Harangszó, 1936
1936-01-12 / 3. szám
tit. évfolyartL 1936. január 12. Alapított»: KAPI BÉLA 1910-ben. Laptul&jdonos : Ounántúli Luther-Szövetsóg. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan melléklat tanév alatt kéthetenként a KIS HARANQSZÓ. 1935-ben beolvadt lap a Jöjjetek énhozzáin. Poatacsekkszáinla: 30.526. 3. szánt. ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS NÉPLAP. Az Istent féljük és szeressük, felebarátunk pénzéi, vagy vagyonát el ne vegyük, se hamis áruval, vagy csalással el ne tulajdonítsuk, hanem inkább támogassuk, hogy vagyonát megőrizhesse és megélhetését javíthassa. (A hetedik parancsolat lutheri magyarázata a kiskátéból). A Harangazó ■zerkesztö-kiadóhivatala: GYŐR U., Petóíi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, egy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10*/t-o§ kedvezmény. Amerikába egész évre I dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér. Papok vagyunk. Kolosse : III. 16: „A Krisztus beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben — tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Urnák.“ A lelkek megtartása, Istenhez vezetése az ótestámentomban egyetlen famíliának, az Ároni családnak volt a kiváltsága és feladata. Övé volt a felelősség a szent dolgokért, szent tárgyakért. Az újtestámentom, Krisztus szövetsége, nemcsak új utakat jelöl meg az Istenhez való közeledésre, de új vezetőket, pásztorokat, papokat állít oda a lelkek mellé. Minden újjászületett ember Isten ügyének szolgájává lett. Mi, keresztyének mindnyáján papok vagyunk. Krisztus tett azzá: „Aki minket szeretett és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által. És tett minket királyokká és papokká.“ (Jel. I. 5—6.) Papok vagyunk. Azoknak hivattunk el. Pál apostol a fenti igében a legáltalánosabb papi tisztet jelöli meg a számunkra. Nem is állhatunk meg ez igék előtt másként, mint azzal a tudattal, hogy mindezek betöltése a mi legsürgősebb feladatunk. Nem ennek, vagy annak a feladatává tette azt az Ur, hanem az én kezembe helyezte el az Áron fiainak szent hivatását. Papok vagyunk. Tisztünk az őrködés. Áron fiainak egyik kimagasló szent kötelessége volt a szövetség ládája felett való őrködés. Hogy sértetlen maradjon, hogy ellenség kezére ne jusson még akkor sem, ha életüket követelné is annak megvédése. Ennek a tisztnek a betöltésére szólít fel az apostol minket is! Az újszövetség csodálatos ládájának az evangéliomnak őrzésére ! Mennyi éber őrködést kíván mitőlünk, hogy valóban közöttünk, mi bennünk legyen az evangélium. Hiszen körülöttünk a sátán ezer utón törekszik arra, hogy életünkből kilopja, eltávolítsa azt. Az ótestamentomban, de minden időben a papok tiszte a tanítás, intés, feddés, tanácsadás volt. Krisztus új világában, minden nevét viselő embernek szent kötelessége ez : „tanítván és intvén egymást.“ Azt a hivatásos lelkészt felelősségre vonják az ő hívei és méltán, ha hűtlen mulasztásokat követ el. Ne felejtse el azonban senki, hogy bennünket mindnyájunkat, bármilyen hivatást is töltsünk be a világ szerint, felelősségre von az Ur, ha egymás gondozását elhanyagoljuk. Különösen nagyon komoly tisztség ez ma, mikor annyi vezető, tanácsadó kínálkozik az embereknek. Ezek szíve gonosz, céljuk a lelkek megrontása. Könnyen megejtik az ezer bajtól meggyötört mai embert, aki hogy nyomorúságtól szabaduljon, kész mindenre, még a sátánnal is szövetkezni. Vigyázzunk egymásra, papok vagyunk. Tisztünk az áldozat bemutatása. Farsang van újra. Szerte az országban megint táncra igazodnak a lábak. A farsangról is meg a táncról is mindenkinek meg lehet a maga egyéni véleménye. Meg van nekünk is. Beszélhetnénk sokat arról, hogy okos dolog-e farsangolni ebben a mai koldus, gyászos világban, amikor azt sem tudjuk, hogy mikor robban le ránk egy új világfelfordulás véresője De nem akarjuk senkire reáerőltetni a magunk véleményét. Ezeknek a dolgoknak ilyen vagy olyan megítélése, úgyis csak a belső önkéntes belátás alapján alakulhat ki. Hanem igenis körömszakadtig küzdünk az ellen, hogy a farsangi táncolás báli alkalmait egyházunk megszentelt, drága neveivel jelölje akárki. Aki tudja, hogy az „evangélikus“ A legmagasabb fokozat volt, amikor valaki áldozó-pappá lett. És ezen a legmagasabb fokozaton kezdi az újjászületett ember. Áldozatot kell bemutatnia és pedig az apostol szavai szerint szüntelenül: „hálával zenge- dezvén a ti szívetekben az Urnák“. Nem hamvadhat el a tűz az oltáron, de szüntelenül lobognia kell! De mi az újszövetség papjai vagyunk, tisztünk nem lehet csupán szertartások betöltése, megszokott, előirt imádságok, kegyes gyakorlatok elvégzése. Mindent oda kell áldoznunk a mi oltárunkon ! Időnket, erőnket, képességeinket, földi javainkat. Mindnyájan Istennek a Jézus Krisztus által elhívott, felavatott, felelősséggel felruházott papjai vagyunk. Őrködnünk kell a szent frigyláda az evangélium, és ember lelkek épsége felett. Áldoznunk kell szüntelenül az oltárnál, amely ott áll a templomban, otthonban, utcán, piacon .s mindenütt, hol Krisztus ügye szóba kerül. Hulvey István. Vigyázzunk a nevünkre! névben benne van a Krisztus vérrel szerzett váltságának evangélionia, aki tudja, hogy a „protestáns“ névben benne van hitvalló ősök halálos ko- molyságu vértanú-küzdelme, az felháborodó megbotránkozással olvashatja csak az evangélikus és protestáns bálokról szóló hírlapi, vagy egyéb tudósításokat. Hogy milyen más névvel jelöltessenek meg ezek a bálok, azon törjék fejüket a báli rendezőségek. Mi csak a keresztyén jóizlés, szent nevünk védelme és egyetemes egyházunk néhány éve hozott határozata nevében tiltakozunk az ellen, hogy enyházuuk drága szent nevét kurjongató farsangolás megjelölésére alacsonyitsák le. Ne bántsa senki a nevünket!
