Harangszó, 1936
1936-07-19 / 30. szám
238 HARANG S 2d 1936. július 1§. Szétszórt ecjyKÁSK. A szétszórt magyarságnak egyik legszétszórtabb csoportja a magyar evangélikusság. Csonka-Magyarországon. A magyarországi ev. egyetemes egyház áll 4 egyházkerületből, melyben van 21 egyházmegye, 264 anyaegyházközség, 5 társegyházközség, 165 leány egyházközség, 207 fiókegyházközség, 282 lelkész, 79 segédlelkész, 117 theológus, 24 nyugdíjas lelkész. Ha a szétszórtság szempontjából akarjuk megrajzolni a magyarországi ev. egyetemes egyház képét, nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt a körülményt, hogy a mai magyar viszonyok között nemcsak az ev. lelkész nélküli községekben élő evangélikusok élnek szórványsorsban, hanem a tanyák népe is. Ha ezeket, mint kültelki lakosokat, szintén figyelembe vesszük, akkor szétszórtság szempontjából így fest a magyarországi ev. egyetemes egyház képe: Kerület Lélekszám Szórványhivő °/o Ktilt. lakos összesen o/0 Bányai — 282.555 15.577 5.5 64.873 80.450 28.4 Dunántúli 176.937 17.954 10.— 17.954 10.0 Dunáninneni 35.908 7.102 19.8 7.102 19.8 Tiszai — 39.375 8.972 22.7 10.855 19.827 50.3 Összesen: 534.775 49.605 125.333 23.4 E kimutatás szerint minden negyedik evangélikus egyházától távol él, a hívek egynegyed része tehát ki van téve a hűtlenség és elközönbösödés minden veszedelmének. Még megdöbbentőbb a statisztika, ha egyházmegyénként vizsgáljuk meg. A tiszavidéki ehm-ben a tanyákkal együtt 60% a szórványhívő. A pesti alsó egyházmegyében 45 % él lelkész nélküli helyen. A hegyaljai egyházmegyében 38.3% él lelkész nélküli helyen. A pesti felső egyházmegyében 33 % él lelkész nélküli helyen. A csanád-csongrádi ehm-ben 24.7% él lelkész nélküli helyen. Még Békés vármegyében is, mely pedig az ország leg- evangélikusabb vármegyéje, — hiszen a vármegye lakosságának 34%-a evangélikus, 32.1 %-a református és csak 28.7%-a róm. kath., ha leszámítjuk Békéscsaba és Mezöberény tömeggyülekezetét, — a szórványban élő hívek száma 25%. Még megdöbbentőbbé válik a statisztika akkor, ha egyes gyülekezeteket nézünk: Csépán — — — 71.9% lakik lelkész nélküli helyen. Szécsényben — 66J0% Battonyán — 55.8% Bánkon — — 54.9 % Béren — — — 43.3% A magyar evangélikusság azonban nem csak a csonka országban van szétszórva, hanem annak határain túlra is sok került belőle. Erdélyben. . Magyarországtól elszakított Erdély lakossága felekezetek szerint a következőképen oszlik meg: Görögkeleti 2,086.097, görögkatholikus 1,336.000, róm. kath. 981.866, református 730.034, evangélikus 297.565 (ebből magyar 45.378), unitárius 70.654, zsidó 203.191. A magyar evangélikusok lélekszámához hozzá kell számítani a régi Románia területén élő magyar evangélikusok lélek- számát is és ezzel a mostani Romániában élő magyar evangélikusok lélekszáma kereken 47.500. Ez a magyar evangélikusság két egyházszervezetben éli egyházi életét. Áz egyik a romániai magyar zsinatpresbiteri ág. hitv. ev. egyházkerület, a másik pedig a romániai ág. hitv. evangélikus országos egyház. Az előbbi túlnyomórészben magyar, az utóbbi óriási túlsúlyban német. Az előbbiben kb. 41.000, az utóbbiban 6.500 magyar evangélikus van. A romániai magyar zsinatpresbiteri ág. hitv. ev. egyházkerület 1921- ben alakult azon egyházakból, amelyek a trianoni kényszerbéke után Magyarországtól Romániához csatoltattak, az erdélyi szász egyházhoz tartozó magyar gyülekezetek már azelőtt is ezen evangélikus egyházkerületbe voltak beszervezve. A romániai magyar zsinat-presbiteri ág. hitv. ev. egyház- kerületbe 24 egyházközség tartozik, amelyből 3 vegyes, maA csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 26 Templomi csend. Visszafojtott lélegzőt, csak Natalia suttogja áhítatosan az imát. Szemét Alfrédra függeszti és annak ajkáról szívja szívébe az újra és újfa elmondott szavakat. Az áhítat perce ez, melyben meglazul a szívnek minden keménysége és égi harmat hull a hasadékokon át a lelkekbe. Engednek a gonoszhoz bilincselő láncok és égi kezek fonják szent fonalakból a szeretetnek soha meg nem oldható kötelékeit. A néni összetett kezekkel csüng a kedves jeleneten. Összetett kezét mellére szorítja s a ráncokba összehúzott szája sírásra görbül. Fojtogatja valami a torkát. Az öröm..., a boldogság. Szemébe könnyek csúsznak s aláhullanak az asztalra. Kimegy, ne lássák, hogy sír. Natalia már tudja az imát s még egyre mondja. Alfréd még egyre fogja azt a meleg kezet. Ráhajoí és megcsókolja. — Ugye, mennyivel szebb az 'élet, Julia, ha imádkozunk? — Szebb..., sokkal szebb... — suttogja Natalia. — Mindig fogok imádkozni. Köszönöm, Alfréd. Ezalatt visszajött Amália néni is. Már nem sírt, csak piros volt arca és mosolygott. Elnézte a két fiatalt és leike megtelt örömmel. Nem szól szája, pedig szívének lett volna sok mondani valója. Olyan szép volt ez az este. Natalia életében az első, mely érzéseit kiemelte a föld porából és elhitette vele, hogy az ember tud igazán is boldog tenni. Az ö boldogsága eddig kívülről feléje ömlő világosság volt, ma este pedig belülről felbugyogó életnek látta, mely az erekben meggyorsítja a vérnek rohanását, végigjárja az idegeket s mint szent várakozás ül arcunkba. Ez éjjel szebbek voltak álmai is. Az első napok a házzal való megismerkedésnek voltak a napjai. Megtelt a ház virágillattal és vidámsággal. Amália néni örömében megifjodott. Saját fiatalsága mozgott előtte Natáliában s ennek üde életkedvén éldelődve átélte még egyszer a régmúltnak egyre jobban homályosodó álmait. Ilyennek képzelte Júliát s ilyennek szeretné tudni menyét is. Egyszerű, derűs kedély, mely mindenben örömét leli s örömét nem rejti magába, hanem szárnyra ereszti, hogy berepülje az egész házat s megpihenjen a szíveken. Néhány nap alatt a házvezetés átcsúszott Natalia kezébe, ö lett a konyha ura s Alfréd meg volt elégedve. A mosolyokból is egyre többet kapott s egyre melegebbek lettek. Amália néni örömmel látta a fejleményeket. Titokban merész vágyakat táplált elgondolásaiban s fájó szívvel gondolt rá. hogy Júlia itthagyja majd őket s megint az ö nyakába szakad a munka, a gond. XVII. FEJEZET. Alex Júliát Natalia lakosztályába vezette. Kellemes hely, de amint körülnéz, érzi, hogy hiányzik valami, ami otthonná teszi a lakást. Az egésznek amolyan szállodaszaga van. Julia első kérdése: — Hol a mama? — Nagy vallomással tartozom, Júliái... Volt valami Alex hangjában, ami megdideregtette Júliát. Önkéntelenül elhúzódik mellőle s utonállót gyanít benne. — Hol vagyok? Hová vitt? Kicsoda? Beszéljen!... Csak úgy szikráztak azok a szelidnézésű szemek!... — Legyen nyugodt, biztos helyen van, nincs oka aggodalomra!... — De hol vagyok?... — kiáltja Julia kétségbeesetten. — Nem a nagynéninél... — Tudom, de hol?... És kicsoda maga?... — Idegen..., soha nem látott..., nem is rokon..., de gondom lesz önre..., féltve őrzöm... — De hogy jutottam idegen ember lakására?... Erre feleljen!... — Belekerült a sors játékútjába s így sodródott ide... Bele kell nyugodni!...-— Rettenetes!!... — Csak rövid időre. Lehet, hogy csak néhány napról lesz szó. Addig is legyen türelemmel. Semmi bántódása nem lesz! — De ez a gyalázatos helyzetf... Magam... itt egyedül..., férfival... Istenem, micsoda bandának jutattam kezébe?!,,.
