Harangszó, 1936
1936-10-25 / 44. szám
350. HARANGSZÓ 1936 október 25. bibliát, mert én jobb ember akarok lenni!“ Én jobb ember akarok lenni ! íme, ezért olvasod a bibliát, hogy abból Megváltódat az Ur Jézus Krisztust megismerd, Benne higyj és megmentve legyél és így ne a kárhozatnak, hanem * az üdvösségnek gyermeke légy. Máté evangélista. Thorwaldsen szoborművé a kopenhágai székesegyházból. A drága biblia. A biblia mindenekelőtt az Isten szemében drága. Hogyne, hiszen benne jelenti ki magát a világnak. Hogy kicsoda az Isten, azt elsősorban nem a csillagos ég és virágos rét érzelmes állapotban ringató szépsége mondja el, hanem Isten kijelentett igéje. Ezért gondoskodott arról, hogy az ő igéje írott formában is fennmaradjon a számunkra. S ezért gondoskodott arról, hogy évezredek viharaiban is megmaradjon. * Emberek is vanak, akiknek drága a biblia. Egy londoni nagy napilap szerkesztője száz kiváló embernek — kik között voltak tanárok, írók, nagykereskedők, képviselők — levélben a következő kérdést adta fel: „Ha önnek három évre börtönbe kellene mennie, melyik három könyvet vinné magával? Sorolja fel azokat értékük sorrendjében.“ Kilencvennyolc a bibliát tette első helyre. ' * Az Egyesült Államok elnöke ezt mondotta: ...Amerika négy szegeletkövön nyugszik: a biblián, az angol nyelven, a törvényen és a szabadságon. % Svájcban meghalt egy magános ember. Minden vagyonát a bibliaterjesztés munkájára hagyta. „Senkim sem volt, mindig árva voltam. De Isten igéje sohasem hagyott el“ — írta végrendeletében. ❖ Nincs még egy könyv, amelyért anynyian haltak vértanúhalált, mint a bibliáért. * A világ különböző bibliatársulatai évenként közel 15 millió bibliát terjesztenek el. * A biblia akkor válik igazán drága könyvemmé, ha egyszer kitárt szívem számára Isten szava szólalhat meg belőle. János evangélista. Thorwaldsen szoborművé a kopenhágai székesegyházból. 2 Zrínyi prókátora. Történeti színmű, négy felvonásban. Egykorú dalokkal. Irta: Payr Sándor. Zenei részét zongorára és énekhangra alkalmazta és saját szerzeményeivel is kibővítette: Kapi Gyula. LÖVEY: Már az igaz. Más bíró járása leszen most fölöttünk. Hol vannak az idők, mikor még Nagy János, Pápai Imre voltak a városbírák. Ma a Nádli Poldik regnálnak. Napjaink számlálva vannak nekünk is a tanácsban. ANDRÁSSY: Most csak azt várom, a mi jó Wittnyédy kománk hogyan fér meg az új bíróval, ki néki még jegyző korából antagonistája? Két éles tőr egy hüvelyben. LÖVEY: Az szegény most Zrínyivel van künn a csatamezőn. Nemcsak tollal, hanem már karddal is szolgálja. Az utolsó reménycsillagot félti benne. De mit használ, mikor itthon a fészkében sem tudja összeboronálni a két pártos nemzetséget. ANDRÁSSY: Én félek az első összecsapástól. Nágelnak megnőttek a szarvai, Wittnyédy pedig inkább törik, de nem hajlik. (Künn zajos léptek.) LÖVEY: Íme már jön. Hódolj komám, köszöntsd a magyarok barátját. (A főajtó nyílik, mindenek arra néznek.) 4. JELENET. (Előbbiek és Nágel spanyolgalléros hivatalos öltönyben, kezében a bírói pálcával. Netzger jegyző, füle mellett ludtoll. Német tanácsosok és néhány polgár.) NÁGEL (nagy gravitással lép be, a németek meghajlással köszöntik): Micsoda sokadalom ez itt, micsoda nyájaskodás. Ha maga a magisztrátus nem tart tekintélyt, hát mi lesz velünk. Távozzék mind, aki nem tanácsbeli. (Panaszos polgárok mind el.) Tanácsos uraim dologra! Sok fontos ügy vár tőlünk bölcs megoldást. Foglalják el helyeiket. (Fent, hátul az asztalfőhöz ül, bírói pálcáját az asztalra fekteti, mellette Metzger, balfelől a magyar tanácsosok, jobbfelöl a németek.) METZGER (Az elhelyezkedés után): Nagyérdemű tanács, talán elsőbben is a múlt ülés protozollumát olvasom fel, hogy hitelesítsük. (A tanácsosok helyeslőleg bólintanak.) NÁGEL: Taceas, nótárius uram! Engem illet az első szó. (Nagy nekikészülődéssel.) Igen tisztelt szenátor uraim! A bíróválasztás után először van alkalmam, hogy mint ez ősi szabad királyi város feje, helyemet itt a tanácsban elfoglaljam. Röviden szólók. Sok panaszos várja künn ítéletünket. Azért hát csak annyit, hogy minden lépésemben a törvény, az igazság és jogtisztelet lesz vezetőm. Híven megőrzőm a város régi jó szokásait, különösen pedig a bennszülött, idevaló polgárok és patríciusok jogait. Semmikép sem tűröm, hogy a befurakodott, nyelvben, viseletben és erkölcsökben tőlünk elütő innovator és turbator jövevények... PAUER (közbekiált): Hergelaufene! NÁGEL: Úgy értettem! Nem tűröm, mondom, hogy ezek régi jó mivoltunkból kiforgassanak. Jobbágyi hódolattal megőrizzük a császár őfelsége I. Leopoldus koronás királyunk iránt való hűséget. (A német tanácsosok hirtelen felállnak, a magyarok csak kelletlen.) De mit szóljak többet. Mindenki tudja ki volt és ki ma is Nágel Leopold. Ami voltam, az maradok. A velem született modestia és prudentia nem engedi, hogy magamról most többet mondjak. Isten áldása legyen tanácskozásainkon! KRÁMER és a NÉMET TANÁCSOSOK (lelkesen): Vivat, vivat az új városbíró, Nágel Leopold. ANDRÁSSY (Löveyhez): Ettől hát sokat várhatunk. LÖVEY: Majd meglátjuk. Nekünk is van Wittnyédynk. NÁGEL: Következik az első causa. Fejes László gombkötő és leánya. Szólítsa be őket, jegyző uram. METZGER (a főajtón kikiáltja:) Fejes László és leánya. 5. JELENET. (Előbbiek. Fejes és Mariska. — Meghajtják magukat.) NÁGEL: Mi bűne van Fejes, adja elő? FEJES: Tekintetes srenáter uraim! Szegény gombkötőíTÍ *
