Harangszó, 1935
1935-10-20 / 43. szám
352. HARANGSZÓ 1935 október 20. hívták meg a pozsonyi teológiai akadémiára, ahol néhány év múlva rendkívüli, majd rendes tanár, 1917-ben pedig az akadémia igazgatója lett. 1923-ban az Erzsébet Tudományegyetemen felállított soproni evangélikus hittudományi karra nevezték ki a magyar protestáns egyháztörténet és az evangélikus egyházjog rendes tanárává, azóta ott működik. Pozsonyban évtizedes fáradsággal hozta létre az Evangélikus Teológusok Otthonát. Budapesti működése alatt, mint a Luther Társaság főtitkára, igen eredményes munkásságot fejtett ki. Nagy szolgálatokat végzett missziós útjaival. Szakirodalmi működése széleskörű egyház-, művelődés- és irodalom- történeti kutatásokra terjed ki, Tudományos és közéleti munkásságáért a debreceni egyetem hittudományi kara 1917-ben tiszteletbeli teológiai doktorrá avatta. Az űj püspök tudós ember. Aki hallotta őt valamikor előadni, vagy olvasta valamelyik könyvét, az mind csodálkozó gyönyörködéssel figyelte, milyen tisztán látja a korszakok lelkét s milyen mesteri vonásokkal tudja azt megeleveníteni. Azok közé a történettudósok közé tartozik, kiknek tudománya túlnő a történelmi ismereteken s történelembölcseletté válik. Az új püspök Ízig vérig magyar ember. Nyelvezete olyan, hogy szinte érzi rajta az ember zengze- tes magyar múlt himporát. A szíve legforróbb dobbanásai is talán a hazájáért dobbannak. S aki ismeri azt a küzdelmet, melyet a megszállás alkalmával a magyar érdekek és magyar értékek megvédéséért folytatott, az tudja, hogy magyarsága a veszedelmeket nem kerülgető bátor kiállás. Nekünk azonban legdrágább vonása talán mégis csak az, hogy az új püspök missziói lélek. Eddig is folyton utón lehetett látni. Az ország legkülönbözőbb vidékein eddig közel kétszáz gyülekezetét látogatott meg, hogy ott Isten igéjével szolgáljon. Különösen a szivéhez nőtt a szórványok misz- sziói pontokba való tömörítésének kérdése. Ebben az ügyben semmiféle áldozattól és munkától sem riadt vissza. Már ez is mutatja, hogy az új püspök melegen érző lélek. Akik pedig ismerik az énekeit, azok tudják, hogy ez a meleg szív nemcsak az emberek és az egyház felé, hanem az Isten felé is melegen dobog. Beiktatása alkalmából lapunk is szeretettel köszönti s munkálkodására Isten gazdag áldását kéri. Terjesszük a „HARANGSZó“-t! A dunántúli egyházkerület közgyűlése. Nemesdömölk. A dunántúli egyházkerület f. évi közgyűlését október 9—11. napjain tartotta Celldömölkön, vagy amint a celldömölki evangélikusok hagyományokhoz ragaszkodó s múltat megbecsülő büszke szó- használata még ma is mondja: a nemes- dömölki gyülekezet kebelében tartotta meg. „A nemesdömölki volt artikuláris gyülekezet egyházunk egyik oszlopa és támasza. A régi, 1744-ben alapított templomban történelmi levegő vesz bennünket körül, hisz annak falai között egyházkerületünk és a kemenesaljai egyházmegye felügyelői porladnak, hithősök nevét őrzi a templomban elhelyezett tábla, jeléül annak, hogy nemes példájuk, egyházhoz, hitükhöz hü életük nem megy feledésbe, de buzdít és tanít késői utódokat, miként kell nehéz viszonyok között mindhalálig hűnek és egész férfiúnak lenni". Ezeket a szavakat mondotta dr. Mes- terházy Ernő egyházkerületi felügyelő megnyitó beszédében. És igaza is volt. Amint fontos vasúti csomópont Celldö- mölk a magyar .államvasutak életében, éppen úgy fontos összekötő pont volt egyházunk történetében a régi nemesdömölki gyülekezet s hogy jelentőségét még ma is méltán birtokolja, különösképen mutatja az, hogy már régen volt olyan kerületi gyűlés, amelyre egyházunk vezetői és hívei ilyen nagy tömegben vonultak volna fel, mint most Ceil- dömölkre. Október 9.-én a Celldömölkre érkező elnökséget fényes külsőségek között fogadták. Az állomás épületével szemben felállított díszkapúnál ott várta és üdvözölte az egyházkerület elnökségét a jáKönyves Kálmán király. Tragédia 3 fel-vonásban. ■ Irta: id. Endreffy János. SZEMÉLYEK: Könyves Kálmán király. Eufémia, felesége. Tanácsosai: János nádorispán, Lőrinc esztergomi érsek, Fulbert püspök, Tamás, Bothfia Benedek várispánok. Álmos herceg, a király testvére. Predszlava, felesége. Béla fiúk, 7 éves. Ottmár, nevelője. Álmos tanácsosai: Uros, Vatha, Péter. Pál üspök. Dráko, a király orvosa. Ágnes, a király egykori dajkája. Vladimir orosz herceg az udvarnál. Eliz és István házastársak, udvari cselédek. Énekmondó Regős. Qvardián, szerzetesek, apáca. Testőrök, katonák, tisztek. Történik Abaujvárott, a Tisza mellett. 1. JELENET. Béla, Ottmár. (Béla Ottmárt megelőzve jön, kezében játékszerekkel. A játék egészen elfoglalja. Folyton jön-megy. Végre megunja, Ottmár elé lép.) BÉLA: Bácsi, én katona leszek! OTTMÁR: Leszel, de csak ha megnősz. BÉLA: De én nem akarok addig várni. OTTMÁR: Várnod kell, ha akarsz, ha nem. BÉLA: Bácsi! nézd milyen nagy vagyok. (Szorosan Ottmár mellé áll lábújjhegyen, kezeit feje fölött kinyújtja.) Ugye, én nagy vagyok? OTTMÁR: Állj redesen, kezeidet le. Majd, ha a fejed ide az én fejemhez ér, akkor leszel csak nagy. BÉLA: Csakhogy az nagyon soká lesz. OTTMÁR: Dehogy, egy-kettőre megnősz. BÉLA: De ugye lovam is lesz akkor. OTTMÁR: Persze hogy lesz, akár kefttő-három is. Neked lesznek a legszebb, a legfutósabb paripáid. BÉLA: Akkor én mindig lovagolni fogok. 2. JELENET. Előbbiek, Álmos. (Álmos jön, Béla hozzászalad és átöleli térdeit.) BÉLA: Apám, én katona leszek, lovam is lesz. ÁLMOS: Majd ha megnősz, kis fiam. (Simogatja fejét, arcát.) Most még el se bírnád azt a nagy nehéz kardot. BÉLA: De én most is nagyon erős vagyok. ÁLMOS: Ej de örülök, hogy ilyen erős az én kis fiam. (Jön Péter. Ottmár észreveszi, elmegy Bélával. Péter Álmos mögött áll, Álmos nem 'látja, a távozó Ottmár és Béla után néz gondolkodva.) ÁLMOS: Igazi gyermek... Az én életem örök harc és háború tulajdon testvér bátyámmal. Vájjon mi van megírva róla a sors könyvében? 3. JELENET. Álmos, Péter. (Álmos észreveszi Pétert.) PÉTER: Megjártam Esztergomot, herceg. ÁLMOS: És a tapasztalataid?
