Harangszó, 1935
1935-01-06 / 2. szám
XXVI. évfolyarti. Í935. január 6. 2. szám. Alapította KAPI BÉLA l9lo-ben Laptulajdonos : Ounáfuúii L’Jthar-Szővetség. ki Orniágus Lathisi- SzövetHég hivatalon lapja. Megjelenik minden vasárnap. Ingyan ma léklat tanév aíatt kéthatankónt a KIS HARANGSZÓ. Postacsek kazánt la : 30.52B. Előfizetést elfogad minden ovang. lelkész és tanító. Ab emberek nem igazulhatnak meg Isten előtt saját erejükből, érdemükből vagy cselekedeteikből, hanem {ingyen igazittatnak meg a Krisztusért hit által, ha hiszik, hogy Isten őket kegyelmébe fogadja és bűneiket megbocsátja a Krisztusért, ki halálával bűneinkért eleget tett Ezt a hitet tudja be Isten 6 előtte való igazságul. Ágostai Hitvallás IV. cikkely. k .Haringuió" MorkesEtő-taadóhiTatala OYÖR II., Petőfi-tér 2. Előfizetési ára: negyedévre 1 P 28 fillér, félévre 2 P 4« fillér, ogy évre 4 P 80 fillér. Csoportos küldéssel 10%-os kedvezmény. Amerikába egész évre 2 dollár; az utódállamokba negyedévre 1 P 60 fillér r En vagyok az út. János evang. 14 : 6. J ézus Krisztus a világtörténelem középpontjába áll ezzel a szavával: „Én vagyok az út!“ Az új esztendő kezdetén a világ sok nyelvén csendül föl ez a szava. Jézus odaáll az egyes ember elé is ugyanezzel a határtalanul nagy igénybejelentéssel. „Én vagyok az út“. Ez azt jelenti, hogy ö nem a magukat készeknek tartó emberekhez fordul. Ezek sohasem értették meg öt. A farizeusoktól kezdve egészen a mi napjainkig mindazok az emberek, akik azt tartották magukról, hogy tökéletesek, nincsen már mit tanul- niok és nincsen szükségük útmutatásra, — valójában meg nem értették őt. Jézus a gyermekien nyílt, a merész, a vállalkozó és őszinte emberekhez fordul. A hajnal népéhez szól, mely az egész hosszú napnak messze kitáruló tája előtt áll meg. Azt mondja neki: „Én vagyok az út!“ íme Pál apostol, — leglelkesebb tanítványa,, úton siet előre. Örök vándor. így szól: „Nem mondom, hogy már elértem ... de . . . amik előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem“ (Filippi 3:12 és 14.). Luther is azt mondja a keresztyén életről, hogy az sohasem kész és befejezett, hanem előrehaladás. Nem érünk még itt a célhoz, hanem mindannyian utón járunk. De azért a keresztyén ember életútja nem a bizonytalanba visz. Vannak emberek, akik szerelmesei az útnak. Sohasem akarnak mások lenni, csupán vándorok. Nincsen célja az életüknek, csak útjuk van. Nincsen irány a haladásukban, csupán csak mozognak. Jézus Krisztus az ut, — de ő meghatározott cél felé vezető út. Vele örökös lelki megújhodásban járunk Cél felé haladunk. Minden napon újra megragadjuk a kezét és így kérjük öt: törekvéseinkhez add meg nekünk ma is megsegítő kegyelmedet. Ha ő minden napon helyesen igazít el minket az úton, akkor nem nyugtalaníthat az az Ez a bibliai beteg panasza. Harmincnyolc éve fekszik betegen a Bethesda tornácában. Előtte ott van az élet, a gyógyulás tava. Csak pár lépés kellene és meggyógyulhatna. De nyomorék. Tehetetlen. Embere pedig nincs, ki odasegítse. Van-e annál égbekiáltóbb s vadulóbb panasz, mint mikor ez a harmincnyolc éve beteg igy panaszkodik Jézusnak: „Nincs emberem!?“ Ez a pogányság panasza. Betegen, bűnökkel terhelten, tehetetlenül fekszik, holott ott áll pár lépésre tőle a golgothai kereszt, melynek tövéből bünbocsánat, élet és üdvösség fakad minden ember számára. Magától nem tud odatalálni, embere pedig, aki odavezetné, nincsen. Ha egyszer majd felnyitja a száját s elkezd panaszkodni Jézusnak, még a bioliai beteg panaszánál is égbekiáltóbb és vádolóbb lesz a szava: „Nincs emberem !“ Ez a magyar evangélikus egyház panasza. Eddig legalább egy embere volt, akire rá tudott mutatni a misszió frontján, mint a képviselőjére: ez volt Kunszt Irén. Ő azonban hősi halált halt a Krisztus frontján. S most nincs embere. Minden vérem az arcomba szökik és szégyenemben elpirulva úgy érzem, mintha még a pogányság panaszánál is égbekiáltóbb és vádolóbb volna számunkra, amikor a magyar ev. egyház panaszol be minket Jézusnál: „Nincs emberem!“ ismeretlen birodalom, mely az új esztendőben előttünk elterül és fölfedezőjét várja. Isten jól tudja, mit akar velünk. Egyszer mi magunk is megtudjuk ezt. Addig pedig Jézus Krisztus a mi útunk ! WolJ Lajos. A legégbekiáltóbb és legvádolóbb azonban akkor lesz ez a panasz, amikor maga Jézus veszi az ajakára. Ott zokog benne az aratás urának kéztördelő fájdalma, mely- lyel sztrájkoló aratók között szívszorongva nézi, mint hull ki az érett kalászokból a drága szem a földre s válik kenyér helyett gazzá. Ott dübörög benne a cserbenhagyott hadvezér tehetetlen haragja, akit ép akkor hagytak cserben gyáva katonái, amikor az utolsó döntő győzelem előtt állott. Akinek jelent valamit Krisztus és akinek van lelkiismerete, az lehetetlen, hogy megrendülés nélkül hallgassa, mikor Jézus magának panaszkodik: „Nincs emberem!“ Nem keresztyén az, akinek nem fáj a külmissziói panasz: „Nincs emberem!“ és aki nem érzi kötelességének azt, hogy mindent elkövessen azért, hogy legyen embere a magyar ev. külmissziónak. t. Z. A bolygó zsidó. Régi monda beszél arról az Ahasvérus nevű zsidóról, kinek jézus átka következtében, nyug'ág nélkül kell bolyorgnia a világ végéig. Jézus sohasem átkozott, mindig csak áldott. A konok zsidókat meg éppen csak megsiratni és nem átkozni tudta. Lukács 19, 41—44. De annyi igazság van a mondában, hogy a zsidó valóban Ahasvérus, megátkozta maga magát Krisztust elvető bűnös konok- ságával s azóta ez a faj bujdosója a világnak. Nines emberem!
