Harangszó, 1937

1937-04-04 / 14. szám

MLffmjrnm 2 8. évfolyam. 1837. április 4. 14. szám. Alapította) KAPIBÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingysn msllóklet tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Postacsekkszámla 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP Erős vár a mi Istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk, Ha ő velünk, ki ellenünk? az Ur a mi oltalmunkl K Harangixö ■aerkeiztö-kiadóhlTatala OYŐR n., Petőfi-tér 8. Előfizetési áza: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 40 fillér egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10 %-08 kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre l P 40 fillér Örök élet. Aki hisz a Fiúban, örök élete van. János 3, 36. Jézus él! Én is vele, Hol van oh halál hatalmad? Jézus él! Sír éjjele Csak új reggelig takarhat. Ott leszek, hol Uram van, Ez az én bizodalmám. Erről az igéről akár százezer évig prédikálhat­nánk s örökétig bányászhatnánk, mégsem tudnánk róla eleget beszélni. Mert itt Krisztus egyenesen örök életet ígér annak, aki hisz. Még hozzá nem is azt mondja, hogy aki bennem hisz, örök élete lesz, ha­nem azt, hogy mihelyt hiszel bennem legott, örök életed van. Tehát nem eljövendő, hanem jelenvaló ajándékról beszél: Ha hinni tudsz bennem, tied az üdvösség s máris ajándékba kaptad az örök életet. Az örök élet előre az enyém. Ha meg nem kapom itt e földön, odaát már soha többé nem jutok hozzá. Itt, e földön kell elnyernem és megkapnom. De ho­gyan kapom meg? A kezdet Istené: Uraddá válik, igé­jét adja, ajka élő, hallható beszédét s szívet is hozzá, hogy az igét hittel befogadd. Íme, így kezdődik. Az ige pedig, amit hittel meghallottál, nem máshova, hanem a Krisztushoz vezet téged. Tovább nem jutsz. Benne kell hinned, rajta csüngnöd, akkor ő megvált testi-lelki haláltól s már tiéd is az örök élet. Dr. Luther Márton. Hívjuk a munkásságot! A munkásság elfordult és mesz- szeszakadt az egyháztól. Váro­saink ipari és falvaink mezőgazda- sági munkásságára egyformán áll e szomorú megállapítás. Városon a tisztviselő és iparos réteg, falun a gazda-elem az, amely jár temp­lomba és általában benne él az egyházban. Ellenben itt is ott is hiányzik a munkásság. Néhány vá­rosi gyülekezetünk külön munkás­istentiszteletekkel is megpróbálko­zott, — vajmi kevés eredménnyel. A munkásság távoltartotta magát. Ifjúsági egyesületeink is hiába igyekeznek a munkásifjúságot az egyházias életbe belekapcsolni. Tudjuk, hogy a munkásság nem magától hagyta ott lélekben az egyházát. Lelketlen izgatok csábí­tották el. Évtizedeken át folyt a gonosz konkolyhintés a munkás­ság lelkében. Meghibbant-agyú lá- zitók vérgőzös színekkel festették oda a munkásság elé az állítólagos jobb jövendőt. A munkásság nagy tömegei bevették a maszlagot. Az egyházban nem édesanyát, legfel­jebb mostohaanyát láttak. Szenve­délyeshangú vádak fekete mérge ömlött elő a szívükből. Otthagyták a templomot, egyházat és otthagy­ták a Krisztust. S mi lett az eredmény? Semmi. A munkásság nem érte el célját az új utakon. Gondoljunk a hazai kommunizmus idejére. Egy ma­roknyi hitvány söpredék-csoport­nak jelentett az csak jólétet, de magának a jóravaló munkásság­nak még rosszabb lett a helyzete, mint volt azelőtt. Vagy ott van vörös-Oroszország. Minden nagy­hangú híresztelés ellenére is az az igazság, hogy az orosz munkás jobban meg van nyomorítva és ki van zsákmányolva, mint bármely más munkása a világnak. Mi azért keressük és hívjuk visz- sza a munkásságot. Tudjuk, hogy munkásságunk szívében sok jogos keserűség van. Az istentelen tőke sokszor kihasználta őket és köny- nyükből, maga ( REFORMÁTUS FÖISXÖLA 1 aranyait. Mindezt a bűn mívelte s a bűn ellen ebben a világban iga­zán és egyedül az egyház harcol. Munkástestvérek, jöjjetek! A ti helyetek az egyház oldalán van, mert csak az egyház a ti igazi édesanyátok, igaz érdekeitek bátor pártfogója. Hívunk benneteket, mert ti egy gonosz becsapás áldozatai lettetek. Olyanok karmaiba estetek, akik mindenben idegenek tőletek. Akik a maguk önző érdekük pecsenyé­jét sütögetik a ti forró szívetek tüzénél. Hívunk, mert szeretünk titeket, felelősséget érzünk irántatok és veletek akarunk harcolni az igaz­ságért, abban a társadalomban, ha kell ellen, amelynek önző bűneit ép úgy látjuk, mint ti s kérlelhe­tetlenül ép úgy elítéljük, mint ti. Hívunk titeket annak nevében, aki mint ember maga is szegény ipa­ros volt, de mint Isten, a mindenség Ura, aki titeket is meg akar men­teni az örök üdvösségre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom