Harangszó, 1936
1936-11-08 / 46. szám
370. HARANGSZÓ 1936 november 8. nem avuló élet és evangéliuma az idők végéig megdönthetetlen igazság. Ennek megállapítása és érvényesítése volt Luther müve, ez jelöli ki előkelő helyét a vallástörténetben. És ez kényszeríti Carlytet, hogy hősökről szóló könyvében a vallás hősének éppen Luthert állítsa a világ elé. Ami pedig világtörténeti jelentőségét illeti, itt azt kell mondanunk, hogy nagy emberek jelentőségének megállapításánál mértékadók a hatások, amelyeket életükkel és hirdetésükkel korukra és későbbi századokra gyakoroltak. Az emberi szellemfejlődés új korszaka, a történelem újkora tulajdonképen vele veszi kezdetét. Nagy dolog volt Amerika felfedezése, lázba, mozgásba hozta az egész világot; nagy dolog volt a renaissance művészi irányának felüJLkere- kedése; nagy dolog volt a humanista ideológiának térhódítása, de nem ezek, hanem Luther szellem alakító lángléfke nyitja meg az újkort. Amazok csak szerencsés kísérőkörülmények. Mintha maga az Isten porhanyította volna meg a talajt, hogy az az új, amely régi volt, kedvező fogadtatásban részesüljön. Nem áll tehát, hogy az ő vallási téren való fellépése az említett tudomány- és művészettörténeti átajakuláis kivetítő^- dése volna, a vallás! élet terére. Ellenkezőleg! Ezek a megmozdulások az ő fellépésétől kaptak igazán szárnyra. Legszemélyesebb élményei útján alakult ki benne a reformátor. És ahogy ezek a személyes élmények tették ellenállhatatlanná Pál apostolt, ugyanúgy volt ez Luthernél is. Fellépése elemi hatást gyakorolt kortársaira. Állásfoglalásra kényszerítette őket. Vagy követték, vagy szembe fordultak vele. Sokakat a meggyőződés vagy az érdek a régi keretek között tartott, de jelentős kortársainak nagyrésze azonnal mellé állt. Fejedelmek, tudósok, művészek, államférfiak nem szégyelték az Ige igénytelen hősének lábaihoz telepedni. Azzal, hogy az emberi kötés helyett a Krisztusban való kötöttséget hirdette és a hívő lelkiismeretének emberi előírások közé szorítása helyett Isten fiainak evangéliumi szabadságára appellált, hatalmas rést ütött a százados előítéleteken és megnyitotta az új eszme-utat nemcsak a hitélet terén, de az emberiség egész szellemi életében. Tudományban, irodalomban, niű- vészetben, jogszolgáltatásban, szociális berendezkedésben, állami életben, iskoláztatás terén stb. Pedig — és ezt sokan az ellentábor vezetőemberei közül is elismerik — ezt a megmozdulást, ezeket a reformokat, vagy legalább is nagyrészüket, a középkori egyház keretein belül is el lehetett volna intézni. Luther nem akart az egyházból kiszakadni. Egy VII. Gergely lángelméje, egy VI. Adorján bölcsesége bizonyosan megtalálta volna a békés kiegyenlítődés útját. A keresztyénség tragédiája volt,' hogy a pünkösdi lelket hordó Lutherrel egy II. Gyula, egy X. Leó került szembe. Előbbit csak a hadjáratok, a pápai állam határainak kitolása érdekelték. X. Leó pedig jellegzetes renaissance-pápa volt, nagy műveltségű, tudományért, művészetért lelkesedő, tehát mindenképen rokonszenves, akit azonban a r'égi pogány műremekek, a milói Vénusz vagy a belve- deri Apolló jobban érdekeltek, mint a lelkek üdvösségének kérdése,. Utóbbinak a megbízottai pedig Kajetán, Eck, Miltic kicsiny és alkalmatlan emberek voltak az ilyen nagy pör elintézésére. Az ember igazán nem is tudja ma már felmérni, milyen áldó hatása lehetett volna az egész keresztyénségre, sőt az emberiségre, ha 1517 körül egy igazi emberi nagyság ül a pápai trónon. Luther világtörténeti jelentősége abban csúcsosodik, hogy ő semmit nem tudott a lelkiismeret ellen cselekedni és végérvényesen és mindenkinél! bátrabban odaállt a megismert igazság mellé, amelynek szerinte csak egy neve vart: Jézus Krisztus! Gondoljuk csak el, milyen hatása lehetett