Harangszó, 1936
1936-07-26 / 31. szám
27. évfolyam. 1936. július 26. 31. szám. Alapította' KAPI BÉLA Hlo-ben. LaptuUjdonos : Dunántúli Luttter-8zfivsls«g. Magielanfk minden yasárnip. Ingytn mai léklat tanév alatt kéthatanként a KIS HARANQ8ZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzám. Poitacaekkszámla : 30.526. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Isten a mi kérésünk nélkül is megadja ugyan a mindennapi kenyeret minden gonosz embernek, de mi azt kérjük, hogy ezt velünk beláttassa és mi hálaadással vegyük mindennapi kenyerünket. A negyedik kérés lutheri magyarázata a kiskátéból. ib .n&r&B£Esó •MikttUtö-fciAdótüvaUI« > GYÖK a., t-otön tér a. Ciöfiiot«*! ára: netyeriérre 1 P i!8 Iliiéi, téiór.-e 2 P 4a fillér, efy évre 4 P 80 fillér Cioportoi kllldéreel lo'/i-oe kedveimény. ámerikába égési évre a dollár; u utódállamokba usfTedévrs 1 P 80 fillér Evangélikus sors. „Ha engem üldöztek, titeket is üldöznek majd.“ (Ján. 15: 19.) H a valaki ma embereket akar megnyerni valamilyen politikai vagy világnézeti eszmenek, fűt-fát igerget nekik. Jézus nem így gyűjtött híveket. Nem áltatta tanítványait, hanem egyenesen megmondta nékik, hogy az ő nevéért és az evangéliumért üldöztetéseket kell majd elszenvedniük. Jézusnak ez a próféciája beteljesedett a mi evangélikus egyházuitKon is, amely a tiszta evangélium hordozója és hirdetője. Az evangélikus sors századokon keresztül üldöztetés volt. Amikor négyszáz évvel ezelőtt megzendült Magyarországon a tiszta evangélium, tüzhalálra ítélték. Budán, Sopronban és másutt lángoltak a máglyák és elhamvadtak rajtuk Luther iratai. Nemcsak a könyveket, hanem a híveket is tüzhalálra ítélték: Lu- therani comburantur. Száz évvel később megint teljes erővel fellángolt a gyűlölet tüze. Elhangzik a jelszó: inkább farkasok lakják az országot, mint protestánsok, — és gyűlölködő emberek idegen zsoldos csapatokkal járják az országot és elfoglalják templomainkat és gyilkolják híveinket. Pozsonyban vésztörvényszék: gályára mennek a prédikátorok. Eperjesen vésztörvényszék: bakó üti le a protestáns magyarok fejét. Még az Isten igéjére is haragszanak. Debrecen város külföldön óriási költséggel bibliákat nyomat; elkobozzák és az egri püspök udvarán 1754-ben 140 katolikus pap jelenlétében Tedeumot énekelve elégetik az egész szállítmányt. Nagyon szomorú eredménye lett egyházunkra nézve ennek az üldözésnek. A reformáció első századában Magyarország lakosságának közel háromnegyed része evangélikus, a második században már csak egyharmada, a harmadikban egynegyede, a negyedikben egytizede s ma egyhuszada. De — úgy látszik — még mindig kevésnek tartják ellenségeink ezt az eredményt, mert még mindig tart az üldözés. A gályák és a bakó szerepét, átvette a reverzális, a lélekhalászat, a szószék és a sajtó. A jelszó se változott sokat. Egy jezsuita jelentette ki: inkább lennék pogány, mint protestáns! Az evangélikus sors ma szóivúny- sors. Híveink negyedrésze szórványokban, templom nélkül, pap nélkül, gondozás nélkül tengődik. A szórványhivek leikéből pedig egykettőre kivész az egyházhűség és az élet odasodorja őket a nagyobb egyházak seregébe. Egy eset a szórványokból: Amikor a lelkész a szívességből átengedett református templomban a református isten- tisztelet után tartotta az evangélikus istentiszteletet, híveink közül sokkal kevesebben jelentek meg, mint amikor magánházban volt az isten- tisztelet. Miért? Azért, mert széA falvakban ilyenkor lázas munka folyik. Az egyik helyen még suhog az arató kaszája, a másikon már hatalmas szekerek hordják az életet, a harmadikon már búg a cséplőgép is s mindenütt barnára égett, veritékes emberek sürögnek, forognak napkeltétől csillagtámadásig. A munka lázában gondolsz-e nemcsak a termésre, hanem Istenre is, akitől száll alá minden adomány? A munka lázában gondolsz-e arra, hogy az imádkozás nemcsak a ráérő napok kegyes gyakorlata, hanem a legszorgosabb idő kötelezettsége is? gyelték a református hívek előtt azt, hogy ők evangélikusok. Harmadszor evangélikusnak lenni ma azt is jelenti, hogy lenézettnek, kigunyoltnak lenni. Regényekben (olvasd csak el Mikszáth vagy Komáromi néhány regényét), elegáns szalonok és füstös kocsmák otromba vicceiben, sőt még plakátokon is nagyon kellemetlen mellékzöngéje van a lutheránus elnevezésnek. A legbátrabb, legkeményebb reformátor nevét a megalkuvás és két- kulacsosság jelzésére használják. S hogy mennyire nem ismernek minket! Egy „művelt“ ember mondta nekem: „A katolikus és református vallásokat ismerem, de az önökét nem. Ugye az önök vallása körülbelül olyan, mint a baptistáké ?“ Ennek a lapnak egy régebbi számában olvashatod, hogy Németország missziói lelkű ősz püspöke belebetegedett egyháza nyomorúságába. Te tudod-e könnytelen szemmel, pirulás nélkül nézni magyar evangélikus egyházad sorsát? Kékén András. A munka lázában gondolsz-e arra, hogy megszenteld az ünnepnapot tudván, hogy az ünnepnapon végzett munkán nincs rajta Isten áldása ? A munka lázáöan nem csinálsz-e magadnak Isten nélkül terveket a bibliabeli bolond gazdával bíztatván magadat: „Sok javaid vannak sok esztendőre éltévé, tedd magad kényelembe, egyé), igyál, gyönyörködjél ! “ ? Ki tudja! Talán még az. éjjel elkérik a te lelkedet. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkében kárt vall! A munka lázában.
