Harangszó, 1936
1936-05-24 / 22. szám
r2l. évfolyam. Í936. május 24. ‘22. szám. Alapította i KAPI BÉLA 1910-ben. Laptul&jdonoa : Ounántúli Luther-Szövetség. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklet tanév alatt kéthatanként a KIS HARANG8ZÚ. 1985-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáin. PoBtacsekk8zámla: 30.620. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Isten ezzel magához akar minket édesgetni, hogy elhigyjük, hogy ő nekünk édesatyánk, mi pedig éde8gyennekei vagyunk; hogy bátran és teljes bizalommal kérjük őt, mint szerető gyermekek szerető atyjukat. — A Miatyánk bevezetésének magyarázata Luther kiskátéja szerint. a Ruumt •Mfkautó-ktadóhlTatata i QYOR u, Paton-tér i. ElófUetéai ára: notyodévre 1 P 88 fülét, félévre 8 P 4« miéi, efT évié é P 80 füléi Gaoportoa kdldéaael lo'/.-o« kodveimény. Amerikába egóaa évié 8 dollár; ai utódállamokba aetredévre 1 P 60 fillér ft" «•« •• r Hosok ünnepen. „Az embernek Fia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon és adja az ö életét váltságul sokakért“. (Máté 20:28). M ás országokban is, nálunk is állítottak emléket minden időben azoknak a hősöknek, akik készséggel tették le életüket a haza oltárára. Hazánk történetében a múltban erre igen sok alkalom kínálkozott. De legvéresebb és legtöbb áldozatot követelő az a vihar volt, mely a világháború évei alatt fölöttünk tombolt. Megszámlálhatatlanul sok áldozatot követelt e nemzettől. A rettenetes viharban az utolsóig meg kellett feszíteni az ellenállás izmait. Május hónap végén, elesett hőseink emlékénél szoktunk megállni. Ezen az ünnepen, amikor fogékonyabb a lelkünk az áldozathozatal nagyságának megértésére, valóságos fényözönben kellene meglátnunk azt a legnagyobb áldozatot, melyet az Isten Fia hozott meg értünk. Ő maga mondja, hogy azért jött a földre, hogy életét adja váltságul sokakért. Annál elkeseredettebb harc e földön nem folyt még, mint amilyen a mi lelkűnkért vívott küzdelem volt. Isten ellensége m n- den hatalmas fegyverzetével indult a csatába. Vért követelt. Nem lehetett szó arról, hogy az emberi szív békességét arannyal, vagy ezüsttel váltsa meg valaki. Isten szent Fiának drága vérére volt szükség. Krisztus kiontotta hősi küzdelemben a vérét értünk. Azért a legföl- ségesebb hősi emlék a golgotái keresztfa, a legdrágább hősi ünneplés pedig az, amikor a nagypénteki kereszt alatt megállunk. Erről az emlékről, erről a keresztről vigasztalásnak és megbékülés- nek a világossága árad minden hősi emlékünkre. Ha Krisztus nagy áldozatának tényével a lelkűnkben emlékezünk elesett kedveseinkre, nem marad reménytelen a mi bánatunk. De, amikor a hősi áldozat értékelésére figyelmeztet minket a hősök vasárnapja, valamire meg is akar tanítani minket is. Vele kell vallanunk nekünk is: mi sem azért jöttünk, hogy mások szolgáljanak nekünk, hanem, hogy szolgálatot végezzünk és áldozatot hozzunk. Van egy hősi emlékmű, amely még nem épült meg teljesen. Az Isten országáért áldozatot hozott emberek emléke. Épül már kétezer év óta, sok áldott nevet örökített meg már rajta Isten keze. De keresztyén hivatásunk parancsszavát ismerve, nem lehet forróbb vágyunk, csak az: hogy Isten ujja írja rá erre a hősi emlékre egyszer a mi nevünket is És a mi nevünk alatt is tündököljön ez a bibliai ige : Nem szolgáltatott magának másokkal, hanem szolgált és áldozott! Wolf Lajos. r Érdem — kötelesség — jog. Templombajárásunk mögött sokszor ott feszeng a gőgösen öntudatos érzés: én most érdemszerző cselekedetet végzek. Ide nézz világ, mert én most valami nagyon dicséretes dolgot művelek. Ide nézz te is Isten, örülj, légy hálás és jutalmazz meg, mert én most templomodba megyek. Aki ilyen lelkülettel jár a templomba, az igen könnyen válik templomkerülővé. Mihelyt úgy érzi, hogy Isten nem hajlandó kivételező különbséget tenni vele, azonnal készen van az Ítélettel: nem érdemes templomba járni, hiszen semmi hasznát nem látom. Mintha bizony az Isten szine elé való járulás érdem volna, amelyért jogunk van jutalmat várni. Holott á templombajárás — kötelesség. Kötelességünk a lelkűnkkel szemben, amelynek a testünk mellett szintén meg vannak a maga kielégítést váró igényei. Igaz, hogy az éhezésre fogott lélek tovább bírja a koplalást, mint a test, de végül ép oly végzetessé válik, mint a testi koplalás. Kötelességünk a templombajárás másokkal szemben is, akiket talán éppen a mi példaadásunk hiánya tart vissza Istentől. Egészen helyes megítélés szerint pedig a templombajárás még a kötelességnél is több : jog. Drága kiváltság. Vedd kitüntetésnek, hogy a nagy Isten szent házában szine elé enged és szent alkalomnak, hogy ott megújulhatsz, megtisztulhatsz s uj erővel töltekezve indulhatsz további utadra. Templomba indulsz? Ne dicsekedj vele. Nyűgnek se érezd. Hanem adj hálát, hogy mehetsz! Sz. J. Hőseink áldozata. Hősök vasárnapján a világháború ha- lottairól és csendesen szunnyadó hőseiről emlékezünk, azokról, akiknek jeltelen sírja fölé láthatatlan betűkkel ugyan, Krisztus Urunk szavai vannak írva: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ö felebarátaiért.“ Szeretet másban is van ... Abban is, aki abból, amit az Isten kegyelme és jósága adott neki, bőven ad annak, akinek kevesebb jutott. Szeretet van abban is, aki idejét, erejét és tudását áldozza embertársaiért, vagy ki éjt nappallá téve küzd népe boldogításáért, hazája felvirágoztatásáért. De a legna- gyob szeretet mégis csak abban van, aki még az életét is oda tudja adni felebarátaiért. Azok a csendesen szunnyadó hősök, akikről ma emlékezünk, ezt tették — ők az életüket adták oda, az életüket áldoziták fel felebarátaikért és hazáju-
