Harangszó, 1936
1936-07-19 / 30. szám
1936 július 19. HAKANŰSZÓ 239 gyár és német és egy tót egyház, a többi tiszta magyar. Az anyaegyházakba be van szervezve 38.000 lélek, szórványban él 3JÖ00. Az itt élő magyar evangélikusságnak helyzetét nagyon megnehezíti az, hogy a gyülekezetek általában kicsinyek, különösképen azok, amelyeknek tekintélyes szórványuk van. Van pl. egy gyülekezet: Nagyszentmiklós, melyben csak 45 adófizető van, ellenben van 8 filiája, amelyek mindegyikében 10—40 lélek lakik. Egy másik nagy nehézsége ennek az egyházkerületnek az anyagi szegénység. Az új állam a lelkészeknek ad ugyan kongruát, azonban azt már két Ízben is erősen csökkentették, úgyhogy kivált a városi lelkészeknek a megélhetése kérdésessé vált. Sem a superintendensnek, sem a superintendenciának kongruát nem ad az állam, ennek következtében- nagyobb szórványterületek is csak igen kevés gondozásban részesülhetnek. Borosjenön 500 lelket a ref. lelkész gondoz, Simonyifalván 400 lelket egy tanító gondoz. Bukarestben 3 év előtt szerveztek magyar evangélikus egyházat, addig azt is a reformátusok gondozták, pedig 15 év előtt is már 1.500 magyar evangélikus lélek volt ott. Ez okból nincs e kerületnek saját theológiája sem. Lelkészeit a kolozsvári ref. theologian képezik ki, úgyhogy az evangélikus dogmatika, etika és liturgika tanítását a koiozsvári magyar evangélikus lelkész látja el, a theológusok számára pedig egy kétszobából álló Luther-otthont rendeztek be. A romániai ág. hitv. ev. országos egyházba 4 tiszta magyar és 2 néme'ttel vegyes gyülekezet tartozik 6.500' magyar evangélikus lélekkel. Ezeknél a lelkészi utánpótlás okoz súlyos nehézséget. Pl. Szakadát, 1.200 lelkét is egy szász prédikátor gondozza. Felvidéken. Szlovenszkóban az evangélikusok száma 1934 végén 397.598. Ebből magyar kb. 30.OC 0 lélek. 29 gyülekezetben van magyar istentisztelet. Ezek közül egy, a komáromi, önálló szabad egyházként szervezkedett meg, rajta kívül még 13 gyülekezet tiszta magyar, 8 tóttal vegyes, 5 némettel vegyes és 3 háromnyelvű gyülekezet. A tiszta magyar gyülekezetekben élők lélekszáma 15.35D, a tóttal vegyes gyülekezetekben élők lélekszáma 6.700, a némettel vegyes gyülekezetekben élők lélekszáma 3.000, a 3 nyelvű gyülekezetbeliek lélekszáma pedig 500. E statisztika szerint a szórványban élő magyar evangélikusok százaléka 14.83%. — Leányságát sehol nem tartották olyan tiszteletben, mint mi fogjuk tartani. — A nagynénimhez vigyenek!... Követelem!... — Ottani helyét egy időre más foglalta le! — Szégyen... gyalázat, hogy ilyesmi történhetik a francia fővárosban!?... És még hozzá a francia főváros rendőrfőnökének unokahugával. . Szégyelje magát!... — Értse meg, Julia, napok múltán más véleménnyel lesz rólam. Egyelőre mondjon: gazembernek..., szélhámosnak..., gyilkosnak..., nem bánom... Tűrök..., de arra kérem, tűrjön maga is... Törődjön sorsába, soha nem lehet tudni, mit akar velünk az utunkba szakadt kellemetlenség... Lehet, hogy még ürül ennek a szokatlan, váratlan fordulatnak..., de addig legyen türelemmel. Becsületemet adom zálogul, nem lesz bántó- dása..., akár be se teszem a lábamat s megállók az ajtónál, hogy várjam rendelkezéseit... Kellemessé akarom tenni azt a néhány napját, mit kénytelen itt tölteni... Bármit óhajt, meg lesz. Kívánja a legmerészebbet, én előteremtem, mi unalmát űzi. Legyen nyugodt... — S miért éppen az én személyem kellett a játékhoz? — Mert véletlenül ön a párisi rendőrfőnöknek unokahuga és ép most jön hozzá látogatóba, mikor mi akarnánk kicsit igénybe venni a főnök urat!... — Persze valami idegen leány játssza most ott az én szerepemet... A maga cinkosa!?... — A bajtársam. Nagy munka apostola, ki az eszméért kockára teszi életét!... Julián a hideg futott végig. — Kicsodák maguk tulajdonképpen?... — Kommunisták... Megváltó eszmék hordozói, hogy új életre keltsük ezt az elmúlásra megérett világot... — S mit keresnek a rendőrfőnöknél? Csak nem?... — Nem szabad mindjárt a legrosszabbra gondolni. Közelébe akartunk férkőzni, hogy ‘tudjunk ellene védekezni, mert halálra keres bennünket... Kezére nézünk, lássuk, mit akar?... — S ha rájön a szemtelen csalásra, vége van annak a szerencsétlen leánynak. Erre nem gondoltak? — Életünk nem számit, de ha odáig jutna is a dolog, akHa a többnyelvű gyülekezetekben elenyésző kisebbségben élő magyar evangélikusokat is hozzászámítjuk a többi gyülekezetek területén élő s magyar istentisztelettel egyáltalában nem bíró magyar evangélikusokhoz, akkor a szórványban élő magyar evangélikusok lélekszáma a cseh megszállott területen az összlélekszám 48.83%. Jogunk van ezt a kérdést így sitatisz- tikáznunk, mert a vegyes nyelvű gyülekezetekben is sokszor ki van téve a magyarság a nemzeti elnyomás veszedelmének, ilyen pl. a gurabi és kisszebeni- gyülekezet. Súlyos nehézséget okoz a cseh megszállott területi evangélikusok részére az, hogy nem engedték meg külön magyar egyházmegyébe való tömörülésüket, holott a nyugatiban és a keletiben is könnyen meglehetett volna szervezni egy-egy magyar esperességét. Annál fájóbb ez a kérdés, mert ugyanakkor, amikor a magyaroknak ezt a jogot a hatóság nem engedélyezte, a nem sokkal nagyobb lélekszámú felvidéki németségnek 3 német egyházmegyét engedélyeztek. A magyar evangélikusok egyháztársadalmi szervezetben tömörültek, ez a Szlovenszkói Magvar Evang. Szövetség. Két lapjuk van: a Somorján megjelenő Evangélikus Lap, amely kéthetenként 700 példányban jelenik meg és a Luther c. Rozsnyón megjelenő néplap, amely havonta egyszer 1.500 példányban jelenik meg. Délvidéken. Jugoszláviában él a jugoszláv hatóságok kimutatása szerint is 465.000 magvar. Ebből 128.000 evangélikus. Közülök 100.000 német, 24.C00 tót és 4.000 magyar. A magyarok elszórva élnek a németek, tótok és vendek között. Tiszta magyar gyülekezet van — — — — — 3 Magyaron kívül egy nyelvvel vegyes gyülekezet — 8 Magyaron kívül két nyelvvel vegyes gyülekezet — 3 A 4.000 lélekből 3.000 lélek van anyaegyházban és körülbelül 1.000 lélek kültelki lakos, tehát 25%. Az összeomlás után a tótajkú evangélikusok külön szer- vezkedte, külön egyházmegyéket és egyházkerületet alkottak. a magvarok a német egyházkerülethez csatlakoztak. Külön egyházmegyéjük nincsen, magyar evangélikus egyházi lapjuk sincsen, 1920-tól 1929-ig jelent meg csupán Szabadkán a „Vándorút“ c. magyar evangélikus lap, szerkesztőjének: Szántó Róbert lelkésznek Magyarországra való költözködése után azonkor sem félünk... A rendőrfőnök úr mindig becsüli annyira uno- kahugát, hogy megkegyelmez érte baj'társunknak, Natáliának. — Szóval amolyan túsz féle vagyok?... — sápadozik Julia. Már kissé megnyugodott, de ez újabb ráeszmélésre feneketlen mélységet látott megnyílni maga alatt. — Erre ne is gondoljunk. Odáig nem jut a dolog, de őszinte akarok lenni s megmondtam a legrosszabb eshetőséget is... — Botrány, ennyire visszaélni egy védtelen nővel s bele tiporni az embernek legszemélyesebb jogaiba... Hallatlan!!... — Magunkat védjük s ez is személyes jog. Önnek nincs belőle kára, de megmenti három ember életét. Kötelessége, hogy türelemmel viselje szobafogságát. — A rendőrfőnöknek lesz-e baja?... — Semmi. Natalia elvégzi munkáját s ön szabad. Mehet, ahová akar. Alfréd is jót fog mulatni az eseten. — Akkor rendben volnánk. Bízom férfiúi becsületében. De most hagyjon magamra. Alex szó nélkül meghajol, az ajtóig megy, ott visszafordul és szól: — Rujeff azonnal hozza a vacsorát, addig tessék várni. — Ki az a Rujeff? — kérdi aggódva Julia. — Harmadik társunk. Ő fogja önt kiszolgálni. Bármikor rendelkezésére áll. Nem kell tőle tartani, csak azt teszi, mit parancsol neki. Alex újra meghajol, mélyen meghajol s indul. Júlia utána szól: — Azt az egyet mondja meg nekem, hogy tudták meg, hogy egyáltalán iétezem, mikor érkezem, honnan érkezem? A piros szegfű!?... Erre igazán kiváncsi volnék!... Hangja már nem volt egy cseppet sem izgatott, legalább a félelemtől nem volt izgatott. Csupán a kíváncsiság vibrált szavaiban s Alex hirtelenében a kiváncsi nőt látta maga előtt, ki szenzációk után kutat. Elmosolyodott s biztosította Júliát, ha nyugodtan marad, meg fog tudni mindent. Még egyszer meghajol s eltávozik. (Folytatjuk.)
