Harangszó, 1935
1935-10-20 / 43. szám
1935 október 20. HARANGSZÓ 353 rás vezetősége, a helyi elöljáróság és minden felekezetnek képviselete. Október 9.-én a különböző bizottságok végezték munkájukat, azt a zajtalan és nem kifelé dolgozó munkát, amelyről keveset beszélnek, de amely egyedül tudja biztosítani a kerületi gyűlések intézkedéseinek szakszerűségét és a teljes gyűlés lefolyásának gyorsaságát és békességét. Lelkészegyesület. Október 10.-én reggel 8 órakor a templomban istentisztelet volt az egyházkerület lelkészei és tanítói számára, amelyet Horváth Lajos esperes végzett. Ez volt az első alkalom, hogv a Lelkész és Tanító Egyesület közös áhítattal kezdte meg a maga küön-külön végzendő munkáját. Ez a közös áhítat biztató záloga annak az örvendetes egyetértésnek és együtt- munkálkodásnak, mely a kerület lelkészei és tanítói között egyre diadalmasabban bontakozik ki. Ennek adott kifejezést Grieszhaber E. Henrik tanítóegyesületi elnök is a Lelkészegyesülethez intézett meleghangú átiratában s a Lelkészegyesület is azzal a küldöttséggel, mely a lelkesei kar áldó kívánságát vitte át a Tanítóegyesület közgyűlésére. A Lelkész Egyesület közgyűlését Németh Károly esperes vezette, aki megnyitójában rámutatott arra, hogy új világ van kialakulóban és benne új emberfajta. Ha az egyház nem akarja, hogy az eljövendő uj világ tavaszában csak elmúlt télből itt maradt hófolt legyen, akkor uj lelkészfajtát kell kialakítania, amely visszafordítja a régi formára az egyház és a világ viszonyát. Valamikor az egyház misszi- onálta a világot, most a világ fertőzi meg az egyházat. Arra kell törekednünk, hogy az egyház visszanyerje a maga missziói lendületét a világgal szemben. Az elnöki jelentés után két előadás hangzott el. Az egyiket Túróczy Zoltán tartotta a finn lelkészértekezletekről, a másikat Farkas Zoltán kölesdi lelkész a lelkészi fizetések központosítása és a szórványkérdésről. Az utóbbi előadás különösen élénk érdeklődést és magas színvonalú vitát váltott ki, amelyből az a tanulság szűrődött le, hogy a lelkészi fizetések központosításának kérdése nem keresztiilvihetetlen s gyülekezetekre, lelkészekre, egyházra is egyformán előnyös lenne. Takács Elek esperes indítványára elhatározta a Lelkészegyesület, hogy kiad egy konfirmációi emlékkönyvet, melyet a konfirmáció után utravalóul lehet majd adni a konfirmáltaknak. Ennek szerkesztésére Németh Károly kapott megbízatást. T anítóegyesület. A tanítóegyesület közgyűlését Grieszhaber E. Henrik egyesületi elnök tartalmas megnyitója vezette be. A kegyelet adójának lerovása után üdvözölte a megjelent vendégeket. Ott volt D. Kapi Béla püspök, dr. Mesterházy Ernő felügyelő, Hanzmann Károly, k. Vidos Dániel biz. elnökök, Szabó Géza várni, tanfelügyelő, Arató István és Hamar Gyula igazgatók, Moldo- ványi Gábor, a Magyar Tanítók Orsz. Szövetségének képviseletében s igen sokan a nyugdíjas kartársak közül. Az üdvözlésre először D. K a- p i Béla válaszolt és meleg szavakkal köszöntötte a kerület tanítóit, kikben az egyház történetének és a nemzet történetének láthatatlan munkástáborát látja. A helybeli lelkész, Bácsi Sándor üdvöPÉTER: A kiráíyi lakban nagy a felfordulás Eufémia királynő miatt, aki sehogy sem tud összeférni királyi urával, örökös a háborúság közöttük. A király kéöte az apóst, a kievi nagyfejedelmet, hogy a lányát jobb magaviseletre intse. Ebből támadt az elhidegülés apa és lánya, király és királyné, vő és após közt, aki egy szál katonával sem hajlandó segíteni vejé.t a császár és a teellened való harcában. ÁLMOS: Ez igen örvendetes, mert mennél gyengébb a király, annál erősebb vagyok én és az én szövetségesem, a császár. PÉTER: Még mást is suttognak Esztergomban Eufémiáról. ÁLMOS: Hűtelen királyi urához, nemde? PÉTER: Úgy mondják, hogy egy ott tartózkodó orosz herceg, Vladimir környezetében nagyon is jól érzi magát. ÁLMOS: Hála Istennek, úgy kell a királynak! Minden rokonszenvem Eufémiáé és minden kárörömöm a királyé. PÉTER: A királyné magához hivatott, hogy szives üdvözletét küldje neked általam. 4. JELENET. Előbbiek, Vatha, Uros. (Meghajolnak Álmos előtt.) ÁLMOS: Együtt vagyunk, felolvasom a császár levelét: ,,Herceg! Pár nap múlva Pozsonynál leszek összes hadaimmal. Légy te is ott akkorára vitézeiddel. Nemcsak a hercegségeit, a koronát is kiharcolom ezúttal számodra. Henrik.“ PÉTER: Éljen a császár! VATHA: Éljen Álmos herceg! UROS: Mindakettő éljen! ÁLMOS: Valóban közeledik az idő, amikor a fejemen fogom viselni szent István koronáját. De a királyság kell, hogy az első perctől kezdve erős pilléreken nyugodjék. Ezek a pillérek az országos méltóságok viselői, akiket már most kel! kijelölnöm,- nehogy a bekövetkezendő események készületlenül találjanak. Én mint jövendőbeli király az ország legfőbb érdekeit tartva szem előtt, a következőképen rendelkezem: Uros- nak szántam a horvátországi bánságot, Vathának az erdélyi vajdaságot. Péternek a nádor ispánságot. UROS: Ezért a legnemesebb királyi kegyért fogadd oh bőkezű herceg forró köszönetünket. (Mindhárman, Álmos, mint jövendőbeli király előtt térdet hajtanak.) ÁLMOS: Keljetek fel és értékesítsétek majdani tisztségeiteket a királv és haza javára. UROS: Oh, én már hallom is: Éljen Álmos, a magyarok királya! 5. JELENET. Előbbiek, katonák. (Mindnyájuk figyelmét leköti a katonák menetelése. Pár percig élvezik ezt a látványosságot. A katonák dalolva menetelnek. A dal szövege ez:) Az Álmosért, az hercegért Élni-halni készek vagyunk. AhogV Isten elrendelé, „Kiből“ neve dicsértessék. Az Álmosért, az hercegért Diadalról diadalra És az nagy diadal után Hazatérünk koszorúzva. (A menetelés megszűnik. Álmos és tanácsosai elmennek.) (Folytatjuk.) A celldö'”ölki ev. templom.
