Harangszó, 1936
1936-07-26 / 31. szám
246. HARANGSZÓ 1936 július %. Szétszórtságunk okai. Történelmi okok. A magyar evangélikus egyház nem volt mindig szórványegyház. A reformáció megindulásakor jóformán az egész ország evangélikussá vált. Akkori kimutatások szerint a lakosság 90 százaléka csatlakozott a lutheri reformációhoz. A XVI. század közepén körülbelül 2100 evang. gyülekezet s ennél sokkal több ev. templom volt hazánkban. A lélekszám ily óriási csökkenér sének magyarázatát az ellenreformáció erőszakoskodásaiban találjuk meg. Csak egy történeti tényt említek meg az ellenreformáció munkájából. Az ellenreformáció 200 esztendő alatt 1838 templomot vett el mitölünk. Az ellenreformáció munkáját nagyban elősegítette a reformáció magyar népének előbb ketté, majd háromfele való szakadása a lutheranizmus és kálvinizmus, majd pedig az unitarizmus különválása következtében. Politikai okok. A magyar evangélikus egyház szórvány jellegének és kisebbségi sorsba kerülésének egyik föoka a trianoni kenyszer- béke, amely a magyarországi jelentősebb történeti egyházak között az evangélikus egyházra merte a legsúlyosabb csapást. Trianon által a magyarországi ev. egyházból az 1910-es nép- számlálás hivatalos adatai szerint ezresekre kikerekitve Ausztriához csatoítatott — — — — 53.000, Jugoszláviához — — —• — - - — — 15Ö.Ü0U, Csehszlovákiához — — — — — — 396.000, Romániához — — — — — — — 263.000, összesen elszakítva: 868.000. Csonka-Magyarországon maradt 472AÁI0. Még világosabban látjuk az óriási vérveszteséget akkor, ha a különböző egyházakkal összehasonlítva százalékszerüen állítjuk elibénk a trianoni kényszerbéke egyházi höhérmunkáját. A róm. kath. egyház híveiből elszakíttatott — 56.8% A gör. kath. egyház híveiből elszakíttatott — 92.2% A református egyház híveiből elszakíttatott 39.1% Az evang, egyház híveiből elszakíttatott — 64.1% A gör. keleti egyház híveiből eiszakítnatott — 97.4% Az unitárius egyház híveiből elszakíttatott — 93.1 % Az izr. egyház hiveiböl elszakíttatott — — 49.7% A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 27 XVIII. FEJEZET. Julia magára maradit. Körülnéz. Itt fog ö néhány napot tölteni. Egyedül..., vagyis csupa férfitól körülvéve... Nem volna-e jó kiugrani az ablakon s menekülni?... Már ott is van az ablaknál. Rács, vastag rács védi a szobát. Talán kiáltania kellene?... Meghallja a rendőr s megmenekül!... De mi lesz, míg ideér a rendőr, míg kinyitják a kaput?... Mit tudja ö, kiknek került a kezébe!?... Habár nem lát Alexban veszedelmes embert. Egyáltalán nem... Nem tudja elhinni, hogy kommunista..., inkább a proletárt játszó arisztokrata benyomását teszi... Az a finoman ívelt, magas homiok..., az az előkelőén sápadt arc..., azok az ábrándosán merengő szemek..., az a modor... Nagymultú nemzedék kiteljesült utódának látszik... Megjelenése bizalomkeltő..., szava őszinte..., jóakaró... Bízhat benne... Rujeff hozta a vacsorát. Meghajol, leteszi az asztalra a tálcát s megy ki. Az ajtónál megáll egy percre, mintha parancsot várna, majd szól: — Fél óra múlva jövök a tányérokért... — S nesztelenül eltávozik. A vacsora kitűnő volt s Júliának eszébe sem jutott, hogy talán nem kellene belőle enni. Hátha megmérgezték!?... Nagyszerűen Ízlett neki... Az a pohár pezsgő pedig új életerőt-öntött ereibe. S mikor Rujeff kivitte a tálcát, majdnem megköszönte... Egy- csepp félelmet nem érzett. Bizton érezte magát, akár otthon. Helyzetét nem fogta fel tragikusan, inkább vidámabbik oldaláról nézte. Érdekes kaland az egész, milyenben nem lehet mindenkinek része. Amolyan testhez álló kaland, aminek a megélése neki való élmény. A váratlan fordulatok izgatták különben is, sőt csak ezek szórakoztatták... Ami vele történt peHa leszámítjuk a gör. keleti egyházat, melyből 2,910.000-et szakítottak el s csak 77.000 maradt s az unitárius