Harangszó, 1936
1936-11-08 / 46. szám
1936 november 8. HARANGSZÓ 369. Luther vallástörténeti és vílágtörténeti jelentősége. Mint Pilátus „Ecce homo"-ja. mint Jézus megállása az előkelő római ház oszlopcsarnokai alatt és a hatalmas, részint ellene hangolt, részint érte reszkető tömeg előtt.... úgy bukkan föl a lelkemben Luther is, amint Worms- ban a császár és a rendek előtt megáll. Öh, milyen út az eislebeni bányászviskó bölcsőjétől a wormsi gyűlésig és Bölcs Frigyes fejedelmi lakáig! Csodálatosak az Isten útjai, amikor prófétákat, hősöket állít a világ elé. Rendszerint nem a magasba nyúl, hanem a mélybe, ahol az ős teremtő erő szűzi töretlenségében található meg. jézusnak barmok istállójában kell megszületnie, Luther paraszti sorból tör a magasba. Petőfinek nád- födeles kunyhó a szülőhelye. Luther annyira német volt, hogy a német szellemet és német életakaratöt csak róla lehet mintázni. Nem csoda, ha a harmadik birodalom a nagy reformáció megindulásának napját nemzeti ünneppé avatta. Mégis az a gondolat, amelyet ö képviselt, annyira nem csak német, annyira egyetemes, amennyire egyetemleges a krisztusi evangélium, úgy, hogy Európa bármely népének fia lehetett volna. Az ö gondolatának egyetemlegességét misem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a fellépése utáni években Európa minden népének fiai, a világosságot kereső ifjak, Witten- bergbe özönlöttek. Köztük a magyarok is. A közlekedési nehézségeket legyőzték és 1522—1546-ig, tehát Luther ha- lá'áig nem kevesebb, mint 162 magyar ifjú nevét találjuk meg a wittenbergi egyetem anyakönyvdiben. Köztük ilyen nagy neveket, mint Erdösi Szilveszter János, Dévai Biró Mátyás, Stöckel Lé- nárd, Ozoray Irnte, Gálszécsy István, Batizy András, Heltay Gáspár. Nevek, amelyek nemcsak a magyar hitjavitást, de a magyar irodalmat és kultúrát is jelentették abban az időben. Pedig ha Luther vallástörténeti jelentőségét nézzük, meg kell állapítanunk, hogy újat nem hozott. Nem is akart hozni. Az őskeresztyén alapokra próbálta visszavezetni a világot és ezenközben másról tudni nem akart, csak a megfeszített és feltámadott Krisztusról. A próféták bűntudata, de egyszersmind Isten felé vágyódása és ereje is meg volt benne. Kota ifjúságától egyetlen kérdés szorongatta: Hogyan lesz az Isten irántam kegyelmes. És amit a középkori egyház eszközei nem tudtak megcselekedni, visszaadni lelke nyugalmát, azt megadta neki Pál apostol, amikor a rómabeliekhez írott levélben megfürdethette a lelkét. A középkori egyház gondolkodásának a tengelyében az egyházfiúság gondolata állt: Fölítétlen engedelmeskedés az egyház rendelkezéseivel szemben. Luther is ezt cselekedte, amíg ezt a gondolatot a biblia Itanuümányozása, Krisztus és Pál teljes megismerése alapján ki nem szorította a másik: az ist e V f i ú s á*g gondolata. Az egyházfiúság és istenfiúság közötti különbség adja meg a különbséget ma is protestantizmus és katolicizmus között. Nem az egyháznak tartozom én engedelmességgel, hanem az Istennek. Van példa rá, hogy az egyház akarata szembekerült az Isten akaratával. A látható egyházi formák emberektől vannak, tehát mulandók. Az Isten akarata örök és változhatatlan. Nem fontos egyházi ho- vatartozandóságom sem, ha Isten akaratát cselekszem. Luther nem ment volna ki az egyház keretei közül, ha X. Leó átka öt onnan ki nem veti. Mivel pedig csak Isteh akarata — ahogy azt a biblia kinyilatkoztatja — a mértékadó, az ember Istennek rabja, de korlátlan a szabadsága emberi vonatkozásban. Távolról sem szabadosság ez, mert a felsöbbség is Isten akaratából van, annak tehát engedelmeskedni kell mindaddig, amíg a sátán szolgálatába nem áll. Kérdezzük csak meg Luthert, hogy mi a véleménye a német parasztlázadásról és könnyen megállapíthatjuk. mit szólna a mai bolsevista törekvésekhez. Luther tehát mást nem akart, mint a krisztusi életközösséget visszaállítani. De ennek megva'ósitásához prófétáknak és apostoloknak bátorsága kellett. Ten- eersok emberi berendezés és emberi érdek állta útját. Luther nem hasonlítható Buddhához, akinél az elmélyedés jelentett mindent; nem Konfucseho? és Aqui- noi Tamáshoz*1 akik száraz bölcseleti okoskodásaikkal a vallási életet lehetetlenné tették. Szerencsés egyesülése volt az ószövetségi prófétának, aki tisztít és az újszövetségi apostolnak, akinek Krisztus az élet. Nem az az ő vallástörténeti jelentősége, hogy a régieket kiásta a romok alól. Amikor évekkel ezelőtt Mussolinit arra figyelmeztették, hogy a régi Rómának kiásása és feltárása a modern Róma szívében tönkreteszi Róma városi életét, a nagy állam- férfiú így kiáltott fel: „La Roma antica e la Roma moderna!