Harangszó, 1936
1936-10-18 / 43. szám
344 HARANGSZÓ 1936 október iá. keresztet a tornyokról és lerombolni a templomokat, de milliókra ment azok száma, akik hivek maradtak hitükhöz és mi tehetetlenek voltunk velük szemben, örömmel mentek ezrével száműzetésbe és a halálba. Magam is láttam nagv csoportokat, amint egyházi éneket énekelve, arcukon csodálatos ragyogással mentek a börtön vagy száműzetés felé. Nem hiszem, hogy valamikor is Szovjetorosz- országban győzni tudjon a hit elleni harc. A hit megmaradt és meg is fog maradni. A lelkészek meg vannak uayan fosztva minden állampolgári jogtól, azonban megkaDják mégis, amire szükségük van, a híveiktől! , A tanácsköztársaság az ifjúság isten- telenitésére fordít a legtöbb erőt és áldozatot. Az ifjúság nagy lelkesedéssel csatlakozik is ezekhez a szervezetekhez és hadat üzen mindennek, ami csak a hithez vagy egyházhoz tartozónak látszik. Amikor azonban felserdiilnek és a vörös hadseregben leszoleálják a katonai évüket, otthagyják az istentelenek táborát és a hívőkhöz csatlakoznak. Mindezeket látva, kénytelen voltam elgondolkozni afölött: hogyan hihessek tovább a kommunizmus és istentelenség végső győzelmében, mikor azt látom, hogy mindezek nem tudnak lehatolni az orosz lélek mélységéig s csak a felületét érintik. Az orosz lélek a maga mélységében hivő marad. Még azok is, akiket gyermekkoruktól fogva istentelennek neveltek s minden hivő behatástól óvtak, most hívőkké lesznek. Oroszország ment- hetetelnül meg van fertőzve a hittel! Mindez nemcsak az én tapasztalatom Oroszországban, sok ezer vezető személy van. aki ugyanígy iárt, mint én. Elveszítettük a játszmát. Van ugvan még egy- pár vezér, aki nem hajlandó elismerni a vereséget, de ez nem változtat az igazságon. A hit'ouzgóság a tanácsköztársaságot és a kommunizmust is el fogja pusztítani.!“ Buzdítson mindez minket is, hogy tovább imádkozzunk az oroszországi hívőkért. A 100 éves díakónía. Ebben a hónapban az egész világon, ahol csak szeretetmunka folyik, ünnepelnek. Ünnepük az újkori női diakónia ICO éves jubileumát. 1836 október 13.-án állította be Fliedner Tivadar kaiserwerthi lelkész az első diakonisszákat az irgalmasság szolgálatába és ezzel megvetette az újkori diakónia alapját. Fliednert nagyon sokan támadták, sokat gúnyolták ezért az újításért, de ő mindezektől nem riadt vissza. Bizonyos volt abban, hogy Isten akarata az, hogy a nő is belekapcsolódjék az egyház munkájába. A diakónia rohamos fejlődése bizonysága annak, hogy mennyire igaza volt Fliednernek. Felhívására tömegesen jelentkeztek életüket, ifjúságukat odaáldozni kész, szolgálni akaró női lelkek. Egyidejűleg tömegesen jelentkeztek a szegények, betegek, nyomorultak, elhagyottak is, akik ápoló kéz, szerető szív, jó szó után vágyakoztak. De a diakónia nem fejlődhetett volna olyan gyorsan, ha nem jelentkezett volna egy harmadik csoport is, az áldozatkész pártfogók nagy csoportja. Fliedner kezdeményezése nagy forradalmat idézett elő az akkori társadalomban. Mindenki ki akarta venni a maga részét, a szolgálatból, az áldozatból. Csakis így volt lehetséges, hogy mintegy varázsütésre, egymásután épültek a diakonissza intézetek, ezek mellé kórházak, árvaházak, agghajlékok és egyéb szeretet intézmények. De a diakónia, születésétől fogva, nem csupán jótékonykodás és nem elsősorban jótékonykodás. Ha Fliedner csak ezt tudta volna megteremteni, ha csak a jótékonykodást szervezte volna meg, akkor nem ünnepelhetné ma a diakónia fennállásának 100 éves jubileumát. Hiszen jótékony egyesületek létesültek, virágoztak, de ugyanolyan hamar összezsugorodtak és eltűntek. A diakónia elsősorban Krisztusról való bizonyságtétel. Nem az a lényeg, hogy a diakonissza beteget ápol. árvát gondoz, hanem az, hogv azt Krisztusnak, Krisztus iránti szeretetből és Krisztus iránti hálából teszi. „Mezítelen voltam és megruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok.“ A másik erő. melynek segítségével a diakónia 100 éven keresztül megtartotta fiatalos frisseségét és mozgékonyságát az, hogy a diakónia szolgálat. Tényleges szolgálat, mely a 100 év alatt nem kényelmesedéit el, hanem megtartotta az első szeretetet, az első felbuzdulást. A mai nemzedék nagy örökséget kapott a 100 éves diakóniában. Az örökséggel együtt átvette a felelősséget is, hogy azzal sáfárkodjék. A diakónia tovább fejlődése mutatja majd meg, hogy a mai nemzedék méltó-e erre a nagy örökségre, tud-e szolgálni, tud-e igazán, alázatosan Krisztusnak szolgálni. Huber Etelka, a győri diakonisszaház fönöknöje. Hács. Ennek a kis somogyi falunak kicsiny evangélikus gyülekezete is hadd beszéltessen valamit magáról. Valóban Isten csodája, hogy áll még ez az idegen tengerrel körülvett kicsiny evangélikus Sion, a hácsi leányegyház. Valamikor volt Hácson is evangélikus templom. A templomot azonban összeomlás veszedelme miatt 1920-ban le kellett bontani. Rommá lett az ősi templom, de a szívekben új tervek épültek és új álmok ringatóztak már akkor. Uj templom kell! Ez volt a terv. A szép tervet azonban akkor szétrobbantotta a kommunizmus. A sötétség baliga emberei megakadályozták imádságos reményünk valóvá válását. Isten megpróbálta ezt a kis gyülekezetét. De meg is áldotta. A háborúba vitt harangjuk helyett 1925-ben új harang beszerzését engedte meg az ő kegyelme. A templom utáni vágy csak nem lankadt el a buzgóbb hívők szívében. Különösen nagyra lobbant a vágyuk az alsógödi kis fiókegyház templomépítésének hallatára. Sok akadály után Isten kegyelméből 1934. október havában megkezdődött végre a templom építése. A szorgalmas munka eredménye lett, hogy 1934 karácsonyára már tető alá került a kicsiny templom. Sajnos, ezzel a teljesítő képességünk egészen kimerült. 1935-ben az építést nem tudtuk folytatni. Nagy és nehéz próbát bocsátott ránk az Úr, mert nálunk is elfagyott a határ. De legyen hála Néki, hogy 1936-ban kedvezőbb lett a termés. Aratás után önkéntes adakozás indult meg a hívek között és igv nemsokára a továbbépítést is el tudtuk kezdeni. A munka befejezés előtt áll. Ha az Úr is úgy akarja, akkor október 18.-án nagy nap lesz Hácson. öröm ünnep: templomavatás. Kapi Béla püspök október 18.-án egv Lázár-sorsú gyülekezet fillérekből épült templomát fogja Isten kegyelméből felavatni. Hát nem csudálatos az Isten!? Bizony az! Bizony erős várunk őü Simon Aranka A mi nagyjaink. Id. Zólyomi Wagner Dániel. Id. zólyomi Wagner Dániel pesti gyógvszerész. több tudós társaság tag- ia. Breznóbánván született 1800-ban. Elemi iskoláit Breznóbányán a gimnáziumot Dobsinán és Rozsnyón végezte. Már ifjú korában szorgalmasan tanulgatta a természettudománvokat. Gyógyszerészmesteri oklevele 1821. augusztus 31.-én kelt Pesten. Tanulmányai öregbítésére felkereste a bécsi egyetemet és ott főleg vegytannal foglalkozott. 1825 március 1.-én vegytani doktor lett, az első a gyógyszerészek között hazánkban. Hosszabb külföldi tanulmányút után Pozsonyban telepedett lé. 1828-ban hatalmas gyógyszerészorvostani növénytana jelent meg Bécsben. 1831-ben Pestre jött. 1834 május 7.-én kapta meg a pesti Nádor-gyógyszertár nyitási engedélyét. Vegyi gyárában kénsavat is állított elő. Nagy feltűnést keltettek tudományos cikkei a cukortermelésről, gyógyforrások vizeiről, ércek pörköléséről. Még gróf Széchenyi István is értékelte Wagner szakértelmét, midőn az ipar meghonosításán fáradozott. Külkereskedelmi tárgyú munkájával 1844-ben akadémiai pályadíjat nyert. Az 1848- ban megalakult első felelős magyar minisztérium kereskedelemügyi szakminisztériumában előbb mint titkár a gyógyszerészügyek referense, majd mint tanácsos az egészségügyi osztály vezetője foglalt helyet. Azon rövid idő alatt míg a minisztériumban dolgozhatott, hatalmas munkát végzett és törvénytervezeteivel a gyógyszerészeiben új, virágzó korszakot akart teremteni. A tervezetek azonban nem emelkedhettek törvényerőre, mert megindult alkotmányos jogainkért vívott dicső szabadságharcunk. Wagner Dániel úgy látta, hogy neki is részt kell vennie a küzdelemben tudásával. Nagy vegytani tudományával a puskaporgyártásban jeleskedett. A küzdelem után Wagner is visszavonult a közélettől. Hivatásának szentelte életét. Szénsavgyára ma is a család kezén van. A régi Pest 100-as bizottságának is tagja lett. Az 1885. évi országos kiállításon nagy aranyérmet nyert. 1886-han nemesi oklevéllel kapta a zólyomi elönevet. Hosszú és megelégedett életet élt. Minden vasárnap istentisztelet után az egész család felkereste az öreg urat. 90 éves korában, 1890 január 10.-én halt meg, a kerepesi úti
