Harangszó, 1936
1936-09-27 / 40. szám
HARANGSZÓ 1936 szeptember 27. 318. helyrehozza, az Uriszentvacsora közösségétől úgy itt, mint minden más helyen saját lelke üdvösségéért tartózkodjék. Mert aki az Uri- szentvacsorát méltatlanul, megbánás és megtérés nélkül veszi, az önmagának kárhozatot eszik és iszik. Vegye fontolóra tettének súlyát és ha majd megkeseredik a szíve miatta, akkor a mi jóságos Atyánk bizonyosan mutat majd módot és eszközt arra, hogy jóvá- tegye, amit vétkezett. Presbitériumunk fenti egyháztagot ezzel a gyülekezet lelki közösségéből kilépettnek tekinti és most már a maga részéről is kirekeszti ; de ezt a lépést szomorú szívvel és bánkódó lélekkel teszi meg, abban a komoly reménységben, hogy Isten az eltévedteket is visszahívhatja még. A gyülekezet ezt a szomorú hírt a szószékről és a gyülekezeti lap hasábjain fogja tudomásul venni azért, hogy a lelkipásztorral együtt imádkozzék az elveszített testvér visszatéréséért.“ JJz bizonyos, hogy valamilyen fegyelmi eszközt nékünk is mielőbb kézbe kell vennünk! Mindazonáltal! Mai képünk nemcsak pillanatfelvétet a spanyol pokolból. Hanem helyzetkép is. Nemcsak egy helyen akadtak gyalázatos kommunisták, akik fegyvert fogtak a Krisztus ellen, hanem általában is az a helyzet, hogy Spanyolország egyik része, moszkvai vörös izgatásra elszegődött az ördög Krisztus ellenes zászlója alá. Bombarobbanás, vérpatak, testvér- gyilkolás, istenkáromlás, — ez ma Spanyolország. És mégis győzni fog a Krisztus. Amit az a puskagolyó összelő, az csak egy szobor. ÉJettelen kő, de nem maga a Krisztus. A spanyol tűzben sok minden elpusztul. Százados templomok, emberezrek, Róma mulasztó egyházának sok felhalmozott kincse, de maga Krisztus győzni fog. A Brit- és Külföldi Bibliatársulat most megjelent évi jelentése közli, hogy Spanyolország az elmúlt évben 305,000 bibliát vásárolt, tehát 83.000-el többet, mint az előző esztendőben. Milyen csodálatos! Az a 305,000 biblia több reménységet nyújt a végső győzelemre, mint a nemzeti hadsereg fokozatos előnyomulása. Mit is mond a 2. zsoltár? „A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje ellen. ... Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsufolja őket." A világnak vannak nagy urai. Mindazonáltal Krisztus a legnagyobb Url Ha Kételkedés nélkül tylsxel iidvö- zütsz; ha nem, úgy elpusztulsz. Én egyedül Isten igéjére hagyatkozom. Ha száz aranyat kínálnék neked, de ezt az asztal alá tartanám, te pedig azt hinnéd és mondanod, hogy az csak ólom, vagy horgany, mit változtat ez azon a tényen, hogy én aranyat nyújtottam neked ? Te vagy a hibás, mert nem hiszel. Amit én adok, mégis A. csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula, 36 XXVI. FEJEZET. Alexnak egy pillanatra földbe gyökerezett a lába. Mintha fejbe verték volna, gondolkodni se tudott. Mi van Rujeffai? Hova rohan'..., mit akar?... Ezer s ezer kérdés burjánzott elő agyában s egyikre sincs felelet. Magára kapja ruháját s utána veti magát Rujeffnak. Rosszban töri a fejét, annyit kiérzett fenyegető szavából. Most zárja be a kaput..., most fordul el az utca végén... Utána... A sejtszervezet helysége felé vette útját. Oda tartott s a kapuhoz érve, bemegy. Nem tartott öt percig, már jön is bőrönddel. Alex egy kapu alá