Harangszó, 1936
1936-06-14 / 25. szám
HARANGSZÓ i9é. félrevezetheti valaki önmagát, de Istent soha. Mi nem színészek vagyunk, akik alkalomadtán végigjátszanak egy- egy kegyes szerepet, mi az Isten gyermekei vagyunk, akik egyedül és mindenestül az Istenéi. Hetven év. Nagy idő egy ember életében, különösen ha olyan esztendők is vannak benne, amelyeket nyugodtan lehet duplán számítani. Raffay Sándor püspök hetven esztendeje is több, mint 70 esztendő. Belőle az utolsó negyedszázad a világháborúnak, kommunizmusnak, a magyar összeomlásnak és a megújulásért vívott kemény harcnak negyed- százada volt. Fiatalabb embereket is próbára tett volna s kevésbbé felelős állásban szolgáló embereket is össze- roppantott. Raffay Sándor püspök pedig egyre erősebb, munkabíróbb és alkotóbb lett, minél jobban repült felette az idő. Élete legutóbbi szakaszában hozta tető alá az egységes magyar istentiszteleti rendet, hozott lüktető uj életet az evangélikus lelkészek országos egyesületébe s végezte az ujtestámentom fordításának az egész magyar proteslántizmus számára nagy jelentőségű munkáját. S a lelke még most is tele van tervekkel. Az ifjúság előre törésének korában Isten kegyelmét látjuk abban, hogy Raffay Sándorban olyan „öreg“ vezért adott egyházunknak, kinek alkotó tervei és tettereje előtt csodálkozó tisztelettel áll meg minden fiatal. Jubileuma alkalmából tisztelőinek serege között megáll lapunk is, Isten gazdag áldását kérve élete további folyására is. Raffay Sándor 1866 június 12.-én született Cegléden, odaszármazott ősi D. Raffay Sándor bányakerületi püspök. székely családból. 1896-ban mint fiatal papot meghívták a pozsonyi teológiai akadémia újszövetségi tanszékére professzornak s itteni tizenkétéves munkálkodása alatt kezdett bele életének egyik fömüvébe, a szentírás újtestamentumi részének új magyar fordításába. A pozsonyi teológiai akadémia professzori székéből 1908-ban egyhangúan hívták meg; a budapesti deáktéri templom paróchus-lelkészévé. 1918 nyarán választották meg a bányai egyházkerület püspökévé, —■ ez a kerület akkor még a felvidéki bányavárosoknál kezdődött és a Duna-Tisza közén át lenyúlt a horvátországi megyékig. A kommun alatt kitűnt bátor, gerinces magatartásával. Ugyanennek az évnek őszén Raffay Sándor az első, aki egyházának és magyarságának védelmében a külföld megértésére appellált. Egyházkeriiietében 24 új templomot építettek eddigi püspöksége alatt. Ma negyvenöt éve lelkész és tizennyolc év óta püspök. Legnagyobb emberi kitüntetésének azt a rendkívül meleghangú kéziratot tartja, amelyet negyvenéves lelkészi jubileumára a kormányzótól kapott. Raffay Sándor hetvenedik születésnapját szerdán délután öt órakor elsőül a Szarvasi Öregdiákok Szövetsége ünnepelte. Pénteken délután hat órakor pedig a deáktéri leánygimnázium dísztermében a bányai egyházkerület és összes egyházmegyéi, intézményei, iskolái s a deáktéri testvéregyházak nevében Pesthy Pál kerületi felügyelő, ny. miniszter, Németh Ödön orvosprofesszor, iskolafelügyelö, Kemény Lajos esperes és mások méltatták a püspök munkáját. Ugyanekkor adták át neki Cegléd város, továbbá Pécel s Aszód községek díszpolgári oklevelét is. június 14 A csoda. Irta: dr. Schlitt Gyula. 