ennek arra a tudományos világra, amely szintén az igazságot keteste, amely a középkori egyház gyámsága alól fel akart szabadulni. Hogy miilyen nehéz volt a felszabaduCsurgói új templomunk. lás, azt Galilei sorsa bizonyítja, akinek még százötven esztendő múlva sem lehetett meggyőződését szabadon hirdetnie. Mélységes hatása volt ennek a bátor fellépésnek a művészetre, amely szabadabb, emberibb formákat keresett; az állami és politikai életre, amely megelégelte a hierarhia egyeduralmát, megúnta a pápizmus nemzetköziségét és nemzeti életet akart élni; az iroda- 'omra, főleg a nemzeti irodalomra, amely Luther csodálatos német biblia- fordítása után a bibliafordításokban kezdett önálló életet élni. Nem tagadható, hogy a magyar irodalom életre- kelése a Sztáray Mihályoknak, Gál- szécsy Istvánoknak, Huszár Gáloknak, Batizy Andrásbknak köszönhető, akik pedig Luther és a reformáció nyomán kezdtek magyarul írni. Ez tapasztalható a többi, különösen az északi népek életében is. És ezt a fegyvert, a nemzeti nyelv és irodalom fegyverét az ellenfelek is kénytelenek átvenni. A nagy Pázmány Péter talán latinul ír és beszél mindvégig, ha Magyari és prédikátortársai zengő magyar igékkel nem állnak a nép elé. A jogszolgáltatás, a törvény- hozás és a törvénykezés szelleme is nagyon hamar megérezte a reformáció áldott hatását. Nem lehet véletlen, hogy a világ nagy kulturálíamai mind protestánsok; nem lehet véletlen, hogy azokban az államokban, amelyekben a keresztyénség legegyszerűbb, tehát evangéliumi formájában valósult meg, mint Svédországban, Norvégiában, Dániában, Finnországban, Hollandiában legnagyobb a jólét és a kultúra és legkisebb a szociális nyomor. Luther és a nyomában meginduló krisztusi élet megáldotta az emberi életet minden vonatkozásában. Azoknak az életét is, akik szemben álltak és állnak mind a mai napig velünk. Micsoda ma az Actio Catolica lényege? A világi élem fokozottabb érvényesülése az egyházi munkában, közeledés az egyetemes papság elvéhez. Ez pedig lutheri gondolat. Istennek hála, hogy így van. Tanuljunk egymástól. Mi is igen sokat tanulhatunk, ha az Actio Catolica módszereit figyeljük. Az a négy évszázad, amely Luther munkálkodása óta eltelt, nem igen hozott közeledést azok között, akik maradtak és akik elindultak, hogy a reformáció igazságai nyomán Krisztushoz találjanak. Ez igen nagy baj az emberiségnek és a nemzeteknek életében. Nagy baj a magyar nemzet életében, ahotl újabban ismét erősebben lángol a felekezeti gyűlölet lángja, ahol nagyon is felekezeti hova fia rt oz aii dó sá g szerini: mérik meg az embert. Ez nem útja az emberiség feltámadásának. Nem útja a magyar nemzet feltámadásának sem. Majd ha megértjük mindnyájan, hogy nincs római és nincs görög, nincs kálvini és nincs lutheri, hanem mindnyájan Krisztus megvallottjai és nemzeti vonatkozásban mindnyájan egy anyának gyermekei vagyunk, akkor már fel is támadtunk. Szántó Róbert. A csurgói templom felavatása. A porrogszentkijrályi anyagyülekezethez tartozó s mintegy 300 lelket számláló csurgói fiókegyház újonnan felépült templomát október 11.-én szentelte fel D. Kapi Béla püspök. Nemcsak a kis gyülekezetnek, hanem Csurgó és vidékének felekezeti különbség nélkül örömünnepe lett ez. A templomavatásra megérkező püspököt a hatóságok nevében Haám Lajos főszolgabíró, az egyházmegye részéről pedig Horváth Lajos esperes üdvözölték, az új templom előtt felállított díszkapu mellett a hívek nevében Jamrich Béla gimn. tanár és Bosznay János községi bíró köszöntötték a föpásztort. Este vallásos ünnepély volt a református templomban, melyet színültig megtöltöttek a hívek. Az előadást D. Kapi Béla tartotta. Másnap szakadó esőben is nagy tömeg várakozott az új templom felavatására. A kiszorultak a református templomba
