Harangszó, 1936
1936-09-27 / 40. szám
27. évfolyam. — 1936. szeptember 3Ó. 40. szám. Alakította. KAPI BÉLA ItiO-ban. LaptulajdonOa: Dunántúli Lutti8r-8zóv«t»á(. Magjalanik mlndsn vasárnap. Ingyan mailóklat tané« alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. 1935-bon beolvadt lap a Jöjjetek ónhozzam Poatactekkszámla: 30.626. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP libben az imádságban összefoglalásképpen azt kérjük, hogy a mi mennyei Atyánk szabadítson meg mindazoktól a veszedelmektől, melyek testünket és lelkünket, vagyonúnkat és becsületünket fenyegetik. A hetedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. dóblratata > CltöR O.. Pataa-Me a. ttlftfÍTOiéíi tea: nagyedéire 1 P 28 flllte. fAMrn-e 3 P 49 füléi, évra 4 P 80 filléi Csoportos kfildéssal In*/«-oi kcdvoxinénY. Amarikéba «fésx ésra 8 deliéi; aa utódállamokba BSfysdéTrt 1 P 60 füléi És ömlött az eső és eljött az árviz és fújtak a szelek és bt leütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert kősziklára építtetett Máté 7, 25. T ajtékoznak ma ismét a háborgó, ostromló, vad hullámok a Krisztus egyháza körül. Sokszor szinte érthetetlen az ember előtt, miért e vad dühöngés az Isten ellen, e fékevesztett zendülés, amely ott, ahol módjában áll, égő templomok láng- betüivel Írja az égre Isten elleni lázongását. Harc az Isten ellen? Fennen kiáltják, hogy nincs Isten, a vallás csak a papok találmánya, a hit csak babonás félelem olyantól, aki és ami nem létezik! Miért akkor e taj- tékozó düh, hiszen amiről az ember meg van győződve, hogy nem létezik, azt kézlegyintéssel szokta elintézni és nem — harccal! Harc a szociális igazságtalanságok ellen? Uj, jobb életlehetőségek keresése és megvalósítása az osztályharc utján? Micsoda emberi balgaság, milyen elképesztő tévelygés! Mi mást jelent az osztályharc, mint örökös harcot a koncért? A leigá- zott osztályból sarjad az új osztályharcra induló elnyomottak tömege. De mi köze van ehhez Krisztusnak, aki azt mondja: Egymást szeressétek, mint én szeretlek titeket!? Harc a tátongó társadalmi különbségek ellen ? Hogy egyik ember ne álljon elérhetetlen magasságban a másik fölött, hogy mindenkinek érvényesüljön emberi méltósága ? Hát tett-e Jézus ilyen különbséget ember és ember között, nem hirdeti-e az ő egyháza az igét: Isten előtt nincs személyválogalás ? Szegénység, éhezés harca a dúskálok és könyörtelen jóllakottak elleni Nem mondotta-e Jézus a szívtelen és könyörtelen bővelkedők felé az ijesztően kemény szót: Jaj a gazdagoknak! Miért folyik mégis Őellene az ádáz harc, a dühös támadás? Mert a harc nem új, csak a roham újult meg. Az ellenség a régi, csak más alakot öltött. A fegyverek is a régiek, csak a gyűlölet kövén újra megélesítették és modernizálták őket ! Miért tűri az Isten a gonoszság, a Sátán erőinek ily szörnyű tombo- lását? Mert sziklát adott övéinek, hogy arra építsék arasznyi létüket és örök életük reménységét, a sze- geletkövet, amely vettetett sokaknak megtartására, de sokaknak elestére is. Kell az esőnek ömlenie, hogy megláttassék, milyen alapon építettünk. Kell árviznek jönnie, hogy a Krisztus testének, az egyháznak diadala hirdesse az ő dicsőségét, kell az árviznek tombolnia, hogy megmutatkozzék a szikla ereje. S kell a viharnak támadnia, mert hiSok szó esik a reverzális kérdésről. Nem csoda. Rendkívül fontos, égető kérdése ez a mi egyházunknak. A rengeteg védekezési kísérlet között megszívlelendőnek találjuk azt, amelyet a Református Élet utolsó száma ajánl. A cikk írója, ki mint városi lelkész maga is benne él a reverzális áldatlan harcában, azt ajánlja, hogy ha az ellenünk adandó reverzális megakadályozásának lelkipásztori kísérlete eredménytelen marad, akkor a presbitérium nem mint jogi, hanem mint atyai testület hozzon ilyenféle határozatot: „A presbitérium fájó szívvel állapítja meg, hogy X. Y., ki egyházunknak... éve rendes tagja volt, szén a fáról is csak a száraz, vagy beteg levelet sodorja tova, de nem a szikláról az arra épült, vele mintegy összeforrt épületet! Milyen hatással van a te hitedre, a te hűségedre a jelen vihara, háborúsága? Ketten állnak egy nagy kép előtt, amely egy eléggé ismeretes jelenetet ábrázol. Magános szikla a tengerben, rajta kőkereszt, amelybe görcsösen kapaszkodik egy a háborgó hullámok által el- sodrással fenyegetett női alak, a kép alján egy szó: hiszek! Megszólal az egyik szemlélő. Szép a kép nagyon. Kár, hogy egy kis szépséghibája van. Aránytalanul vastag a nő karja, amellyel átfogja a keresztet. Szól a másik. Hátha jelentősége van ? A bajban megnő a hit ereje, a hit karja tartja meg az embert! Megtart-e minket a vészben a hit ereje a biztos sziklán!? Kérjük: Hiszek Uram! Légy segítségül az én hitetlenségemnek. Ámen. Kóts Lajos. házasságkötése alkalmával a lelki- pásztor kérését semmibe sem véve, konfirmációi fogadalmát megszegte és az Űr Jézus Krisztus gyülekezetével való közösségét megtagadta azzal, hogy összes születendő gyermekeit előre, szerződésileg átengedte a--- egyháznak és ezzel kivonta őket egyházunk és az evan- géliom nevelő munkája alól. Presbitériumunk pásztori hivatásából kifolyólag Isten igéjének parancsára (I. Kor. 11:29.) figyelmezteti névezettet arra, hogy cselekedetével méltatlanná tette magát az Uri- szentvacsorá felvételére, ezért felhívja és kéri, hogy amíg eltévelyedését szíve szerint meg nem bánta és módot nem talált rá, hogy azt Tenni kell valamit! Sziklán.
