Harangszó, 1936
1936-01-05 / 2. szám
1Ó. HARANGSZÓ 1936 január 5. nárium nyílt „az istentelenségi mozgalom misszionáriusai“ számára. Az uj iskola célja: megszabadítani az orosz^népet; .vallásos előítéleteitől“ s azután világhódító útra indulni külföldre. Leverő fronthirek ezek? Pünkösdi tüzek hamvadásáról beszélnek? Viz- kereszt ünnepén ép az ellenkezőjét érezzük. Ahol a vértanucsinálás erőszakos és ostoba eszközéhez folyamodik az ős ellenség, ott a „tűzoltók“ bosszúsága dolgozik már benne. Türelmetlenséggel s bosszankodva látja, hogy minden próbálkozása dacára még mindig ég a tűz. Nem kell taposni azt a tüzet, ami már csak zsarátnok. Kár az erőért. Ki lehet várni az el- aivását. Ha az Ur tűzét Oroszországban még taposni kell, akkor ég az még. S ahol még mindig akadnak vértanuk, ott még ég a tűz. Amig a ke- resztyénségnek vértanúi vannak, addig nem kell kétségbeesni a jövője fölött. Az iskolásgyermekek becsalogatásának módszere pedig nyílt bevallása annak, hogy az orosz lélek mélyén égő lélektüzzel a felvilágosító istentelen propaganda minden fecskenA napkeleti bölcsek. A budapest-fasori templom oltárképe. Benczúr Gyula festménye. dőjé sem bírt S aki egy kicsit ismerős a harctéri jelentések fogalmazási módszerével, az az uj szeminárium felállításából ki tudja olvasni az eddigi hadvezetőséggel való teljes elégedetlenséget. S mindez nemcsak beállítás. Ez a tény is. A legújabb jelentések szerint például az iskolás gyermekeknek csak fe ét sikerült beszervezniük az istentelenek szövetségébe minden csalogatás dacára is. Ez pedig olyan országban, ahol az éhség rongyosság szedi a maga áldozatait, határozottan vereség. Van tehát ott is szent maradék, amivel nem bírnak. Ég még a tűz, melyet nem lehet eloltani. Mindez azonban nem jelenti azt, kogy nincs semmi baj, aludj tovább a kényelmes keresztyénség párnáin. A magyar keresztyénségnek lélekzetfojtva s buzgó imádsággal kell kisérni Isten orosz gyermekeinek hősi küzdelmét. Isten országának frontja mindenütt a mi frontunk. A nagy reformátor. 8. Luther é» a művészet. Luthernak Rómában úgyszólván legelső élménye egy művészi alkotással való találkozás volt. Az akkoriban kiásott híres, pogány Laokoon-szobrot vitte a nép harangzúgás közepette az utcán. Luther jóhiszeműen megkérdezte, hogy azért szólnak tán a harangok, mert az a szobor az egyház valamelyik szentjét ábrázolja? A messziről jött kegyes barát kérdésére gúnyos hahota volt a felelet. Luther azután négy teljes hetet töltött Rómában a művészetek városában s úgy látszik egészen érzéktelenül megy el az ott felhalmozott művészeti alkotások mellett. Említi ugyan később a pápák művészi kincseit, de csak elítélően, hogy íme ilyenre megy a hívők pénze. Bár Luther mint szerzetes, Rómában is kötve volt, mert végeznie kellett a szerzetesi élet előírásait, továbbá olasz szerzetestársai inkább csak a zarándokokat érdeklő dolgokat mutogatták meg néki, a katakombákat, Pilátus lépcsőjét és a templomokat, mégis abból, hogy Luther kéKönyves Kálmán király. Tragédia 5 (elvonásban. Irta: id. Endreffy János. 9 4. JELENET. Ágnes. ÁGNES (utánok néz): Mennyire összeesett! A trónjukat féltő királyok és a trónra vágyakozó hatalmasok hányszor követnek el az övénél súlyosabb bűnöket anélkül, hogy a lelkiismeretük csak megmozdulna is. Tisztelni kell a nagy királyt, akit nem hagy nyugodni érzékeny szíve. Csak nemes lelkek tudnak úgy bánkódni valamely elsietett tettük felett.■■ Istenem... Istenem... az életem adnám lelki nyugalmáért... Oh Istenem, könyörülj rajta! Bocsáss meg neki! Add vissza előbbi lelkét, hogy még sok jót tehessen ezzel az országgal. (El.) 5. JELENET. Kálmán, János nádor. KÁLMÁN (visszajön): Nem jó odakint. JÁNOS NÁDOR: Uram királyom, hogy érzed magad? KÁLMÁN: A fejem fáj. JÁNOS NÁDOR: És Dráko doktor nem segít? KÁLMÁN: Ö mindent megtesz gyógyulásomért. De mondd, jogos és igazságos cselekedet volt tőlem az ártatlan Bélának megvakíttatása? JÁNOS NÁDOR: Ez előrelátásból történt, nehogy felnövekedvén épen úgy háborgassa István fiadat majdan trónján, mint ahogy Álmos most többször is pártot ütött ellened. KÁLMÁN: De ez csak föltevés és puszta föltevésből senkit büntetni nem szabad. Én nagy bűnt követtem el. JÁNOS NÁDOR: De Bélát az apja bűneiért is büntetted. KÁLMÁN: Ez az, ami szívembe nyilai. Fiút apa, apát a fia bűneiért büntetni rettenetes igazságtalanság. Csak ha a nagy felindulás elfojtja a józanész szavát, történhetik ilyesmi. Mindenki magának áll vagy esik. Ha szörnyű büntelen embert büntetni, mennyivel szörnyűbb ártatlan gyermeket, büntelen rokonvért. Miért nem tartottatok engem vissza ettől az átkos cselekedettől, miért? JÁNOS NÁDOR: Felség! Elvégre is csak azt tetted, amit előtted már mások is megcselekedtek. A megvakítás általános büntetés az egész világon. A legelső magyar király, szent István ellen is összeesküdött néhány főúr, a király megvakítatta őket és kezeiket levágatta. Vazul’ herceget is megvakították és füleibe ólmot öntöttek. Péter királyt is megvakították lázadói. Gonosz tanácsosának, Búdnak két ártatlan kis fiát is megvakították, akik tehát szintén apjuk bűneiért lakoltak. Szent István és László törvényeiben ott van a megvakítás büntetése. És ott van a te törvényedben is. KÁLMÁN: Nagyon sajnálom, hogy oda fölvettem. Mert azóta megvilágosodott az elmém. Isten legremekebb alkotmánya az emberi test, amelyet megcsonkítani, megrontani és elcsúfítani bűn a teremtő ellen. Hát nincs elég szenvedése az embernek a földön? Szükséges azt még mesterségesen is szaporítani? Nem inkább az-e a feladatunk, hogy az emberi test épségben tartassák és ha beteg, meggyógyíttassék, hogy így épségben maradhasson a benne lakozó lélek is és az ember teljesíthesse reá váró munkáit és örülhessen az életnek. Mirevaló az orvosi tudomány, ha nem arra, hogy vaknak a látást, bénának a járást, süketnek a hallást és minden betegnek az egészségét visszaadja? * JÁNOS NÁDOR: Béla megváltásáért mi, a te tanácsosaid vagyunk a felelősek, mert mi a te ítéletedhez hozzájárultunk, (El.) KÁLMÁN: Nem, nem volt igazságos ez a büntetési