21 — Moszkva leánya vagy még, Natalia!... Csak ott vered büszkén a melledet, ahol épen valami sikerült, de lehunyod szemedet s bedugod füledet, ha valami másként lett, mint te akartad... — Nem tudom, mit beszélsz, nem értem!... — Te azzal az elhatározással mentél azon a bizonyos reggelen Rujeffnéhoz, hogy magaddal hozod a kis Mihályt és minden másként lett. Te nem akartál ma délelőtt bemenni a templomba s mégis beléptél. Végig hallgattad az istentiszteletet s akármennyire nem tetszik, akármennyire viaskodsz ellene, nem tudsz szabadulni a feketeköpenyegestöl, oda tolakodik gondolataid közé s ha ellene szegezed minden akaraterődet... — Nem úgy lesz, Óvári, meglásd!... — A dac magába szippantotta most minden józanságodat s mégsem úgy lesz, mint 'te akarod. Minden másra fordul, mint kitervezed. Ázt a fekete köpönyegest is meg fogod még hallgatni. Észre sem veszed, s ött leszel a templomban!... — Nem! Többet nem mondott. Elgondolkozott. Sok olyan dolog jutott neki eszébe, minek eddig, nem igen tulajdonított fontosságot s most úgy látja, mintha ezek a jelentéktelen jelenségek lennének az életnek előbbrevivői... s ezeket valami idegen hatalom vezérelné? Elpirult... felugrik, a dac keskeny, finom ajkába szökik s összeszorítja erősen. Megalázás félét érzett, hogy ismeretlen lények nyúljanak az ő életébe. Hogy egy láthatatlan senki ismerje az ö titkait és rendelkezzék akaratával?... Nem!... Hátraszegte fejét s vad tűz lángolt szemében. Elszántság, vadság... Óvári mosolygott, kezet szorít vele s magára hagyja. Kiment az állomásra s reggel elindult kelet felé. Natalia nem igen aludt az éjjel, alig tudta bevárni, hogy reggel legyen. Gomolygott benne a cselekvés vágya, mint a lecsukott kéményben a füst. Cselekedni akart..., de gyorsan... egymásután..., mintha félt volna, hogy valaki megakadályozhatná. Nem tudta ugyan hamarjában, mit csináljon... és miért csináljon valamit, de hogy elemi erővel feltörő ösztönét kielégítse, lement a pincébe. S lám, nem hiába. Hangokat hallott. A főnök úr, úgy látszik korán kel és dolgozik. De beszélget valakivel. — A méltóságos asszony kérdezteti, hozhatja-e a reggelit? Ahá, gondolta Natalia, úgy látszik még is van felesége! Megismerjük hát a méltóságos asszonyt is. Kimért lépések tompa koppanása hallatszott fentről... s egy-egy ideges cset- tegés. A rendőrfőnök úr valószínűleg járkál és csettegteti az ujjait. Közben meg azon töri a fejét, hogy csípje el azt a veszedelmes némbert... Hej főnök úr, ha tudná, mennyire az agyában ülök s figyelem még az álmait is..., jön a méltóságos asz- szony!... — Jó reggelt, édes fiam’..., hogy aludtál? Hozom a kávét..., gyere és csókolj meg!... Meghitt házas életet élnek rendőrfönökék, gondolta Natalia. Hallja is már a csókot. Nagyot cuppant. Úgy látszik, szívből jött. Natalia minden családi jelenetet mulatságosnak gondolt s most még el sem mosolyogta magát. Váratlanul más érzések türemlettek elő ott belül. De szól Lohe úr!... — S te hogy aludtál, drága édesanyám? Minek kelsz ily korán!?'... A leány is odaadhatná a kávét. Miért nem pihensz még ilyenkor?... Ez a hang1... ez a halk lágyság nem a feleségnek szól. Natáliának hevesebben dobog a szíve. Ki lehet? Valószínű édesanyja. — Amíg élek, én hozom neked a reggelit. Egész nap alig
