Harangszó, 1936

1936-09-06 / 37. szám

298 HARANGSZÓ 1936 szeptember 6. Harcra ! Az egész világ lázasan fegyverkezik. Népek milliói roskadoznak a szörnyű terhek alatt, mert milliárdokért öldöklő fegyverek készülnek. Mindez a félelmes arányú készülődés az egyes országok védelme érdekében folyik. Az emberi nemzetnek a földi el­lenségnél hatalmasabb, örök ellensége is van: az ördög. Évezredek óta mester­kedik, hogy a lelket megronthassa és igájába hajthassa. Tudjuk ezt a támadó szándékát a gonosznak, mégsem igyek­szünk a támadás ellen védekezni. Nem látjuk be, hogyha a testi ellenség elleni védekezésre készülni kell. a lelki ellensé­get sem várhatjuk be készületlenül. Életünket, vagyonúnkat minden erőnkkel igyekszünk védelmezni. Hiszen aligha találkoznék közöttünk olyan vak­merő, aki felülne arra a kocsira, amely­nek toporzékoló lovait egy kis gyermek akarja hajtani. Avagy felülnénk-e arra az autóra, repülőgépre, amelynek veze­tőjéről tudjuk, hogy még nem kormá­nyozott ilyen gépet? Ugye nem? Mert védelmezzük életünket. Hátha beteg vagy, nem a legtapasz­taltabb, legtanultabb orvoshoz mégy-e? Igazságodat, becsületedet nem a leggya­korlottabb ügyvéddel védelmezteted-e támadás ellen? Ha földi életünk, egészségünk, va­gyonunk, becsületünk védelmére ilyen gondosan elkészülünk, miért nem ké­szülünk így örök életünk és mennyei ja­vaink vélelmezésére? , Akinek kincse van, annak ellensége is van. Akinek ellensége van, annak vé­dekezni kell. A lélek a legnagyobb kincs. Az ördög a legnagyobb ellenség. Véde­kezz! Harcra fel!! Totik Lajos IMA. Atyám! lm uj tanév kezdeténél állok! Ne ázz el magadtól, ha Tehozzád szállók! Adj erőt azoknak, kik Téged imádnak, Hallgasd meg imáját könyörgő szolgádnak, Adj kitartást, erőt a munkához nekem, Áldd meg iskolámat én Uram, Istenem! Őrizd a rámbizott apró gyermekeket, Áldd meg szorgalommal ismét mindegyiket. Áldj meg bennünk, kérlek, hittel, szeretettel, A Te ösvényedről ne tévelyedjünk el! Áldd meg a mi munkánk, áldd meg jó [sikerrel, Erre kérünk: „Atyánk, ki vagy a [mennyekben"! Dala Zoltán tanító. A Középiskolát Végzettek Egyéves Ke­reskedelmi Szaktanfolyamán Budapest. Vili., Vas-u 9/11., amelyet Budapest Székesfőváros közön­sége tart fenn, a beiratások naponként délelőtt 9—2-ig. Célja, hogy férfiaknak és nőknek, akik középiskolai érettségi vizsgálatot tettek, katonai tisztképzőt vagy tanítóképzőt végeztek, egy év alatt alapos kereskedelmi szakképzést nyújtson, amellyel kereskedelmi gyakorlati kenyérkereseti pályára lép­hetnek. Reiratási díj 25.— P. Évi tandíj a tanul­mányi előmenetel és a vagyoni viszony szerint: 62.— , 124.—. 186.—, 248.— P Felvilágosítást a tájékoztató nyújt, amely Budapest, Vili., Vas-u 11. alatti kapusnál kapható; postán való elküldése is kérhető. OLVASSUK A BIBLIÁT Pál az életúton. Szeptember 6. Az áldozatban. I. Kor. 9 :27. Pál ismerte az akkori világ sport­embereinek az életét, de jól ismerték azt a korinthusiak is, hiszen ott híres ver­senyek folytak. Aki sportol, annak ön­megtartóztató életet kell élnie, rendsze­resen gyakorolnia kell magát. A múló babérágért nagy áldozatot kell hozni a versenyzőknek. A keresztyén életet is módszer szerint kell élni. Naponkénti áldozatban, hitből fakadó szigorú er­kölcsi életben kell járnia a keresztyén­nek. Ha a versenyzők a hervadandó kis babérágért képesek nagy áldozatra, mennyivel inkább kell nekünk erre ké­peseknek lennünk, akik az örökkévaló koszorúért küzdünk. Példaképek va­gyunk s vonzó és taszító lehet a hatá­sunk. Hitünk lámpása világoljék! Szeptember 7. A munkában. I. Kor 15: 10. Az alázatos ember gyönyörű vallo­mása van itt. Pál valóban állandóan munkában volt, nagy sikereket látott a fáradozása nyomán, s amikor visszapil­lant rájuk, elhárítja magától az eredmé­nyeket, sőt a munkát se a maga erejé­ből, hanem az Isten kegyelméből eredő­nek vallja. Ma sokan vágynak a munka után, vagy jobban mondva a