gyűjtött e hazába, sőt testamentumban hagytad, hogy „az egy nyelvű ország gyenge és törékeny!“ Ennyi faj szűk szobában. Ki fog köztetek egyességet csinálni! De ne­künk mégis meg kell férnünk, szövetkeznünk, hogv a hazát megmentsük. Isten veletek barátaim. Fáradt a fejem és fáradt a lelkem. SZOVITS: Bocsánat a félreértésért. Nyugodjék le egy kicsit, Wittnyédy uram, szüksége van reá. Jertek ne hábor­gassuk. (Mind el.) WITTNYÉDY: Gőzöl a fejem. Ennyi nép a nyakamon. Igazuk van gyermekeimnek, engem az idegenek elzárnak csa­ládomtól. Még ily napon is, mely Erzsikéin életében legfon­tosabb. Vendégeim minden percben itt lehetnek és én még az úti port se moshattam le magamról. (El.) 14. JELENET. Erzsiké, F a t i m e, Pál, L o z s i és Z o lt á n. ERZSIKÉ (menyasszonyi ruhában): Nincs itt apám? Meg akartam neki magamat mutatni. Meglett akarata, hát gyö­nyörködjék bennem. HÁTIMÉ: Gyönyörű vagy, Erzsiké, mint a tavasz virága. LOZSI: És ilyen virágot a német szakít le! Ebadta Ariu- pruszterja! Kedvem volna két szál kardra kihívni. PÁL: Tiszteld benne családunk új tagját. ERZSIKÉ: Ne bántsátok. Ő jámbor és szeret. A régi Róma hölgyei lerakták legszebb gyöngyeiket a haza oltárára. Én is leteszem szűzi pártámat. Rendben van-e minden, Háti­mé? Lépteket hallok, vendégek érkeznek. 15. JELENET. Előbbiek. C o 1 i gn y, Q u i t ry, de Feui 11 a d és egyéb francia tisztek. COLIGNY (Erzsikének kezet csókol): A kedves meghí­vásnak engedve, Ígéretünkhöz híven íme újra itt vagyunk. Azóta győztünk is. Franciák vére festi immár a magyar föl­det. S az egy-két sebhelyet szívesen hordjuk magyar bará­tainkért. . QU1TRY (kezet csókol): Hódolatomat jelentem a legbá- iosabb arának, Sopron virágos kertjében a legszebb rózsa­szálnak. ERZSIKÉ: Üdvözlöm a diadalmas francia nemzet vité­zeit. Köszönöm, hogy szerény házunkat e napon is megtisz­telték. Foglaljanak helyet. Atyám e percben itt lesz. (A tisz­tek Pállal. Lozsival és Zabánnal is kezet fognak.) DE FEUILLAD (Fatiméhez): És keletnek ez a kinyílt bazsarózsája, ő is részt vesz a család ünnepében? Ha a török ily békeköveteket küldene hozzánk, hamar vége lenne a há­borúnak. FATIME: Ne gúnyolódjék uram. Én nemzetem sorsát siratom. Ez a ház tiszteletben tartja fájdalmamat. DE FEUILLED: Ezer bocsánat. Én csak a szépségnek bókoltam, a lelkes honleány előtt meghódolok. 16. JELENET. Előbbiek. Wittnyédy. (Ünneplő ruhában.) WITTNYÉDY: Isten hozta, vitéz uraim, szerény házam­ban. Szívből gratulálok a nagy diadalhoz. A dicső francia nemzet örök hálára kötelezte hazánkat. COLIGNY: A keresztyénség közös ellensége ellen von­tuk ki kardunkat. WITTNYÉDY: örömhírt mondok. Minden órán várom a kegyelmes asszonyt, Frangepán Katalint. COLIGNY: Bravó, ismerjük a hőslelkű asszonyt még BécsbőL. Sok oly bátor, eszes nőt a magyar hazának és a po­kol kapui sem vehetnek rajt diadalt. (Folytatjuk.) találta az Urat. El tudom-e én is mon­dani: Az Ur az én bizodalmám! Mint ahogy a gyermek rábízza magát édes­anyja ölelő karjára, rábízom én is ma­gam az Urra! Jan. 12. Gondviselőm. Máté 7:7—11. Ha Istenre bízom magam, ő gondvise­lőmmé lesz. övé minden égen és föl­dön. íme milyen gazdag! S ö mindent kész adni. Még Fiát is értem adja. Ben­ne és Általa szeretetét közli velem. Testvérem! Te nem fázol, dideregsz e szeretet nélküli, gonosz világban? Nem szeretnél ott ülni Isten családi tűzhelyé­nél, közel az Úrhoz? — Uram, légy az én gondviselőm! Jan. 13. Megtartóm. Máté 2:13—18. Hatalmas és kegyetlen király volt He- ródes. Isten ellen is felvette a harcot. Útját gyermekvér és anyakönny jelezte. Mégis csatavesztett lett. Isten tervei el­len hiába viaskodott. Akit az Ur vesz körül, azt ő meg is tartja. A sátán ha­talma nagy, de az Ur hatalma teljes. A bűn engem is halálra keres. Ki akar venni az Ur kezéből, hogy elveszítsen. Uram, légy megtartóm! Jan. 14. Kegyelmezöm. Jer. sir. 3, 20—21. A legtöbb ember földi életében csak a nyomorúságra, fájdalomra, könnyre emlékezik vissza. Megfeledke­zik az áldásról, örömről, szabadulásról. Uram, hadd legyek lelkiismeretesebb emlékezésemben! Hadd lássam meg, hogy ha Te nem lettél volna kegyelme­sebb hozzám, már elvesztem volna bű­neim miatt. De hadd lássam meg, hogy el kell vesznem, ha kegyelmed meg nem újul. — Uram, újuljon meg rajtam min­den reggel a Te kegyelmed! Jan. 15. Vezérein. Máté 2:1—12. A bölcsek eljutottak Jézushoz: Csillag ve­zette őket. De minden bizonnyal az ég csillagán kívül egy belső csillag is! E csillag a hit. Ha csak sejtelmesen is,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom