Harangszó, 1935

Kis harangszó

II. évfolyam. 1935. április 14. 8. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: I EVANGÉLIKUS Győr, Petőfi-tér 2. pVCDM[:l/, AD Postatakarékpénzt. csekkszámla 30.526. UY tKMtK.LAr Megjelenik a tanév alatt kéthetenként. Előfizetési ára egész évre 80 fillér. Testvérek mini Isten Jelel. Ezsaiás 8:1., 7:3. No gyerekek, szedjétek most össze a számoló képességeteket, hogy megtud­játok hány évvel ezelőtt történt az, amit Ezsaiás próféta könyvében olvashatta­tok. Ez az Ezsaiás Jézus Krisztus szüle­tése előtt 735 évvel élt. Azt is tudjátok, hogy most az 1935. évet írjuk és ez Jé­zus születése óta számít. Hány éves tör­ténet ez, gyerekek? Különös ember volt ez az Ezsaiás akkor is, de most meg egyenesen kine­vetnék, vagy bolondnak tartanák. Pedig nagyon okos ember volt s ami még fon­tosabb, csak Istenben hitt. Ma is vannak nagyon hívő emberek, akiket kigunyol- nak. Sulyok Danit is kicsúfolták, hogy csokoládé helyett a csokoládé színű gye­rekeknek küldte a filléreit. Ezsaiás kiállt a piactérre, nagy táblát vett a kezébe és ráírta nagy betűkkel ezt a különös mon­datot: „Lemáher sálai khas bar“. Furcsa nyelven van ez, héberül. Azt jelenti: „Siess zsákmányra, gyorsan prédára“. Sokan mentek el mellette. Mindenki mondott neki valamit. Az egyik szeme- közé nevetett, a másik gyerek megdo­bálta. Voltak fiatal tanítványai, azok ko­molyak voltak és megkérdezték, mit je­lent ez a mondat. Kis idő múltán nagyot néztek az emberek, mikor megtudták, hogy a fiának is ezt a nevet adta. No nem is tudom, hogyan szólította meg az édesanyja azt a gyereket. Mit tennél te, ha azt mondanák: „Siess zsákmányra...“ Lopnál, verekednél? A héber gyerekek nagyon komolyan vették a nevüket. Ez a kis L.emáher meg épen, mert édesapja elmondta neki, hogy akkor született, amikor nagyon gonosz volt Jeruzsálem népe és Isten megüzente Ezsaiás által azt, hogy Jeruzsálem veszedelembe ke­rül. Az ellenség valóban kizsákmányolta Izrael országát s már-már Judába tört, mikor még beszélni sem tudott a kis fiú. Később édesapja a térdére ültette és úgy mondta el okos kis Fának Damaszkusz és Samária elfoglalását. Azóta Lemáher bizonyosan beszélt erről játszótársainak és figyelmeztette őket az engedelmes­ségre, mert másképen küld valakit az Isten, aki szomorúságot okoz nekik. Volt egy gyerek, aki épen a tó mély vízében fürdőit, mikor keresték, ahova nagy be­teg édesanyja sohasem engedte el. Ráki­áltottak: „most halt meg édesanyád, ro­hanjál haza!“ Született még egy fia Ezsaiásnak. Már mindenki hátatfordított ekkor a prófétának. Kigúnyolták és haragudtak reá, mert mindig megmondta az igazsá­got, az emberek bűnét. Csak az a né­hány tanítványa maradt mellette, akik feljegyezték tanításait és akik — mint ő — nagyon szerették nemzetüket. Tud­ták, hogy csak Isten mentheti meg Ju- deát. Ezekhez még csatlakoztak, akik rá­eszméltek Isten igazságára. Volt eset, amikor a próféta kiállt ismét a piacra, korsót emelt fel és földhöz vágta. Az em­berek mind rábámultak, ö meg rájuk ki­áltott: „így töri össze Isten Juda népét“. Máskor meg odaállította fiait és bemu­tatta őket. Megmondta a nevüket. „Seár Jásub“ nevét is megmondta. Ez azt je­lentette: „a maradék megtér“. Voltak, akik ilyenkor mégis megismerték bűnei­ket és megbánták azokat. Seár Jásub is

Next

/
Oldalképek
Tartalom