húzódott s várt míg el megy előtte. A bőrönd nehéz lehetett. Rujeff nehezen vitte. Néhány lépésnyi távolságból követi. Rujeff nem fordult vissza. Rohan. Nem látott, nem hallott. Az állomás felé igyekszik... Jegyet vált s már is felült a keleti expressre. Egy-két perc s a vonat indul... Hová megy Rujeff? Mi van a bőröndjében? Pokolgép? Rujeff háborgása csak ilyen podgyászt viheti... Mit akar vele? Hová megy vele? Miért fut Párisbói? A merénylet tárgya itt van. Csupa kérdés válasz nélkül. Csupa rejtély és feketeség!... Sejtések borzalma és ijesztő bizonytalanság!... Gyilkos szert visz, erről Alex meg van győződve... De hová? Kit fenyeget Rujeff megvadult dühének elindulása? Tálán a sejtszervezétnél lehetne valamit megtudni... Nem igen... Rujeff a cselekvés lázában zárkózott, különösen, mikor maga szánja rá magát valamire. Olyankor siket és néma... Natáliával kell beszélnie... Neki tudnia kell a dologról. Talán sejti is, mi járhat Rujeff eszében? Ezzel az elhatározással ért haza s tovább virrasztott Julia szobájának ajtaja előtt. Julia nem igen aludt ez éjjel. Nem annyira a félelem terelgette fáradt szempilláiról az almot, valami más. Hogy fog végződni a kaland, melybe belesodródott? Tiszta érzéseinek tiltakoznia kellene helyzete ellen és nyugalommal várja a fejleményeket. Az egymásra halmozódó napok egyáltalán_ nem kezdik ki türelmét, nem is törődik az idővel, sőt nem bánja, hogy így van s fél titkon, hogy az órák röppenésével elmúlik álmának csodálatos szép regénye. Hol végződik a regény? Viharban hozták, de puha szárnyakon. Elzárták a világtól, de meleg kéz pihen a kilincsen. Szeme elé függönyt húztak és szívének megnyílt a tündérkert. Látatlan vendég kopogtatott az ablakon, beröpült és szívére ült. Szétbontotta felette fehér szárnyát és ringatta álomba, szerelembe. És kit szeret? Nem tudja. Csak annyit tud, hogy szerelme nélkül kihalt odúvá lesz neki a világ és szerelmével a börtön a boldogságnak végeláthatatlan világává. Nem is kiváncsi, ki az, kit szeret. Megkapta benne mindazt, mit eddig hiába keresett, a boldogságot. Nem fontos, hogy kicsoda, micsoda. Isten küldöttének nézi s azért nem is kiváncsi többre. Alig várja, hogy reggel legyen. Kidugja fejét a kissé megnyitott ajtón, eleget tett-e Alex ígéretének? S valóban ott áll. Bágyadt. Szeme, mintha megnagyobbodott volna. Arca fáradt. Amint azonban az ajtóból rámelegít Julia mosolya, életre kap, mint a lankadt virág harmathullás után. Alex megindul s az ajtó bezáródik. Mintha édes nevetés csilingelne elő az ajtó mögül. A kulcsot is megfordították a zárban. Alex is mosollyal felel az egyre csilingelő kacajra. Nem akart ő bemenni, mikor elegendő nagy lett volna a nyílás, hogy megcsókolja azt a mosolygó arcot. Alex önmagába szédülten áll. Nézi az ép felkelő napot, áhítat ereszkedik alá lelkére a magasból, mozog a szája... Imádkozik. Hálát ad Istennek és kér. Mit kérhet Istentől? Szövögesse továbbra is ezt a szép álmot, derítsen világosságot a bizonytalanságra, szabadítsa meg őket a gonosztól, hogy valóvá legyenek reményeik. Nem telt bele tíz perc s jött Julia üdén, mint a pirkadás aranyfürdöjéből előmerülő hajnal, Meleg lsézszorítás volt ai üdvözlés, szívesen engeAzt mondja a bolond, az ő szivében: nincs Isten . ..
