Harangszó, 1936

1936-09-06 / 37. szám

1936 szeptember 6. HARANGSZÓ 297 ték el kérelmüket, hogy a törvény által előírt 100 család nincs meg. Nem csüg­gedtek, nem hátráltak, újra folyamodtak. Minek az lett a következménye, hogy 1784. okt. 28.-án megkapták a császári rendeletet, mely szerint gyülekezetét ala­píthatnak, templomot építhetnek és lel­készt hívhatnak. Persze a templomot to­rony és harang nélkül. Nem is volt ak­kor szükség harangra, anélkül is siettek ők az Úr házába, örömkönnyeket hul­lattak, mikor a templom mostani helyén felolvasták az engedély-okiratot. S mi­dőn a könnyek felszáradtak, a fellángolt vallásos buzgóság tüze nem aludt ki, munkához fogtak azonnal. Az anyag nagyrésze már megvolt. 1784. év advent 2. vasárnapján istentisztelet mellett le­tették az alapkövet, úgy hogy 1785. év tavaszán az építést teljes erővel folytat­ják és Isten segítségével befejezték. Az 1785. év junius 15.-én örömünnep fé­nyében ragyogott Réti, mert e napon egyszerre templomfelszentelést és lel­kész beiktatást is ünnepeltek a hívek. A templomot, valamint az új lelkészt, Ku- csán Pált avatta fel. illetőleg iktatta hi­vatalába Perlaky Gábor szuperintendens. Kucsán Pál csak három évig hivata- loskodott Rétiben. 1788-ban Ecsénybe hívták. Utána Edvi Illés Ádámot hívták meg a rétiek lelkészüknek, ő 31 évig hirdette az igét. E korszakban uralko­dott a szelíd lelkű II. Lipót magyar ki­rály, aki életet adott az 1790—91. XXVI. törvénycikknek, mely egy boldogabb korszak hajnalát hozta fel az evangélio- mi egyház egére, amennyiben örökre biztosította vallásunk szabadságát. Ek­kor állították a rétiek a haranglábot, vettek rá harangokat, hogy ezeknek az érchangja is dicsérje az urat. 1801-ben orgonát vettek, a templomot, karzatot, oltárt kifestették. De ezen ékessége a szentegyháznak nem tartott sokáig. 1818. évben megkondultak a vészt jelző harangok, jelezve a rettenetes tűzvesze- delmet, mely a község nagy részét, templomot, patakot, iskolát és tanító­lakot egészen elhamvasztotta. Csak a puszta falak maradtak! De ha a tűz el­hamvasztotta, a tűz, a buzgóság szent tüze fel is támasztotta hamvaiból a réti eklézsiát. Sok gyülekezet segített ekkor a rétieknek. A szerencsétlen tüzeset a rétiekre magukra is nagy adót rótt, amennyiben az adakozáson kívül magának a gyüle­kezetnek csupán csak a templom építése 3123 forintba került. Ekkor nyert,e a templom mostani szép boltíves alakját. Edvi Illés Ádám azonban, mint az Úr hűséges szolgája, nem érhette meg el­kezdett munkájának befejezését, mert 1819-ben elhunyt. Utána a rétiek Felpécről hívták meg Horváth János lelkészt. Alig néhány év­re már Vadosfára ment s ekkor Karsay Sándort hívták meg Kisbabotról. ö alat­ta 1827-ben festették ki a hívek a temp­lomot, a karzatot, oltárt, szószéket, mely az aranyozással 335 forintba került. Ugyanekkor vették a mostani oltárképet 95 forintért. Karsay elhunytéval a rétiek Pápáról Molnár Gábort hívták meg. ö alatta a templom új tetőzetet kapott. Uj papla­kot, iskolát és tanítólakot építettek. Az 1871. évi tűzvész megkímélte ugyan a gyülekezet épületeit, de ugyan­ezen év mégis nagy változásokat ho­zott a gyülekezetben. Ugyanis Kis János lelkész halálával, aki Molnár után szol­gált, — alkalma nyílt a kapiaknak, hogy önálló gyülekezetei alapítsanak. Amidőn elváltak, Rétiből magukkal vitték azt a tekintélyes összeget, amit a papiak épí­tésére adtak. Ekkor látszott, hogy mily bölcs előrelátással bírtak a jámbor elő­dök, midőn oly földbirtokalappal látták el a gyülekezetét, melyen az egymagá­ban is megállani képes. Kis Jánost követte Szentandrásról Takács Ferenc 1871-ben. E korszak története a hosszantartó, folytonos ár­vizektől volt teljes, mely az eklézsiára is igen zsibbasztólag hatott. De ugyané korszak történetébe lehet feljegyezni egy új tanítólak szerzését, mely 1881- ben éppen azért vette igénybe a kész tőkének nagy részét, mert az árvíz által agyonsanyargatott hívekre újabb terhet nem lehetett kiróni. Ugyané korszaknak jutott az a szép szerencse, hogy megün­nepelhette e templom fennállásának 100 éves jubileumát, melyet úgy tette* ne­vezetessé és emlékezetessé az utódok­nál, hogy új harangot állítottak, a temp­lomot újra festették, új oltárterítőt vet­tek és a régi egyszerű oltári szent edé­nyek helyett újabbakat, a szentség is­teni fogalmához méltóbbakat vettek. És erre az időre esik a Rábca folyó szabályozása is, melynek elkészítésében Takács Ferenc lelkész elévülhetetlen szolgálatokat tett. Korai halála azonban meggátolta, hogy fáradozásának gyü­mölcsét lássa. Utána Pálmai Lajos győri segédlel­készt hívták meg a rétiek. A község ha­tára ebben az időben nagyon megvál­tozott. A szabályozási munkálatok már 1893-ban befejeződtek. Anyagi téren szebb jövőnek nézett elébe a mocsaras vizektől oly sokat szenvedett község. Hol azelőtt szárcsák és más vizimadarak tanyáztak, telt gabonakalászokat ringa­tott a nyári szellő. Az ős erejében lévő vízmentesített föld bőven ontotta munka után az áldást. A lakosok anyagi gya­rapodása meghozta gyülekezeti téren is a maga gyümölcsét. Már ugyanebben az évben toronyépítésre gondoltak. 