Harangszó, 1937

1937-01-10 / 2. szám

1937. január 10 HARANGSZÓ 11. déket. Az ellenreformáció idején a lit­ván evangélikus gyülekezetekre is ne­héz idők virradtak. Később is aszerint fordult helyzetük jobbra, vagy rosz- szabbra, hogy megértőbb, vagy elfogul­tabb uralkodó ült a trónon. A 19. szá­zad második felében pedig az észak- amerikai kivándorlás kezdte aggasztóan apasztani a litván evangélikusok számát. Talán el is tűntek volna a gyülekezetek, ha Amerika be nem szüntette volna a kivándorlást. A háború után Litvánia is 1 önálló lett, Kowno fővárossal. Ma fő­ként a Memel-vidéken és a keletporosz határ közelében élnek nagyobb számban evangélikusok. Az istentisztelet nyelve litván, német és lett. A német gyüleke­zetek énekeskönyvüket és bibliafordí­tásukat a németektől kapták. Szervezet. A lit­ván evang. egyház­nak még ma sincs az államtól elismert alkotmánya. Az ál­lami önnálósuláskor az egyház ideiglenes alkotmány alapján rendezkedett be Az állam a saját törvé­nyei szerint bánik az egyházzal, akár­csak a cár annak­idején. Az egyház­nak iskolái nincse­nek, de a vallás- oktatás szabad. A i litván egyház jelen­tős ifjúsági, női s egyéb belmissziói mnnkát végez. Ér­dekes, hogy Litvá­niában csak egyházi esküvő van. Ezt is­meri el az állam is jogerősnek. Az is­kolai hitoktatás és konfirmációi oktatás vezérkönyve a kiskáté. Számadatok. A litván evangélikus egyház erősen kisebbségi egyház. Az összlakosságnak mindössze 2.5 százalé­ka evangélikus. 60.000 lélek, 19 anya- és 24 leánygyülekezetben, 14 lelkész gondozása alatt. Van az egyháznak két árvaháza és több belmissziói intézmé­nye. Külmissziói adományaikat a litván evangélikusok is a lipcsei missziónak küldik. A litván evangélikus egyháznak erős küzdelmei vannak. Részint más többségi egyházakkal, részint pedig a szektákkal. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! Bocsáss meg a te atyádfiának! Az ember szíve sokkal irgalmatla­nabb, mint gondolnánk. Ebben az ide­ges és megbomlott világban hamar ösz- szeharagusznak az emberek. Az egyik ember indulatoskodó és ha valaki az igazságot meri a szemébe megmondani, rögtön kész a harag. A másik egy ba­rázda földért tart sírig tartó haragot. A harmadik embernek a hiúságát, ezt a csalós, végtelenül önző műszerét sértet­ték meg és semmiképen sem akar ba­rátságot tartani a sértővel. Külön be­szélhetnénk még arról a sokat emlege­tett „turáni átokról“, amely végső ered­ményében nem más, mint nemzetünk ter­mészetében rejtőz­ködő bűnök so ka­sága Ott rág ez a pusztító féreg a ma­gyar ember lelkén, befészkeli magát há­zakba, községekbe, társadalomba és sá­táni arcát megmu­tatja az egész nem­zet életében. Ezen a sátáni arcon meg­található az önzés, a gúny, a meg nem értés a félreérteni akarás, a kisebb le­nézése és megszó- lása stb. Nincs bennünk megbocsátani tudás. Ebből pedig az kö­vetkezik, amit még kimondani is rette­netes, hogy ajkun­kon az Úrtól tanult Milyen szomorú, hogy a Szentföldről, sőt egész Kisázsiából eltűnt a keresz- tyénség! Ahol valamikor Krisztus járt, ahol az első keresztyén gyülekezetek virágzottak, pogányság sötétsége terpeszkedik. A törökök és arabok kiirtot­ták innen a keresztyénséget. Ez a helyzet Jeruzsálemben is. Vannak benne ke­resztyén templomok, szeretetintézmények, 400,000 dollár amerikai pénzen épült hatalmas KIE-ház, de maga a törzslakosság pogány. A keresztyén országok a keresztes háborúban megpróbálták fegyverrel visszahódítani a Szentföldet. Ami akkor fegyverrel nem sikerült, sikerülni fog eiőbb-utóbb a misszió fegyvereivel. NÁTHÁN: Ritkán tetszik itthon lenni. Siettem, hogy le ne késsek. W1TTNYÉDY: Hát csak röviden. Ki vele, mit akarsz? NÁTHÁN: Eddig az Esterházy zsidaja voltam, de most átpártoltam Nádasdyhoz, Körösztúrra. W1TTNYÉDY: Jó, ez mindegy. Röviden szólj, mi bajod? NÁTHÁN: Hát kérem alássan, mi zsidók igen sokat szenvedünk ebben az országban és különösen itt Sopronban. Mária királyné kiszóratott bennünket. Elvették a zsinagógán­kat is, pedig itt volt egy utcában a püspök házával. Csak lopva jöhetünk a városba és estére ki kell kotródnunk. És I ami legjobban égeti orcánkat1, ezt a szégyenjelet, ja sárga posztót itt kell hordanunk a ruhánkon. Ha valaki rám néz: hát kell mi nekünk jel? Mi is emberek vagyunk, az Ábrahám, Izsák és Jákob istenét imádjuk, mint a körösztények. És ha pénzre van szükségük, mégis csak hozzánk jönnek. W1TTNYÉDY: És ti adtok nekik uzsora kamatra. NÁTHÁN: Csak a mi igazságos, tekintetes uram. WITTNYÉDY: Hiszen nehéz a sorsotok, Náthán. De látod sok igazságtalanság van ebben az országban. Ahol lehet a lutheránusokat is kiverik. Az új gazdád, Nádasdy, ezrével té­ríti híveinket. Török helyett a lutheránusokon vitézkedik. Hát ehhez mit szólasz? NÁTHÁN: Ha tekintetes úr és a nagyságos Zrínyi ura­ság akarják, segíthetnek rajtunk. ; WITTNYÉDY: Hát hiszen jól mondod. A bán a leg­utóbbi diétán szót emelt a ti ügyetekben is. Az igazságnak és I szabadságnak csak ő az oszlopa e hazában. Ezt a szégyenje- S let pedig azonnal tépd le magadról. (Letépi.) És ha Nágli j Poldi kérdőre von, mondd, hogy én tettem. NÁTHÁN: Az én istenem, Jáhvé adonáj, ezerszer meg- i áldja prókátor uramat. í WITTNYÉDY: Nekem is tervem van veletek Náthán. Ti pénzszerző nép vagytok. Zrínyi, az én uram pedig már csa­ládi kincseit is a törökre költötte. Szerezd el a bán ökreit, kezdjünk kereskedést a velencésekkel. Mi tűrés, tagadás, én magam is kereskedem borral, bőrrel és gyapjúval. Hát miből telnék annyifelé? NÁTHÁN: Gott, wie heisst! Hogy magyar ember, nemes ember kereskedő legyen, kupec? Az ősök megfordulnak sír­jaikban. A kutyabőrön vörösre pirul minden betű! Az éppen annyi volna, mintha én Gerstl Náthán akarnék lenni prókátor. WITTNYÉDY: Várjatok csak. Lesz még Magyarországon a zsidóból prókátor is. NÁTHÁN: Csufolódni tetszik. Zsidó is, prókátor is egy személyben? Az sok volna, azt magunk sem kívánjuk. WITTNYÉDY: Csak idő kell hozzá. Lesz még tibelőletek földesúr is, nemes is, talán báró is. NÁTHÁN: Tekintetes urnák van jókedve. Csak adjanak nekünk szállást a zsidó utcában, a ghettoban az is jó lesz. A nagyságos Zrínyi uraság pedig csak szóljon nekünk. Mi le­szünk kompanisták félhaszonra, száz percentre, vagy aho­gyan megalkuszunk. WITTNYÉDY: Tudod, Náthán, én közelebb akarom hozni a zsidót is a magyarhoz. Hogy az én népem is élelme­sebb legyen, oltsatok bele valamit a zsidóból. De ne sokat. NÁTHÁN: Oh aranyos szájú próféta. Bizony még egy goj lesz nekünk a Messiás. Kézit csókolom. (Menni készül.) WITTNYÉDY: Isten megáldjon, Náthán. Hát ne feledd! NÁTHÁN (visszafordul): Jutott eszembe. Mikor mi le­szünk a földesurak Magyarországban, akkor a mi lányainkat .majd a nemes urak akarják feleségnek. Hát az is meglesz, a zsidó vegyes házasság? WITTNYÉDY: Tudod, Náthán, ha még azt is megteszi, akkor már igen nagy szükségben lesz a magyar. Jeruzsálem mai képe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom