Harangszó, 1936
1936-07-19 / 30. szám
240 HÄI*ANÖä20 1936 július 19, ban ez is megszűnt. A maroknyi magyar evangélikusság súlyos elnyomás alatt él és anyanyelvi jogaiban korlátozva van. Bajsa községben pl. melyben a gyülekezet lélekszáma 1.600 s mely 50%-ban magyar, 80%-ban pedig a magyart vallja anyanyelvének, a magvar szót hatósági segédlettel kitiltották a templomból. Hasonló állapot volt hosszú ideig Újvidéken is, amelynek gyülekezete háromnyelvű s a magyar evangélikusok száma benne 350. Itt is csak úgy sikerült a magyar evangélikusok számára magyarnyelvű istentiszteletet biztosítani, hogy 1928-ban a tótok és németek összetűzésekor kettévált a gyülekezet, egyik lett a tót, másik pedig a magyarnémet gyülekezet. A magyar evangélikusok helyzetét a nemzetiségi elnyomáson kívül súlyossá teszi az egy helyen lakó evangélikusok kicsiny lélekszáma is. Legnagyobb magyar evangélikus gyülekezet a szabadkai, amelynek körülbelül 1.200 lelke van. De van pl. egy gyülekezet: Törökbecse, amelynek lélekszáma 35, ebből is 25 magyar és 10 német. Az óbecseivel együtt alkot egy közös anyaegyházat, azonban annak is csak 170 a lélekszáma. A nyugati végeken. A Trianonban Ausztriához csatolt 53.000 evangélikusból nem sok a magyar. Tudtommal csak az őriszigeti gyülekezet teljesen magyar. Felsőőr pedig félig magyar. Vannak Bécs- ben is magyar evangélikusok, ezeknek lelki gondozását a magyar ref. egyház látja el. Minden hónapban van számukra reformátusokkal közösen istentisztelet a bécsi református templomban, ahol időközönként meghívásra magyar evang. lelkészek is hirdetik Isten igéjét. * * * Szétszórt egyház! Nem felejtették-e el még gyermekeid a közös édesanyát s az ősi fészket? Testvérnek tudják s érzik-e még egymást? Szétszórt egyház! Az egyetlen, örök, közös szőlőtőkének a hajtásai-e a gyermekeid? Templom közelében s templomtól távol is? Kerítésen innen s kerítésen túl is? Túróczy Zoltán. ereje művelni ott, ahol Ő lehet a lelkek reménysége. A konferencia igazi világgyülés volt. 2.600 hivatalos kiküldött sereglett össze a világ 52-féle nemzetéből. Legnagyobb volt az amerikai küldöttség, amely 820 tagot számlált: Azután következtek a norvégok 625, a svédek 220 kiküldöttel. A finn testvér-nemzet 125 tagot küldött. Mi magyarok 14-en voltunk. A négy ausztráliai kiküldött 40 napig utazva 23.C00 kilométert tett meg, hogy részt- vthessen a konferencián. Voltak szere- csenek Afrikából, sárgabőrűek Kínából és Japánból, barnabörűek Indiából. Színek, fajok, felekezetek (a görögkeleti egyház is küldött képviselőt), nyelvek nagy találkozója volt az oslói gyűlés. Mikor a norvég főváros legnagyobb termében, zsúfolt padsorok közt, a király jelenlétében, miniszterek, érsekek, püspökök részvételével felzugott evangélikus himnuszunk: az „Erős vár...“, akkor elevenen megéreztük, hogy a világ reménysége ma is az, aki egyedül tud népeket közös szolgálatra összefogni, — a Jézus Krisztus. A gyűlés egy héten keresztül tanácskozások, előadások és beszámolók szakadatlan sorozata volt. Tudományos felolvasások, hasznos útbaigazítások hangzottak el arról, hogy miként kell és lehet a gyermeklélek- ben egyre jobban elmélyíteni az Ür Jézus ismeretét. Az egyes országok beszámolóiból színesen bontakozott ki a biztató tény: minden nehézség ellenére is egyre terjed és mélyül a vasárnapi iskolai munka. Hallotunk ukrán vasárnapi iskolai tanítókról, akik gyalog viszik magukkal hátizsákban két hétre a krumplit a vasárnapi iskolai tanfolyamokra s csűrökben hálnak, caskhogy résztvehesse- nek a vezetőképző gyűléseken s így minél eredményesebben szolgálhassák a reájuk bízott gyermeklelkeket. Hallottunk arról, hogy hazánkban a háború előtt csak 448 vasárnapi iskola volt, ma pedig a csonkaföldön 1756 vasárnapi iskolában 70.444 gyermek tanulja szeretni az ő nagy barátját. íme Krisztus a világ reménysége. Az oslói Vasárnapi-iskolai Világ- konferencián az evangelizáló összejövetelek voltak a leglátogatottabbak. Ezek a gyűlések nem úgy állították Krisztust a hallgatóság elé, mint tanítót vagy tantárgyat, igazságot vagy példaképet, hanem mint a lelkek büntörlő Megváltóját. „A világ torkig van már szavakkal, tanokkal, tanácsokkal. Krisztusban megváltott és meg- szentdödött életek kellenek az iskoláknak is, nemzeteknek is“, — mondotta egyik előadó. Krisztus a világ reménysége. Ha nem csendes emoerek élnek itt, akiknek nincs szüksége rendőrre, csendőrre, börtönre. Arcukon nyugalom, szemükben tisztesség, kezükben becsületes munka. Meglátszik rajtuk, amit a norvég Lunde püspök mondott: „Mi nem mérges gázzal és tankokkal, hanem a Krisztus szerelmével szereljük fel magunkat.“ — Osló városa igen nagy szeretettel vette körül a konferenciát. A villamosokat és autóbuszokat ingyen használhattuk. Mi magyarok ezen felül a szállást és ellátást is ingyen kaptuk. Ezeknek a népeknek élete minden vonatkozásban arról tesz tanúbizonyságot, hogy mit tud a Krisztus „Krisztus a világ reménysége“. Csodálatos dolog a reménység. Olyan, mint a csillag: csak akkor ragyog elő, ha nagyon elsötétedik a háttér. Hogy micsoda a reménység, azt betegágyon, süllyedő hajókon érezzük meg igazán. A Vasárnapi-iskolai Világszövetség, mely az evangélikus Norvégia fővárosában július 6.—12.-ig tartotta 12. világ- gyűlését, azért írhatta zászlajára a reménységet, mert nyíltszemü őszinteséggel meglátta, számbavette s az emberi élet minden vonalán megmutatta, hogy csődbe jutottunk. Megrá- zóan őszinte s megdöbentöen sötéthangú előadások hangzottak arról, hogy a közöny és gyűlölet, a felekezeti torzsalkodás és a kommunizmus álarcába bújt ezerarcú ördög milyen rémséges dolgokat művel szerte a világon. „Soha nem látott méretekben szervezkedik egy új pogányság“, — „A szovjet vörös szörnyetege kéjes örömmel habzsolja Isten gyermekeinek a vérét“, — „Fékevesztett rohanással dübörög egy robbanásig fűtött mozdony, tehetetlen vezetője hiába kapkod a fogantyúk között“, —■ ilyen s ehez hasonló megállapítások hangzottak az előadók ajakán. És mégis, sőt épen ezért: „Krisztus a világ reménysége“. Krisztus éppen ott lehet és csak ott lehet reménység, ahol az összetört emberi gőg romjain alázatosan meg tudjuk látni, hogy nincs semmi más reménység. Az oslói világgyülés is ezen az úton lett a sötétenlátás konferenciája helyett a Krisztusban való reménység konferenciájává. Nem véletlen dolog, hogy a Világszövetség éppen az evangélikus Skandinávia egyik országának fővárosát választotta a konferencia színhelyéül. A nagy japán keresztyén, dr. Kagawa, aki kétségkívül a legjellegzetesebb alakja volt ennek a gyűlésnek, azzal kezdte egyik előadását, hogy lehetnek és vannak minden országban keresztyének, de mint nemzet, csak a skandináv evangélikus országok mondhatók keresztyénnek. Valóban: mihelyt átlépi az ember észak evangélikus országainak a határát, azonnal érzi, hogy más, szebb, jobb, keresz- tyénibb világba érkezett. Halkbeszédü, Krisztus ma is a gyermekek barátja. Barátjai-e a gyermekek ma is Krisztusnak ?