megélhetés után, de nem nagy a vágyakozás az Is­ten országáért való tevékenykedés után. Sikereket hajszolunk és az elért eredmé­nyekkel dicsekszünk. Gondoljunk Pálra, aki sokat dolgozott , s még a munkálko­dás lehetőségében is Isten kegyelmét látta, mennyivel inkább az eredmények­ben! Szeptember 8. Az adakozásban. II. Kor. 9 :7. Pál nem beszél az adakozásáról, de bizonyos, hogy kivette belőle a ré­szét. A keresztyén embert jellemzi, hogy tud adakozni. Nem mindenki tudja ezt megtenni. Sokan azt gondolják, hogy telt zseb és telt kamra kell ehhez. A tapasztalat azt mutatja, hogy nem azok az elsők az adakozásban, akiknek sokat adott az Isten, hanem azok, akik ismerik a nélkülözést, a legelsők azon­ban azok, akiknek van hívő szívük. A szív legyen a Krisztusé, akkor minden az övé lett. Szeptember 9. Az örömben Rom 14: 17. Pál ismerte az örömöt. Tudta, hogy sokfélék azok. A testi örömöknél többre értékelte a lelkieket, az igazságot, a bé­kességet, de legtöbbre becsülte a Szent­lélek által való örömöt, Nagyon jellemző az emberre, miben találja a gyönyörű­ségét. Gondolkozzunk az örömeink fe­lett, miben leljük meg azokat? Az öröm éltet, de ismerjük-e azt az örömöt, amely örökkévaló értékű: a Szentlélek által való öröm. Szeptember 10 A szenvedésben. II. Kor. 11 : 24—29. Lehetetlenség meghatódás és bámulat nélkül olvasni a Pál szenve­déséről szóló igéket. Milyen nagy volt ez az ember a szenvedésben! Meddig tudnánk mi elmenni vele a szenvedések útján? Az emberek félnek a szenvedés­től, ha kénytelenek hordozni, szabadulni szeretnének tőle, pedig a teherhordo- zásnak áldásai vannak. Azt se felejtsük el, hogy Pál Krisztusáért szenvedett. Hajlandók vagyunk-e mi a Krisztusért, az Ő ügyéért a kereszthordozásra? Szeptember 11. A szeretetben. I Kor. 13 2. Milyen finoman és mégis milyen erő­teljesen szól Pál a szerétéiről. Ä hitnek az apostola a szeretet költőjévé lesz s olyan szépen énekel a szeretetröl, ami­lyen szépen senki se szólt róla. Ez a szeretet a hitből fakad, mint a magból a zöldülő szár és a színpompás virág. Nem több a hitnél, mert a hit az első, de ebből fagad, a hitet a szeretet tesz, színessé, a szeretetet pedig a hit teszi igazán mélyről kiindulóvá. Külön-külön mindkettő gyenge, de együttesen le- győzhetetleniil erőssé lesznek. Szeptember 15. Boldog dicsekvés. Gál. 6 : 14. Nem sokra nézzük a dicsekvő embert, hiszen az magával törődik na­gyon sokat. Másról alig tud beszélni. Üres emberek az ilyenek. Pál többször is beszél a dícsekedésröl, ami neki szo­kása. De milyen más az apostol dícseke- dése. Ebben nem az egyén a fontos, ha­nem Krisztus. Sőt, itt épen a Krisztus keresztjében óhajt dicsekedni. A kereszt szenvedést, önfeláldozást, végtelen nagy szeretetet jelent s kifejezője az Isten ke­gyelmének. Ebben látja az apostol azt, amivel dicsekedhetik. Boldog dicsekvés ez, bárcsak én is tudnék ezzel dicse­kedni! Marcsek János. KARCOLATO K. Két levél. „Igen Tisztelt Szerkesztőség! Én magam nem nagyok evan­gélikus, de azért hétről-hétre örömömet találom a Harangszó­ban. Férjemmel együtt nagyon sokat merítettem már belőle. Ez a lap tanított megbecsülni evan­gélikus férjem egyhazát... ." *•9 „Igen Tisztelt Szerkesztőség ! Sajnálattal értesíti m, hogy a Harangszót nincs módomban többé elfogadni. Másvallásu feleségem megtiltotta a járatását...“ *9* Két levél egymás mellett. Ér­demes rajtuk elgondolkodni! HETI KRÓNIKA. Horthy Miklós kormányzó tíznapos ausztriai útjáról hazaérkezett. — Buda­vár visszavételének 250 éves jubileumát ünnepli az egész keresztyén világ. — Csütörtökön vagy pénteken utazik utó­gyógykezelésre Gömbös Gyula minisz­terelnök. — Kétszáz magyar munkást utasítottak ki Felvidékről a csehek. —- Megindul a búzakivitel Belgiumba. Ti­zenhat pengős búzaárakat várnak a ki­vitel nyomán. — írun spanyol várost külföldi tüzértisztek védik a spanyol felkelőkkel szemben. — Madridban a

Next

/
Oldalképek
Tartalom