Harangszó, 1936
1936-07-26 / 31. szám
HARANGSZÓ 247 1*36 július 26. szóródott az ország különböző részére hivatalokba. A magyar evang. egyház mindig vezetett abban a tekintetben, hogy középiskolába és egyetemre lélekszáma százalékán jóval felül küldte gyermekeit. Ezek a kitanult gyermekek azután természetesen nem maradtak mindég szülőhelyükön, hanem szétszóródtak az ország különböző részeibe, ahol gyülekezetekbe tömörültek a hívek, ott is még igen sokszor szórvánnyá teszi a nagy gyülekezeteket is a tanyákba való települési rendszer. Nyelvi okok. A magyarországi evang. egyház nyelvileg nem volt egységes A magyar mellett tekintélyes létszámú német és tót nyelvű evang. gyülekezet is volt Magyarországon. Csonka- Mapvarországon ez a kérdés erősen eltolódott a magyarság javára, azonban még ma is vannak német és tót gyülekezetek. Trianon előtt az evangélikusok közüli magyar német tót oláh egyéb 31.9%, 31.5%, 34.6%, 0.1%, 1.9%. Trianon után magyar 68.9% már, ellenben német 15.1%, tót 15.8%, egyéb 0.2%. A különböző nyelvű gyülekezetek a mai Magyarországon egységes egyházközigazgatás alatt állanak ugyan, azonban a nvelvi különbség korlátái, a történelmi kifejlődés különböző adottságai és a különböző külföldi evangélikussággal való érintkezés mégis lazább kapcsolatot teremt a különböző egyházak között és ígv a nvelvi szétszórtság is kisebbségi jellegünket növeli és méginkább szórvány egyházzá tesz bennünket. Liturgiái okok. A magyarországi evang. egyház szétszórtságának okai között meg keW említeni a különböző tájak különböző liturgiái fejlődését is. Egyes területeken jobban, másokon kevésbbé maradt meg a lutheri liturgia s ennek következtében ma a legjobban leegyszerűsített kálvini istentiszteleti rendtől kezdve a gazdag énekes liturgiáig az istentiszteleti rendek igen sok változata található fel gyülekezeteinkben. Ez áll az énekeskönyv ügyére is, melynek jellemzésére csak egyetlen példát hozok fel. A kis magyar, Jugoszláviához tartozó evang. egyházban is pl. 10 különböző énekeskönyv használatos. Ez a liturgiái szétszórtság is tünete is, oka is a magyar evang. egyház szórvány jellegének. önkormányzati okok. A magyar evang. egyház szétszórtságának egyházi alkotmányunkban rejlő magyarázata is van. Az ellenreformáció alkalmával folytatott küzdemeinkben az autonómiára épült fel egyházi alkotmányunk. Ez az autonómia volt a reformáció védvára s ennek köszönhetjük Isten után, hogy egyes központi jelentőségű evangélikus heiyek és emberek megsemmisítésével nem lehetett tönkretenni az egész magyar evang. egyházat. Ennek az egyházi alkotmánynak köszönhetők azok az önálló, egyházukért felelősséget érző harcos egyéniségek, akik az autonómia melegágyából nőttek ki egyházunk számára. Ez az egyházi autonómia azonban a dolog természeténél fogva meglazította az egymáshoz tartozandóság érzését és bizonyos indepen- dentizmus lehetőségeit biztosította. Ezáltal szintén elősegítőjévé vált a szétszórtság érzésének és az egység hiányának. Isten. Minden oknyomozó történelem csak félmunkát végez, ha megáll a külső okoknál, az eseményeknél és embereknél és nem látja meg az események és emberek mögött a történelmet csináló világkormánvzó Istent, akinek tudta nélkül egy veréb sem eshetik ki a fészekből, egy hajszál sem hullhat le a földre. Bizonyos, hogv a mi szétszórtságunk mögött is ott van az az Isten, aki egykoron ..elszéleszté az egész földnek színére“ Bábel tornyának építőit (I. Mózes 11. 8.), aki egykoron kimondta s végre is hajtotta Juda fölött is ezt az ítéletet: ..Bujdosókká teszem őket e földnek minden országában ... elszórom őket szórólanáttal“ (Jeremiás 15, 4-7.). aki testbe öltözve e földön is szórólapáitol tartott kezében" (Máté 3. 12.). Míg ezt meg nem látjuk, keserűség, vádaskodás és gyűlölet lesz úrrá fölöttünk mindig, ha szétszórtságunkra s annak okaira gondolunk. Ha meglátjuk, bünbánattá lesz a keserűség, önváddá a vádaskodás s imádsággá a gyűlölet. A megértő népnek pedig ezt üzeni az Úr: „Csinált út lészen népe maradékának...“ (Ezsaiás 11, 16.) ...hazafelé. „A seregek Ura végezte és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve: ki fordítja el azt?