Harangszó, 1936
1936-08-16 / 34. szám
27. évfolyam. 1936. augusztus lé. 34. szám. Alapította! K A Pl BÉLA Hlo-ben. LaptuUJdono* : Dunántúli Luthar-SzBvatség. Megiaienlk minden yisárnip. Ingysn mai léklat tanév alatt téthatanként • KIS HARANQ8ZÓ. 1035-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poatacgekkszámla : 30.526. „Mindabból, amit tőle kérünk, semmire sem vagyunk méltók, nem is érdemeltük meg, hanem mindazt kegyelemből adja meg nékünk.“ Az ötödik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. a .íMBnami oariraaiM-fctadőblTatata OYÖR 0., Patöfl-tfa 1. ElófixetAsi ára: nacredArre 1 PS flUAt, lAlArre SPH OUAi, an Atta A P 80 &UAi Caoportos kőidénél lOVi-oe kedveim Any Amerikába e(Au érre a dollár; ai utódállamokba BacyadAna 1 P 60 DllAr ja <• 1 •< r r .« Az üdvössége útja. Mert mindenki üdvözül, aki Isten nevét segítségül hívja. Róm. 10, 13. A z ember olthatatlan vágyakozással tekint az üdvösség felé. Az is, aki tudja és elismeri ezt, de az is akiben a vágyakozás csak öntudatlan szomjúságként ég. Az is, aki hittel várja reménységeinek beteljesedését, de az is, aki hányiveti hitetlenségben tagad Istent és eget. Természetes, hogy az üdvösség formája sokféleképpen rajzolódik ki az emberekben hitük sokfélesége szerint. A keresztyén hit tisztult üdvösségfogalma mellett meglepően nagy szerepet játszik a mohamedán és hindu üdvösség-képzelet, amely egyrészt végnélküli élvezeteket, másrészt az istenségbe való öntudatlan beolvadást igér. De még egy hit vallói is nagyon különbözőképpen tudatosítják az üdvösség Ígéretét. Azt lehet mondani, hogy ahány ember, talán annyiféleképpen képzeli el az üdvösséget, a mennyországot. Természetes ezzel együtt az is, hogy az üdvösségre vezető utat is zavaros sokféleségben jelölik meg. Csak az egyes keresztyén egyházak között is milyen nagy az eltérés az üdvösségre-jutás feltételeinek kérdésében! ? Ezt a kérdést is csak a hit egyedüli mértéke, az írás döntheti el. Mindenki üdvözül, aki az Ur nevét segítségül hívja. Ez elég határozott útbaigazítás. Kevés vitatkozni valót hagy maga után. Aki önerejében bizakodva fut az üdvösség felé, az már a félúton le is mondhat a sikerről. Aki nem hajlandó belátni, hogy az emberi erő csak nagyon szűk korlátok között bir értékkel, de az üdvösség területén elveszti hatalmát, az sohasem érkezhetik meg oda, ahová elindult. Akiben nem ég emésztő lánggal páli önelégületlen- ség és lutheri kétségbeesés, az sohasem fog eljutni Pál megdönthetetlen üdvösséghitére és Luther szilárd nyugalmára. Az előtt az üdvösség kapuja mindig zárva marad. Ennek a kapunak kulcsa: Isten nevének segítségül hívása. Belátása annak, hogy magunk, akármilyen erősek, bölcsek és hatalmasak vagyunk is emberi viszonylataink között, az üdvösség kérdésében tehetetlenebbek vagyunk a tehetetlen Azt mondja a magyar közmondás: „Beszélni ezüst, hallgatni arany“. Mi azt mondjuk, hogy mind a kettő egyformán nagy ajándéka az Istennek. Beszélni ott és akkor, ahol és amikor beszélni kell, éppen olyan áldás lehet, mint hallgatni ott és akkor, ahol és amikor hallgatni kell. Mi sokszor fordítva csináljuk. Hallgatunk ott és akkor, ahol és amikor szólani kellene és beszélünk ott és akkor, ahol és amikor hallgatni kellene. Valakinek becsületét tépázzák a fülünk hallatára. Szólanunk kellene egy-két szót a védelmére. De mi, talán félelemből, talán kényelmességből — hallgatunk. Bűnök peregnek le a szemünk előtt. Megtévedt egy embertársunk. Szólanunk kellene a jóindulatú feddés dorgáló szavait. De mi hallgatunk. Engedjük, hogy vesztébe rohanjon a felebarátunk. Tanácstalanul vergődik valaki a szemünk előtt. Olyan nagyon szüksége volna néhány gyermeknél. Isten segítsége nélkül nincs üdvösség, ezt pedig csak az nyeri meg, aki lemond emberi büszkeségéről és örömmel és hálás szívvel veszi igénybe az Isten által felkínált utakat és módokat. Imádkozik. Kér. Könyörög. Megalázkodik és lemond arról, hogy segítség nélkül üdvösségre jusson. És ezen a fokon jut el legközelebb az üdvösséghez, melyet az Ur annak igér, aki az ő nevét segítségül hívja. Ruttkay-Miklián Géza. eligazító tanácsra. S mi hallgatunk. A könnyei hullanak valakinek. Balzsamként hullana sebzett szivére a vigasztaló beszéd. Mi azonban összeszorítjuk az ajkunkat. Éhes lelkek között járunk. Életet jelentene számukra a Krisztusról való bizonyságtevés. Mi azonban némák maradunk. Hallgatunk, mikor beszélnünk kellene. S beszélünk, mikor hallgatnunk kellene. Titkot bízott ránk valaki. A hallgatás pecsétje alatt kellene őriznünk. Mi pedig nem tudunk hallgatni. Rágalmaznak valakit előttünk. Hallgatásunkkal kellene elitélnünk az ilyesmit. Mi azonban nem hallgatunk, sőt csatlakozunk a hangosnyelvü rágalmazókhoz. És igy tovább. Az Isten igéje nagyon komoly szavakkal óv úgy a néma ördög, mint a zabolátlan nyelv bűneitől. A keresztyén ember tanulja meg, hogy mikor kell hallgatnia és mikor kell szólania 1 Beszélni — hallgatni.