“ A régi Róma az új Róma. A történelemnek és nagy embereinek sokszor szabaddá kell tenniök magukat letűnt generációk értéktelen felépítményeitől, hogy jelenné tehessék a régmúltat, amely diadalmas jövendő. Luther kiásta a romok közül, vagy mondjuk emberi áltépítmények alól Krisztust és evangéliumát. Megértette, hogy Krisztus az örök ifjúság, a soha NAGEL: Megszavazzák, tanácsos uraim? PAUER és a NÉMET TANÁCSOSOK: Megszavazzuk. Maradjon Szabiik. ANDRÁSSY: Gyávaság. Nektek egy szál cseh ember is parancsol. NAGEL: Mi ügy van még? Siessünk. METZGER: Most jön csak a java. Wittnyédy kérelme és panaszok ellene. NÄGEL (felháborodással): Wittnyédy és megint Wittnyédy! KRÁMER (közbe kiált): Der grobe Unger! NAGEL: Hogy ettől az izgága embertől nem szabadulhatunk! Hat éve pörli a várost és még mindig itt van! METZGER (leveleket szed elő): Most már nem is maga, hanem Wesselényi nádor és Zrínyi Miklós, a bán írnak nevében. Fát, meszet, téglát kérnek számára oly árban, mint más polgárok kapják. Zrínyi azt is írja, hogy ami jót velünk tett, azt mind Wittnyédynek köszönhetjük. PAUER: Wittnyédynek nem jár kedvezmény. Házai kiváltságosak, adót nem fizet. Egyébként is regula ellen építi házát. A kőfaragók ólasz módra ékesítik, be is tiltottam a munkát. Még csak az kellene, hogy a mi tisztes vén házainkat elhomályosítsa. NAGEL: Jól tette, kamarás uram. De én nagyobb bűnét is tudom Wittnyédynek. Ö Zrínyinek familiárisa, jobb keze. És tudják e mi híre van a bánnak Bécsben? Nem is merem kimondani. A magyarok még nem felejtették Zápolyát és a nemzeti királyokat. Bethlent, csak negyven éve, hogy királynak kiáltották ki. Most pedig Zrínyire tekintenek reménységgel, aki igaz, hogy egy-két csatát nyert a török ellen... ANDRÁSSY: Igen, egész Európa ismeri nevét, ö a mi büszkeségünk. Isten sokáig tartsa meg a keresztyénség oltalmára! NAGEL: No, tessék. Hát nincs igazam? Andrássy uram, ezért rendre utasítom. Ha valakit éltetni akar, akkor ott van a mi dicsőséges I. Leopoldus királyunk, akit Isten sokáig éltessen. (A német tanácsosok lelkesen felállnak és éljenzik, a magyarok csak kelletlenül.) ANDRÁSSY: Hát hiszen ő is éljen. NAGEL: Wittnyédynek ez a barátsága Zrínyivel veszedelmet hoz a városra. Ö sokat utazik, levelez. Sokszor járnak be kapuinkon a magyar urak. Bécsből már is szemmel tartják, ami itt történik. Legjobb lesz, ha szép szerivel kiadunk Wittnyédyn. ANDRÁSSY: Bíró uram. hát ez a becsület? Wittnyédy kora ifjúságától hűséggel szolgálta itt a polgárságot. Ö volt első magyar jegvzőnk. Több országgyűlésen képviselte a várost. Hányszor járt közben hatalmas uraknál? Utazott, fáradt a városért. És most távollétében száműzik, kivetik kelmetek? Hát ez a hála? LÖVEY: Bátyám szavaihoz én még csak egyet teszek. Mig kelmetek itt békében tanácskoznak tyúkpörökben, addig Wittnyédy az ország határán jár veszedelemben. Ö a prókátor ember tollat karddal cserélve lóra ült fiával, hogy Zrínyihez szálljon a táborba és testével fedezze a hazának utolsó reménycsillagát. Aggódva várjuk haza minden órán. NAGEL: Szép és dicső dolog meghalni a hazáért. De élni is kell érte. A város hasznát, jövedelmét gyarapítani, a király iránt a hűséget, Ausztriával a jó barátságot ápolni, — ezek az igaz polgári erények. És Wittnyédy ez ellen sokat vétett. Ami kárt ö már a városnak tett, az felér egy törökcsapással. ANDRÁSSY: Bíró uram, ne káromolja azt a derék embert. Hálával tartoznak kelmetek, nem szidalommal. NAGEL: Hálával-e? No, megmutatom. (Az ablak fölé mutat.) Nézzék uraim, az évszámot és felírást! 1617. Annus aureus, arany esztendő! Mit jelent ez? Ki tudja? (A tanácsosok kérdőleg néznek egymásra.) (Folytatjuk.
