Harangszó, 1936

1936-01-05 / 2. szám

27. évfolyarti. Alapította: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: Dunántúli Luther-Szóvetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingytn malléklat tanév alatt kéthatanként a KI8 HARANÜSZÓ. 183f> ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. PostacsekkBzámla : 30.526. 1036. január 5. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Istent féljük és szeressük: szavainkban és cselekedeteinkben Hízták és szemérmesek legyünk, hitestársát mindenki szeresse és megbecsülje. (A hatodik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). 2. szám. A Harangszó szerkesztő-kiadóhivatala: GYŐR n., Pető fi-tér a. Klöfizetéai ára: negyedévre 1 P 28 füléi, félévre 2 P *» fülét, egy évre é P 80 fillér Caoportoa kUldéaeel lo'/t-oa kedvezmény. Amerikába egész évre 1 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér KülmlSíizió. Apes. 13. 2. b. .Monda a Szent Lélek: Válasszátok el nékem Bar­nabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam“. J anuár 6.-a magyar evangéli­kus egyházunkban a külmisszió napja. Ma erről szólnak a prédiká­ciók, erről írnak egyházi lapjaink, erre adakozik híveink serege. Miért? Mi is hát az a külmisszió? Nagyon sokan úgy vélekednek, hogy nem egyéb, mint egy-két kü­löncködő vagy érdemeket szerezni akaró lelkész találmánya, akik el­határozták, hogy valamit alkotnak s most a pogánymissziót akarják másoknak is a nyakába varrni. Nem! A külmisszió nem emberek munkája és találmánya, de a Szent- léleké. Igénk lényege ugyanis az, hogy Barnabás és Saulus (Pál) az an- tióchiai gyülekezetből idegen vidé­kekre mentek Krisztust hirdetni hitetlen embereknek, tehát külmisz- sziói munkát végezni. És ez nem nekik, embereknek jutott eszébe, hanem magának a Szentléleknek. Az szólt így a gyülekezethez: „Vá­lasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára. „Íme, a kül­misszió tehát a Szentlélek találmá­nya. Tekintve, hogy a külmissziót újabban halljuk sokat hangoztatni, vannak akik azt hiszik, hogy az va­lami divatos új munka, talán éppen az egyház legújabb tevékenysége. Tévedés. Külmisszió az egyháznak nemcsak, hogy nem a legújabb, de egyenesen a legrégibb tevékenysé­ge. Amikor még nem voltak temp­lomok, egyházi iskolák, amikor még nem voltak vallásos ünnepélyek, hangversenyek, fagylalt és teadélu­tánok, a jeruzsálemi és antióchiai őskeresztyén gyülekezet már akkor misszionáriusokat küldött ki Bar­nabás és Saulus személyében a hi­tetlen világ megtérítésére. Sokan fényűzésnek tartják a kül­missziót. Azt mondják: Csakha gyülekezetünk renoválta templo­mát, gondoskodott minden sze­gényéről és kifizette minden adós­ságát, majd csak akkor kerülhet sor arra, hogy a külmisszióra is ál­dozzunk. Akkor megengedheti ma­gának ezt a fényűzést egyházunk. Nos, a külmisszió korántsem fényűzés. Sőt inkább a keresztyén egyház életföltétele. A keresztyén- ség csak addig élőfa, amíg a kül­misszió révén egyre újabb pogány- lelkeket nyer meg a Krisztusnak, így gyarapodva lélekszámban is. Abban a percben azonban, amely­ben a keresztyénség nem tud többé újabb pogánylelkeket megnyerni, abban a percben hasonlóvá lett ahhoz a száraz fához, amely ugyan még ott áll a kert közepén, gyöke­reivel görcsösen kapaszkodik a ta­lajba, de egyetlen egy új hajtást, egyetlen egy új levelet sem hoz többé, még kevésbbé ízes gyümöl­csöt. Jól tanuljuk meg tehát mi a kül­misszió: A Szentlélek találmánya, a keresztyénség legősibb tevékeny­sége s egyben életföltétele. Dedinszky Gyula. Vizkereszt ünnepe a misszió ün­nepe s ezért ezen a napon rövidlátó szemünk messzebb is keresgél, nem­csak legszűkebb portánk kerítésén belül. A keresztyénségnek ez az egyetemes szemlélete vizkereszt ün­nepének egyik legdrágább ajándéka. Vizkereszt ünnepe a misszió ün­nepe s ezért ezen a napon maga az ünnep kényszerít minket arra, hogy a kényelmes, magának élő keresztyénségről a harcoló keresz- tyénségre irányítsuk rá a figyelmün­ket. Ezért vetődik fel vizkereszt ünnepén mindig ez a kérdés: Hogy állunk Isten országának világfront­ján ? Lobognak-e még a pünkösdi tüzek, vagy hamvadnak lassan hunyó zsarátnokként ? Egy pár hirt közlünk Isten Or­szága harcának oroszországi front­járól. Oroszországban 1925-ben még 300 ev. lelkész volt, ezek közül 1935-ben már csak 83 volt életben s közülök is csak 18 szabadlábon A többit vagy kivégezték, vagy bör­tönben és munkatáborokban pusztult el. Legutóbb is három lelkészt nettek Halaira Kettőnek a halálos Ítéletét, akik német származásúak voltak, 10 évi kényszermunkára változtatták át, a harmadikét azon­ban, egy 9 gyermekes apáét meg­erősítették. Az eszközökben nem válogatnak. Egy görögkeleti lelkész például könyvkötésből tartotta fenn magát és családját Egy napon egy ismeretlen ember egy könyvet hozott hozzá bekötésre. Ugyanazon az éj­szakán azután házkutatást tartottak nála s lefoglalták ezt a könyvet, mint veszedelmes, tiltott könyvel s ellenforradalmi cselekmény címén kényszermunkatáborra ítélték. A könyvet elhozó ember még ahhoz is elég szemtelen volt, hogy maga is eljött a házkutatásra. Tudjuk, hogy az istentelenek szö­vetségébe való toborzás állandóan folyik Oroszországban. Most az isko­lás gyermekekre vetették rá magu­kat Mindenféle előnnyel csalogat­ják az iskolás gyermekeket az isten­telenek táborába. Aki belép a szö­vetségbe, az a gyermek étkezést kap az iskolában s felruházzák őt. Oroszországban missziói szemi­Hírek a frontról.

Next

/
Oldalképek
Tartalom