1895- ben már el is határozták. Erre a célra 3000 forintot szavaztak meg. Még új harangot vettek, oltárképet festtettek és megtartották a torony felavatását. Pálmai Lajost 1903-ban a győri gyü­lekezet hívta meg lelkészül. Amint itt, ott is áldásos munkásságot fejtett ki. Szelíd tekintete, jóságos szíve és igaz hűsége legyen mindig példakép előttünk. Utána Kovács Zsigmond, mint itteni helyettes lelkész lett a tárnokréti gyüle­kezet egyhangúlag megválasztott lelké­sze. Életét ismerjük mindnyájan, hiszen itt élt közöttünk, velünk. Ismerjük külö­nösen mi fiatalok, akik lelkészi tevé­kenysége mellett nagytudású felkészült­ségének áldásaiban részesülhettünk. Alig pár évvel, 1934-ben temettük nagy rész­vét mellett Pálmai Lajos t. esperes-lel­késszel egyetemben, mint az Úr hűséges szolgáit, kik a nemes harcot megharcol­ták, futásukat elvégezték és mindvégig hűséggel megálltak! íme a község és gyülekezet 150 éves rövid története, mely szép fejlődést és számokban való gyarapodást mutat. Ha a valláserkölcsi élet erős és munkás, ha az egyháziasság alkot és gyarapít, ha a hívek érzik szükségét a legfőbb jónak: a vallásnak, ha éhezik és szomjuhozzák az örökélet eledelét és italát, ha a gyer­mek már az édes anyai kebelből magába szívja az ősök vallásos buzgós át és egyházias szellemét, akkor a jövendő majd azt fogja írni: a tárnokréti gyüle­kezet nem homokra, hanem sziklára épí­tett vár, melyet a szélvész, a vihar, az árvíz ostromolhat, de meg nem semmi­síthet. Úgy legyen! Pölöskey Miklós. Jóvátenni. Sokan vannak, akik csak bünbocsána- tot kérnek Istentől a biintöl való szabadulás nélkül. Ezek szeretik a bűnt és arra vágy­nak, hogy félelem nélkül lehessen bűnben élni; — csak a büntetés maradjon el, a bűn gyakorlása megmaradhasson. Talán még többen vannak azok, akik ha készek is tartózkodni újabb bűnök el- elkövetésétőj, teljesen megfeledkeznek a régi bűnök jóvátételéről. Világos és bizonyos azonban, hogy amint nincs bűnbocsánat azok számára, akik ragaszkoanak a bűnhöz, úgy nincs bünbocsánat azok számára sem, akik nem hajlandók jóvátenni minden bűnt, amit csak jóvátenni egyáltalán lehetséges. Aki a jóvátételtől idegenkedik, az ra­gaszkodik a bűn gyümölcséhez. Megtart- ható-e a vájjon a bűnös utón szerzett va­gyon, a csalással szerzett bizonyítvány vagy a megvesztegetéssel elnyert állás ? Ezek a bűn gyümölcsei. Ha a gyümölcsöt szeretem, magát a bűnt sem vetem meg annyira, amennyire azt megvetni és gyűlölni kell. Ameddig ragaszkodom a régi bűnök gyü­mölcseihez, addig nem lesz erőm ellenállni a kisértéseknek, ha a bűn újabb előnyöket Ígér. A jóvátétel elmulasztása egyenlő a bűn­ben való megmaradással. Aki a lopott dol­got megtartja, az, ha bánja is tettét, to­vábbra is tolvaj marad. Amíg az elkövetett hazugságot jóvá nem teszem, hazugságom megmarad és tévedésben tartom azt, akinek hazudtam. Még tovább mehetünk. A jóvátétel el­mulasztása egyenlő a bűn ismétlésével. Ha nem teszek meg mindent azért, hogy em­bertársaimmal való elromlott viszonyom helyreállhasson, akkor a magam részéről is hozzájárulok ahhoz, hogy a szakadék közöttem és közöttük tovább mélyüljön. A szakadék mélyítésével pedig isn: étiem és növelem a bűnt. Lehet-e bünbocsánat annak a számára, aki megtartja és ismétli a bűnt?! A jóvátétel lehetősége a kegyelem bő­sége. Isten olyan kegyelmes, hogy nemcsak új jövőt ad a megtérő bűnösnek, hanem részben még az elrontott múltat is helyre­hozza. Ha a múlt helyrehozásával felkínált isteni kegyelmet megvetem és nem haszná­lom fel, magát az Istent vetem meg. A jóvátétel nem teszi feleslegessé a ke­gyelmetI Nem azért teszem jóvá a bűnt, hogy ezzel szerezzem meg Isten kegyelmét, hanem mert kegyelmet kaptam és a kegye­lem Lelke működik bennem, van erőm a jóvátételre, bármilyen nehéz is az. Kegyelmet, segítséget, lehetőséget kapok a jóvátételre! Ó, hogyne használnám fel mindezt hálával és örömmel I b. j. Terjesszük a „HARANGSZó“-t!

Next

/
Oldalképek
Tartalom