egyházat, melyből 69.000-et szakítottak el és maradt 5.000 s a gör. kath. egyházat, melyből 1,867.000-et szakítottak el s csak 158.000 maradt, akkor azonnal kitűnik az evang. egyház óriási vérvesztesége. A gör. keleti és a gör. kath. egyház leginkább nemzetiségi egyház lévén, a magyarság életében jelentősebb szerepet nem vitt, az unitárizmus is inkább Erdélyre korlátozódott s ezért mikor ma Magyarországon történeti keresztyén egyházakról beszélünk, rendszerint csak a róm. kath., ref. és evang. egyházat értjük alatta. Ezért mondhatjuk azt, hogy a trianoni kényszerbéke a történeti keresztyén egyházak között az evang. egyházat sújtotta legjobban, elszakítva töiünk híveinknek kétharmad részét. így azután Magyarország mai vallásos helyzete a következőképen áll az 1930. évi népszámlálási statisztika szerinjt: Róm. kath. — — — — — — — 5,634.003 Gör. kalh. — — — — — — — 201.0J3 Ref. — — — — — — — — — 1,813.162 Evang. — — — — — — — — 534.165 Gör. keleti — — — —■ — — — 39.839 Izr. — — — — — — — — — 444.567 Egyéb — -— — — — — — — 21.490 Összesen: 8,688.319. Települési okok. A magyar evang. egyház szórvány jellegének és kisebbségi sorsba kerülésének harmadik oka: földrajzi ok. A megmaradt félmilliónyi evangélikusság, Békés vármegyét leszámítva, nem lakik nagy tömegben együtt, hanem az ország egész területén szétszórva. Ennek a szétszórtságnak történelmi és kulturális okai vannak. Földmívelö népünk a történelem folyamán sokszor volt kénytelen vándorbotot venni kezébe s új letelepedési helyet keresni magának, mert hitét régi lakóhelyén szabadon nem gyakorolhatta. Egész községek indultak így útnak óriási távolságokra is, hogy a vallási elnyomatás rabigája alól íelszabadúlva szabad vallásgyakor'.atra tegyenek szert. Intelligenciánk pedig a dolog természeténél fogva szétdig, igazán fordulat és elég váratlan is s ha ép bőrrel megússza, nem adná semmiért, hogy belesodródott. Félnie pedig nem kell. Bizakodással néz a jövő napok elé. Előveszi imakönyvét, belemerül s megfeledkezik mindenről, mi körülötte, mint veszedelem ólálkodhatna s ami az első percben megfenyegette az egyedüllétnek ijesztő lehetőségeivel. Az imádság a csodás erejű gyógyvizek tengere. Az ember belemerül, gyógyulás járja ál lelkét s megújulva, frissen, fehéren bukkan ismét felszínre, mint a hattyú a tóból. Imakönyvét a vánkos alá rejti, Istenre bízza ügyét s elalszik, nyugodtan, édesen... XIX. FEJEZET. Natalia a leíkiválságnak napjait élte az első héten. Minden új benyomás kínos változást idézett elő benne. Megismerte közvetlen közelből a keresztyén családot s omladozott imádott világa, melyet a leggondosabb nevelés építed! lelkében az új életnek példaképévé. Döbbenettel vette észre, hogy lassanként más lesz, mint ami volt. Nincs ereje, hogy küzdjön az új meglátások bontó támadásai ellen. Miiyen más is itt a családi élet, mint Moszkvában!?... Ott alkalmi együttlét, mely egyszerűen felbomlik, ha nő a gond, itt pedig szent kapcsolat, mely a növekvő gonddal egyre szorosabb lesz. Ott mesterségesen gyengítik a viszonyt szülő és gyermek között, itt az anya és a fiú közti viszonynak ben- sösége, melege könnyekre fakaszt. Ott az átkot ordító ököl döngeti az eget, itt az imádkozó kezek nyúlnak felfelé... Mennyivel más ez, mint amaz... Micsoda gyönyörűség belepillantani a vallásos élet világába és csodálatos ígéreteibe s amott az ember elől elsikkasztják e boldogító lehetőségeket. Érezte maga is, hogy minden gazdagsága mellett, milyen szegény a lelke. Ellenállhatatlan vágy gyötörte, hogy mennél gyorsabban s mennél mélyebben belehatoljon a vallás titkaiba... Szorgalmasan olvassa a bibliát. Valami rettentő hatalom van ebben a könyvben. Olvasása eleinte félelmet keit az emberben. Minden betűje fenyeget s öklét rázza minden gondolata. Natalia legalább úgy érezte. Hányszor tette félre, hogy ne hallja ijesztő