“ (Ézsaiás 14, 21.). Senki! Bizonyára senki. Túráczy Zoltán vádjait s hányszor hajolt ismét föléie, hogy magára zuhogtassa fenyegetéseit és ítéleteit. A betűkből kiáltó vád lassanként elült és szerető karokat látott kiemelkedni sorai közül, melyek hivogatólag feléje nyúltak. Napi tápláléka lett a biblia és szaporodtak örömei. Rettegve vette észre, hogy idejövetelének tulajdonképpeni célja ködbe vész előtte és elhatározása napról- napra gyengül. Alfréddel kellett volna végeznie vagy legalább olv helyzetbe hozni, hogy Rujeff végezzen vele s ha erre gondolt, majdnem elnevette magát... Szeretett volna menekülni magától, hogy ne ő legyen az, kit valaha is ilyen szándékok fütöttek. E szándék helyét egv, a szív mélyéből jövő érzelem foglalja el lassan..., biztos gyökérveréssel, mely érzelem erősebb, mint minden moszkvai parancs és hatalmasabb a szovjet- nak tett hűségfogadalomnál. Úgy ápolhatta ébredező szerelmét. mint az édesanya első gyermekét. Takargatta, hogy senki ne lássa, de ott mosolvgott szemében, ha Alfrédra nézett. Csitította, hogy senki se hallja, de ott duruzsolt minden szavában. A belső átalakulás még kedvesebbé, még szebbé tette Natáliát. Arcán gyorsan változó pír..., mosolyában hullámzó báj s lobogó tüzek a szemében... Különös helyzetéből származó állandó idegfeszültsége mutatkozott magatartásában és vonzóvá tette. Amália néni büszke volt s hurcolta az egész városban. Tömte ajándékaival, hogy magához kapcsolja. Gyakran magával vitte a kis templomba, melyben a fekete köpönyeges prédikált. Natalia megszerette e helyet s ha csak tehette ide sietett. Az ellentétek között háborgó lelke itt nyugodott meg legjobban. Az itt elhangzó szavak cáfoltak rá legjobban múltjára s boldog volt, ha hazugságnak látta eddigi felfogását az életről. Ez a templom formálta át lelkét a válságon keresztül s tette keresztyénné. Ha a vállalt kötelességteljesjtés s a kialakuló új világnézet összecsapása felkavarta bensejet, akkor ide menekült, ebbe a kis templomba. Itt merített erőt, vigaszt és igazolást. Tudományt hozott innen, amilyent semmilyen könyv nem tudott még neki adni. Ahol csődöt mond a világi ismeret, ott az evangcliom vezérli az embert a sötétnek hitt tájakon s ezek a sötétnek látott földöntúli tájak nyújtják a maradandó örömöt. Ez lassanként meggyőződésévé vált s ez irányítja gondolataiban, cselekvéseiben... XX. FEJEZET. Júlia számlálta az órákat s várta a szabadulást. Egyéb nanasza nem volt: hosszúak a napok... Nem is bánta, ha Alex irt-ott beszédbe elegyedett vele. Kellemesnek találta társaságát s bosszantotta a kimértség, mellyel érintkezett vele. Eleinte csak az ajtóból érdeklődött hogyléte után s gyorsan eltűnt. Alexnek ez a tartózkodó szerénysége lassanként megnyerte Julia bizalmát s a nyájas közvetlenség, mellyel szólt hozzá, szívét érintette Csodálatba ejtette Júliát az előkelőségnek ama könnyed fölénye, mely Alex hatalmában tartotta Ru- ieffet s szinte térdre kényszerítette ezt a félvad kommunistát. Arról már meggyőződött, hogy Alexnak vajmi kevés köze van a kommunizmushoz. Lehet az önámítás.... lehet az hatalmi kényszer nála, de semmiesetre meggyőződés. Nem is olyan társadalmi rétegből származik Alex. mely az elégületlen proletárt adja. nem. Ezt nem hiszi el Julia soha. Alex rejtély előtte s akarja tudni, kicsoda ez a fiatalember? Ezen töpreng, ha egyedül van. Ez iránt faggatja Alexet, ha alkalom nyílik rá... Egy este is, mikor Alex szokása szerint beszólt hozzá, hogy érdeklődjék, meg van-e mindennel elégedve, nincs-e panasza, mit kíván? s távozni akar, Julia utána szól: — Ne meneküljön már annyira,, vagy kellemetlen magának a társaságom? jföjjön csak kicsit vissza!? Ez nem volt már a fogolynak hangja. A szívnek muzsikája volt, mely beleharsonázott Alex leikébe. — Ha nem vagyok terhére, — mondja előkelő meghajlás között Alex, —- maradok, szívesen maradok, de nem akarok tolakodónak látszani, ki egy úrihölgy helyzetével visszaél. — Csak jöjjönf.. jöjjön... magától nincs mit tartanom,, annyira már ismerem. Ha rabszolgája vagyok is az úrnak, azért törődhet velem kissé!... (Folytatjuk.)
